A csecsemő- és gyermekkorban alkalmazott gyógyszerek jelentős részét nem törzskönyvezték gyermekkori javallattal, ezért ezek adása „off-label” (alkalmazási előiraton kívüli) alkalmazásnak minősül. A kiszerelést és az adagolási formát éppen ezért úgy választják meg, hogy az a felnőtt betegek számára legyen megfelelő, ezért nem mindig lehetséges a gyermek körülményeihez igazítani.
Ennek példája, amikor a gyermek számára szükséges pontos dózis a tabletta darabolásával nem biztosítható, illetve az injekcióban olyan nagy koncentrációban van a hatóanyag, hogy hígítás nélkül nem lehet pontosan kimérni a szükséges mennyiséget. A dozírozási forma sok esetben még akkor sem gyermekbarát, ha az adott szernek van gyermekgyógyászati javallata is. A fentiek miatt szükség van a gyógyszerek manipulálására, előkészítésére (például a tabletták darabolásával vagy az oldatok hígításával), hogy gyermekek számára is pontos legyen az adagolás. Fennáll ugyanakkor a veszély, hogy a beadott dózis nem pontos, vagy gyógyszerelési hibák következhetnek be a dózis kiszámításakor és előkészítésekor. Nem sok adattal rendelkezünk arra vonatkozólag, milyen mértékben elterjedt a gyógyszerek ilyenfajta manipulálása a gyermekgyógyászati gyakorlatban. A Manipulation of Drugs Required in Children (MODRIC) projekt célja az idevágó szakirodalom szisztematikus áttekintése a gyakorlat elemzésére, a kockázat felbecslésére, valamint a megfelelő irányelvek kidolgozására.
Brit szerzők közleményükben a manipulációk típusát és gyakoriságát elemezték regionális gyermekkórházban (RCH, regional children’s hospital), regionális neonatális intenzív osztályon (RNICU, regional neonatal intenzív care unit), valamint körzeti általános kórház (DGH, district general hospital) gyermekgyógyászati és újszülöttosztályán.
Betegek és módszerek
Egy 5 napos periódusban a regionális gyermekkórházban (RCH) és regionális gyermekintenzív osztályon (RPICU, regional paediatric intensive care unit), egy regionális újszülöttintenzív osztályon (RNICU) és egy körzeti általános kórházban (DGH) nagy tapasztalattal rendelkező gyermekkórházi gyógyszerész mérte fel, milyen mértékben szükséges a dózis előzetes előkészítése, hogy az adagolás a gyermekek számára is pontos legyen. A dózisokat testtömegkilogrammra számítva adták meg. Elsődleges értékelési paraméternek tekintették a szükséges manipulációs igényt, a manipuláció jellegét, illetve a gyógyszer nevét.
Eredmények
Összesen 5375 gyógyszeralkalmazást értékeltek, melyek közül 542 esetben (10,1%) ítélték úgy, hogy szükség volt manipulációra vagy kisebb volumenek (<0,2 ml) kimérésére. A DGH gyakorlatában a 0,1−0,2 ml-es orális dózis kimérése volt a leggyakoribb manipuláció. Az összes manipulációk 25,2 százalékát tették ki azok az esetek, amikor 0,1 ml-nél kisebb orális vagy intravénás dózist kellett kimérni; a manipuláció ezen formája a RNICU és RPICU gyakorlatában volt a leggyakoribb (60,4 százalék, illetve 31,9 százalék). A szerek közül a hidrokortizon esetében volt szükség leggyakrabban manipulációra, mind ami az injekciók kis volumenének kimérését (RPICU és RNICU), mind ami a tabletták darabolását (RCH) illeti.
Következtetések
A dozírozási formák manipulációja (ezen belül a nagyon kis volumenek kimérése) nagyon gyakori módszer a tercier és szekunder csecsemő- és gyermekgyógyászati gyakorlatban a pontos adagok biztosítására. Eddig kevés adat látott napvilágot az adagolás pontosságával kapcsolatban, de sok területen jelenleg sem állnak rendelkezésre specifikus gyermekgyógyászati készítmények, ezért a manipulációk gyakorlata tovább folytatódik. További kutatások szükségesek annak meghatározására, hogy a manipulációk mely formája támogatható, illetve melyek rejtenek veszélyt a gyermekek számára.
