Napi gyógyszerbiztonsági tevékenységem közben gyakran felmerül bennem ez a kérdés. Nekünk érdekünk és kötelességünk, hogy a hatósággal karöltve olyan gyógyszerbiztonsági hálózatot tartsunk fenn, amely képes a lehető legtöbb releváns adatot megtalálni az egészségügyben keletkező információk között. Az új adatok ritkán hullnak az ölünkbe, tévedés azt hinni, hogy csupán várjuk a bejelentéseket. Ennél sokkal aktívabban, sőt proaktívabban végezzük a feladatot, hogy a gyógyszerbiztonsági profilok mindig napra készek legyenek az esetleges kedvezőtlen eseményeket és azok gyakoriságát illetően.

A munkánk sikerességében szűkebb értelemben a betegekre, a betegek hozzátartozóira, az orvosokra, azok asszisztenseire, az ápolókra és a gyógyszerészekre vagyunk utalva. Tágabb értelemben a rendszer szereplője lehet bárki, akinek tudomására jut valamilyen gyógyszerbiztonsági információ. Mi, gyógyszerbiztonsági szakemberek azon vagyunk, hogy a társadalom tagjait minél szélesebb körben a farmakovigilancia jelentőségére ráébresszük.

A célunk nemes és közös érdeken alapul: minél biztonságosabb gyógyszereket biztosítani a betegek számára. Mitől lesz biztonságos egy gyógyszer? Először is a forgalomba hozatal előtti, a hatásosságot és biztonságosságot célzó szigorú követelményektől, amelyek betartását ellenőrzik!

Nem így a forgalomba hozatal után! Mi, gyógyszerbiztonsági szakemberek az utóbbit tartjuk fontosabb és értékesebb szakasznak a gyógyszer életében, ezt közvetítjük a partnereink felé. Sajnálattal halljuk, amikor azok az orvosok, akik évtizedeken át vettek részt klinikai vizsgálatokban, közlik velünk, hogy ők a napi kórházi gyakorlatban soha nem jelentik a mellékhatásokat. Pedig az ő tudásuk mélyebb, a tapasztalatuk több, így az ő küldetésük lenne, hogy a gyógyszerbiztonság fontosságát hangsúlyozzák kollégáik körében is.

A hatósági elvárások folyamatosan nőnek, a farmakovigilancia-törvények és -rendeletek változása a transzparencia és a fokozottabb felügyelet irányába mutat. A gyógyszerekhez kockázatkezelési tervek társulnak, amelyek akár 6-8 oldalas vagy még hosszabb oktatási és információs anyagok terjesztését írhatják elő. Többoldalas kérdőívek is segítik a mellékhatások értékelését, ezek kitöltése kötelező bizonyos mellékhatások jelentkezése esetén. Mindezt látva esetenként mi is nagyot nyelünk, amikor arra kérjük a mellékhatást egyébként tisztességesen bejelentő orvost, hogy akkor legyen szíves még ezt és azt is kitölteni…

És valóban van helye az önkritikának: a kevesebb néha több. Az ellátórendszeren kívül, központilag meghatározott elvárások teljesíthetősége − bár azok mindenkire egyformán vonatkoznak − az adott egészségügyi ellátási rendszer szervezettségének és állapotának is függvénye. Az óvatosság és a proaktivitás alapvetően indokolt, nem mindegy azonban, milyen módon próbálunk megfelelni az előírásoknak. A „legyünk alaposak, gyűjtsünk össze minél több információt, készítsünk mindenre kiterjedő angol nyelvű kérdőíveket és küldjük el a bejelentőnek” hozzáállás tapasztalataim szerint csak korlátozottan vezet eredményre. Ezzel szemben úgy gondolom, a gyógyszercégek helyi farmakovigilancia-képviselőinek az ésszerűség határain belül mindig van annyi szabadsága, hogy a követelményeket „helyi nyelvre fordítsák” – és itt nem a szó szerinti fordításra gondolok, hanem arra, hogy oly módon tartsák be azokat, hogy azzal elérjék a célt: a fontos információk gyűjtését. Ez akár személyre szabott kommunikációt jelenthet.

Hogyan lehet hatékonyabbá tenni a rendszert? A leginkább úgy, hogy közelítjük az álláspontokat egymáshoz. Közösen kell az ellátórendszerben megtalálni azokat a szereplőket, akik szorosabb kapcsolatba kerülhetnek az iparban dolgozó farmakovigilancia-szakemberekkel, és működésben tarthatják a farmakovigilancia-rendszert a kórházakban. Ezzel gyakorlatilag központosított farmakovigilancia-hálózat jöhet létre az egészségügyben is, amely szorosabban fonódhat össze az ipari-hatósági farmakovigilancia-hálózattal, lehetővé téve, hogy az ipar-hatóság is visszajelzést kapjon a folyamatok megvalósíthatóságáról, a kommunikációnk minőségéről, az esetleges javítanivalókról. Csíráznak már ilyen ötletek, a MAGYOTT pedig szívesen támogat minden hasonló kezdeményezést.

Addig is feszegetjük a határokat, mert nincsen más választásunk. Igyekszünk mindezt a lehető leghumánusabb és legempatikusabb módon tenni, minden lehetséges támogatást megadva partnereinknek a gördülékeny együttműködéshez.