A liberalizáció a hibás?

Miután az előző kormány 2006-ban elfogadta a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, a következő években a patikák száma megugrott. A jogszabály életbe lépése előtt ötezer lakosonként lehetett egy gyógyszertárat alapítani, illetve a patikák között legalább 250 méter távolságnak kellett lennie. Az új rendszerben, 2007-től akik plusz szolgáltatást, így például 24 órás vagy hétvégi nyitva tartást vállaltak, akadálytalanul alapíthattak patikát. A piacnyitás ágazati dinamizálása jól megmutatkozott a számokban: míg 2006-ban 2010 közforgalmú gyógyszertárat regisztráltak, 2008-ra már 2348-at, 2009-ben 2364-et, 2010-ben pedig 2520-at. A liberalizáció első évében beáramlott 15 milliárd forintnyi plusztőke nyomán, három-négyezer új munkahely jött létre, ebből négyszáznál is több volt a frissen elhelyezkedett gyógyszerészek száma. A patikák érdekeit védő szervezetek szerint a piacnyitásnak kedvező volt a hatása, 2010-ben viszont az Egészségügyi Államtitkárság tanulmánya ezzel ellentétes álláspontot fogalmazott meg, ezért a liberalizációt leállította. (a tanulmány részletét lásd "A piaci verseny torzító hatása? " című keretes írásunkban.)

A Magyar Gyógyszerészi Kamara adatai szerint két év alatt, 2010 és 2012 között 170 közforgalmú gyógyszertár függesztette fel a működését az országban. A bezárásokkal egy időben szűkültek a patikák anyagi lehetőségei, emellett jelentős forráskivonás sújtja a gyógyszerellátással foglalkozó szférát (a gyógyszertámogatás az elmúlt két évben csaknem megfeleződött), amely további árrés-csökkenéshez vezetett. A gyógyszerészi sikerszakmába begyűrűzött a munkanélküliség. 

„Elkezdődött valami!”

A Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke szerint is érezhető a jelenség a gyógyszertár-bezárások miatt, de hozzátette, hogy semmiképpen sem markánsan. Hankó Zoltán ugyanakkor nem tudta megmondani, mennyi állás nélkül maradt gyógyszerész lehet országszerte, mert ezt még most mérik fel a területi szervezetek bevonásával. Azt mondta: a liberalizáció éveiben a gyógyszerészek nemcsak patikákban, hanem kórházi területen, laborban, a gyógyszeriparban és az államigazgatásban is el tudtak helyezkedni, de ma már rosszabb a helyzet. Tény, hogy 2011-ben a gyógyszerforgalmazók megszorításra, elbocsátásokra kényszerültek – az orvos- és patikalátogatói díjak megduplázódása miatt –, egyúttal visszafogták a létszámot. Eközben az állami szektorban sem volt rózsás a helyzet: a közszférában létszámstopot rendeltek el, így az egészségügyi háttérintézményeknek és a hatóságnak is nélkülöznie kellett az új szakembereket; a kórházaknál pedig a rossz finanszírozási helyzet korlátozta a létszámbővítést.

Mikola Bálint, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének vezetője a gyógyszerész munkanélküliséget firtató kérdésünkre úgy fogalmazott: ”elkezdődött valami”.  A jelenség egyik okaként a forráshiányt említette. Úgy vélte: a patikák fejlesztési pénz híján nem tudnak szolgáltatást bővíteni, és már a saját működési költségüket, sőt, a gyógyszerészeket sem tudják megfizetni.  Másik oknak a liberalizációt jelölte meg. Közölte: a patikaalapítás új rendszerében sok üzlet került multinacionális vállalkozás, vagy külföldi tulajdonú cég kezébe, így a szakmai tulajdonlást egyre inkább kiszorítja a nagyobb tőkeerő és a több pénz. Mindeközben szerinte a gyógyszerészi hivatás sem lett vonzóbb. A szövetség 100-120 patika megkérdezésével nemrég készült felméréséből kiderült: a gyógyszerészek egyre több munkaidőt töltenek adminisztrációval (eddig a 8 órás műszak 8-10 százalékát fordították adminisztrációra, míg most a munkaidő 8-10 órára nőtt, és annak 30 százaléka adminisztráció). Mikola Bálint rámutatott: a rend egy gazdasági megerősödés után állhat helyre.

Szűkülés és bővülés együtt

Koródi Karolina, az öt patikaláncot tömörítő Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének elnöke  szintén megerősítette: létező jelenség Magyarországon a patikus munkanélküliség. Hankó Zoltán és Mikola Bálint érveléséhez hasonlóan ő is a patikaliberalizációt vetette fel mint az egyik lehetséges ok, emellett megemlítette, hogy csökkent a gyógyszertárak jövedelmezősége a különböző jogszabályi változások következményeként. A megszűnt gyógyszertárak helyett ráadásul a jelenlegi korlátozás miatt nem nyílhatnak új patikák, így nem létesülhetnek új munkahelyek sem, de a nyugdíjkorhatár-emelés, és az, hogy a képzési rendszer sem követte a piaci igényeket mind hozzájárultak ahhoz, hogy mára számos gyógyszerész nehezen talál munkát szakmájában, vagy kénytelen pályáját elhagyni, és más területen folytatni karrierjét. Szerinte míg korábban hónapokig kellett várni arra, hogy a gyógyszertárakban megüresedett helyeket betöltse egy-egy gyógyszerész, addig ma már 5-10 gyógyszerész verseng egy üres pozícióért. A munka nélkül maradt gyógyszerészek korosztálya változó, de többségben vannak köztük fiatal és középkorú szakemberek. Szerinte a megoldást egy stabil, kiszámítható és a gyógyszertárak fenntartható működését biztosító gazdasági környezet jelentené. Másrészről szükség lenne a képzési rendszer felülvizsgálatára is, alkalmazkodva az új piaci igényekhez.

Kamondy Bálint, az Alma Gyógyszertárak kommunikációs vezetője is elismerte, hogy valamilyen szinten megjelent a munkanélküliség az ágazatban, de gyorsan hozzáteszi: egymás mellett van a foglalkoztatási szűkülés és bővülés. Ez abban nyilvánul meg, hogy egyes vidéki, megyei nagyvárosokban hónapokig betöltetlenül maradnak asszisztensi, szakasszisztensi álláshelyek. Ezzel párhuzamosan viszont túljelentkezés van Budapesten a gyógyszerészi pozíciókra. Utóbbi esetben a pályázók között sok a friss diplomás. Szerinte ugyanakkor a jelenség területfüggő is. Példaként említette, hogy az ország nyugati határszélére a legnehezebb gyógyszerészt találni. Aki ugyanis a régióban helyezkedne el, hallván az osztrák bérezésről, meggondolja magát, és azonnal a szomszédos országban keres munkát. Úgy látja: asszisztensből és szakasszisztensből több a  munkanélküli, mivel a gyógyszerészi képzés és feladatkör komplexebb, nehezebben elsajátítható, mint az asszisztensi, szakasszisztensi képesítés.

Az „olcsó” már nem jó

Füleki Marianna, a Gyógyszertári Szakdolgozók Egyesületének elnöke elismerte: a gyógyszertári szakasszisztensek, asszisztensek elhelyezkedése a munkaerő-piacon az utóbbi időben nem volt egyszerű. Emlékeztetett arra, hogy 2005-től a liberális oktatáspolitika módosította a szakképzési törvényt, amellyel szakiskolákat szüntetett meg, egyúttal piacosította a képzést. Szerinte némi képzési költség megfizetésével „szinte bárkiből lehetett gyógyszerészi asszisztens, vagy szakasszisztens”. Abban a rendszerben ezrek szerezték meg a középfokú képesítést, és jutottak gyorsan munkahelyhez – tette hozzá. Mivel a patikaliberalizáció időszakában rengeteg gyógyszertár nyílt egy darabig volt kellő számú asszisztens, szakasszisztens, de később a korlátozásokkal, 2010 után változott a helyzet; és kiderült az is, hogy ennyi gyógyszertár nem tud gazdaságosan működni. Szerinte 1500-2000 asszisztens, szakasszisztens végzettségű keres munkát jelenleg is. A sikeres álláskeresést hátráltatja, hogy közülük sokan nem beszélnek idegen nyelvet, és a megszerzett tudásuk ma már nem felel meg teljeskörűen az egyre szélesedő szakmai elvárásoknak. Ráadásul az asszisztensi munkakörökben nem olyan nagy az átjárás mint az ápolók esetében, akik nagy eséllyel helyezkednek el ugyanabban az állásban a különböző egészségügyi szakterületen. Egy tavalyi ombudsmani jelentés is egyébként az asszisztensképzés problémáira, egyenetlenségeire világít rá. Szabó Máté azután indított vizsgálatot, hogy a sajtó arról cikkezett: az asszisztens-képző záróvizsgán a tanulók többsége soha nem készített kúpot, szuszpenziót, és nem olvasott receptet, a képzőhelyeknek pedig nincs tanlaborjuk, a gyógyszertant is ápoló végzettségű személy tanítja. Füleki Marianna szerint azonban már a helyzet konszolidálódni látszik, a szükséges intézkedések megtörténtek: a korlátlan gyógyszertár-alapítás időszaka lezárult, a tulajdonjogi rendezés megkezdődött, a képzésben a hangsúly pedig a minőség irányába tolódott.

A munkanélküliség mégsem létezik

A Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja is a minőségi oktatás fontosságát emelte ki. Az ország legnagyobb gyógyszerészi, asszisztensi és szakasszisztensi képzőhelyének vezetője méltán büszkélkedhet intézményi eredményeivel, ugyanis a meghirdetett öt éves gyógyszerészképzés 150 helyére évek óta 600-800-an jelentkeznek. A felvehetőnél kétszer többen jelölik meg első helyen az egyetemet a jelentkezési lapjukon. A Semmelweis Egyetem Diplomás Pályakövetéséi Rendszerének keretében végzett felmérésből kiderül, hogy a diplomás egészségügyi szakemberek hat karán a legrövidebb idő alatt a gyógyszerészek találnak munkát Magyarországon. Erős munkerő-piaci pozíciójukat mutatja, hogy átlagosan 21 nap alatt jutnak álláshoz a szakmájukban. A gyógyszerészhallgatók legtöbbje emiatt itthon akar dolgozni, így csak sporadikus jelenség a külföldi munkavállalás – hangoztatja Noszál Béla, aki elmondta: a kivándorlókat főként a magas fizetések motiválják és az, hogy szeretnék kipróbálni magukat más környezetben. A professzor a fentiekből adódóan nem is érti a gyógyszerész munkanélküliségre vonatkozó kérdésünket, szerinte ugyanis a jelenség egyszerűen nem létezik Magyarországon. Kijelentette: egy-egy végzősre itthon 2-3 álláshely is jut. A munkaerőpiaci-változások viszont ezen a ponton tetten érhetők. Elmondása szerint ugyanis míg négy éve a friss diplomások 3-4 pozíció közül is válogathattak, ma már ez felére csökkent. Ennek oka pedig egyrészt az álláshelyek – nem drámai – csökkenése, másrészt a karra felvehető tanulók létszámának 30 százalékos emelkedése lehet.

A fiatalok itthon maradnának 

A Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesületének elnöke nem adott egyértelmű választ a munkanélküliség megjelenésére. Pajor Judit arról azonban beszámolt, hogy a munkaerő-piaci lehetőségek szűkülése egyértelműen látszódik: egyre kevesebb gyógyszerészt vesznek fel, és az állások között olykor csak részmunkaidőst hirdetnek, amelynek természetes velejárója az alacsony bérezés. Szerinte aki akar, az friss diplomásként el tud helyezkedni, legfeljebb nem abban a városban, és nem annyi pénzért, mint amire számított. Úgy véli, a többség nem tervez külföldi munkavállalást, végleges kiköltözésről pedig egyáltalán nem hallott az egyetemista gyógyszerészek körében.

A gyógyszerészek elhelyezkedési és bérezési lehetőségei az utóbbi időben valóban romlottak – jelentette ki tavaly májusban a Pharmanetnek adott interjújában a Fiatal Gyógyszerészek Klubjának elnöke. Dinya Mariann – aki most nem akart nyilatkozni – akkor sajnálatosnak nevezte, hogy a létszámcsökkentések a leginkább a tapasztalt, 40-60 év közötti korosztályt érintik, akiknek foglalkoztatási és váltási lehetőségei (pl. külföld vagy másik munkakör) már sokkal korlátozottabbak. Szerinte a háttérben a gyógyszertárak anyagi helyzetének beszűkülése, egyes patikák megszűnése, a fekete munkavállalás, az olcsóbb munkaerő (gyorsan képzett asszisztensek) nagytömegű megjelenése, a végzett hallgatók számának emelkedése, az ipari szektorban történt létszámcsökkentés, a forgalmazó cégek megszorításai, a hatósági létszámstop, és a kórházak nehéz anyagi körülményei állhatnak. A szervezet folyamatosan segíti az álláskereső gyógyszerészek itthoni elhelyezkedését, úgy tudjuk a külföldi munkavállalás igénye náluk is csak korlátozottan jelenik meg.

Pedig az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal tavalyi adatai szerint nőtt a külföldön próbálkozó gyógyszerészek száma: 2012-ben 50 százalékkal több gyógyszerész kért  hatósági bizonyítványt a hivataltól mint az azt megelőző évben. Számuk persze így sem jelentős, mindössze 65-en vannak. A többség 25-29 éves. A célország továbbra is az Egyesült Királyság annak ellenére, hogy Ausztria és Németország évek óta gyógyszerészhiánnyal küzd. Változás, hogy az emigrálók zöme nem férfi, hanem immáron nő.

Jön a létszámnorma

A megkérdezett szakmai érdekképviseletek többsége bízik a munkaerő-piaci viszonyok kedvező alakulásában, de érdeklődve várják a patikai létszámot, a működési, szolgálati és nyilvántartási rendet szabályozó kormányrendelet szeptemberi hatályba lépését, valamint annak következményeit. (A közforgalmú, fiók- és kézigyógyszertárak, továbbá intézeti gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjéről szóló 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet módosítása) A gyógyszertár működtetéséhez szükséges személyi feltételit szabályzó rendelkezés így például előírja :

• A közforgalmú gyógyszertár működtetője:

a) heti 40 órát meg nem haladó nyitva tartás esetén legalább 1 gyógyszerészből,

b) heti 40 órát meghaladó, de heti 48 órát meg nem haladó nyitva tartás esetén legalább 1 gyógyszerészből és1 expediáló szakasszisztensből,

c) heti 48 órát meghaladó, de heti 60 órát meg nem haladó nyitva tartás esetén legalább 2 gyógyszerészből és1 asszisztensből – amelyből legalább 1 gyógyszerkiadó szakasszisztens –,

d) heti 60 órát meghaladó, de heti 67 órát meg nem haladó nyitva tartás esetén legalább 3 gyógyszerészből és 3 asszisztensből – amelyből legalább 2 gyógyszerkiadó szakasszisztens –,

e) heti 67 órát meghaladó nyitva tartás esetén legalább 4 gyógyszerészből és 4 asszisztensből – amelyből legalább 2 gyógyszerkiadó szakasszisztens –, álló szakszemélyzetet köteles foglalkoztatni.

• Amennyiben a tárgyévet megelőző évben a gyógyszertárban befogadott vények száma havi átlagban gyógyszerkiadásra jogosult személyenként meghaladja a kétezret, úgy a gyógyszertár mûködtetője az (1) bekezdésben foglalt létszám felett kétezer vényenként további egy fõ gyógyszerész vagy szakasszisztens foglalkoztatását köteles biztosítani.
• A három, vagy annál több kézigyógyszertár ellátását végző gyógyszertár működtetője az (1) bekezdésben foglalt létszám felett további egy fő szakasszisztens foglalkoztatását köteles biztosítani.
• A házhoz szállítást végző gyógyszertár működtetője a házhozszállítási tevékenység időtartamában is biztosítani köteles a szolgálati rend és a vényforgalom alapján előírt szaklétszámot a gyógyszertárban.
• A gyógyszerészek és (szak)asszisztensek száma nyitvatartási időhöz és vényforgalomhoz kötött lesz, így a változtatás nyomán némiképpen átrendeződhet a jelenlegi foglalkoztatási struktúra. 

 Vagyis a gyógyszerészek és (szak)asszisztensek száma nyitvatartási időhöz és vényforgalomhoz kötött lesz, így a változtatás nyomán némiképpen átrendeződhet a jelenlegi foglalkoztatási struktúra.