– Mekkora jelenleg a kórházak adósságállománya?

– Kórházi nézőpontból változásokkal teli évet hagytunk magunk mögött, első lépésként azok állami kezelésbe kerültek, a kórházi főigazgatói, és gazdasági igazgatói posztok megújultak, valamint elindult a központosított gyógyszer közbeszerzés is. Mindezek ellenére a jelenlegi hazai fekvőbeteg ellátást továbbra is a rendszerben lévő kevés pénz, annak nem hatékony felhasználása, valamint a szakember hiány jellemezi. A kórházak adósságállománya folyamatosan növekszik, jelenleg megközelíti az 50 milliárd forintot, ami az év végéig még 20-25 milliárddal nőhet. Ebből körülbelül 15 milliárd forint a felhalmozott gyógyszer számla. (Friss adatokat ide kattintva olvashatnak – megjegyz. a szerk.)

– Ez mennyire befolyásolja negatívan a gyógyszerellátást? Adódnak gyógyszerbeszerzési gondok?

– Mint ismert, a gyógyszer nagykereskedők egyre több esetben már csak készpénzért szállítanak az intézeti gyógyszertárakba. Ezzel a gyakorlattal él például az ország egyik legnagyobb, legrégebbi kórházi beszállítója, amennyiben a kórháznak 15 napon túli lejárt tartozása van. Ráadásul néhány gyógyszer (például a tetanusz toxoid, anti-D szérum) forgalmazásában a kereskedőnek monopol helyzete van. Így lejárt kintlévőség esetén szinte mindig külön harcot kell vívni az említett készítmények beszerzéséért, holott a tetanusz toxoid kötelezően készletben tartását jogszabály írja elő, az Rh(D) negatív kismamákat is „illik” profilaxisban részesíteni.

Egy másik gyógyszer-nagykereskedő – amely egyébként magyarországi gyógyszergyártó is – kicsit toleránsabb, nála 60 nap a türelmi idő, bár számos alapvető terméke (infúzióhoz való víz, 5%-os glükóz-, fiziológiás só-, valamint a kálium‑klorid infúzió) sokszor hiánycikk. Ilyenkor a kórházak azonnal megrohamozzák a helyettesítő készítményt forgalmazó kereskedőket, és ha még jut, illetve fizetőképes az adott intézmény, akkor lehet csak fellélegezni. Amikor már a helyettesítő készítmény is elfogy a hazai piacról, akkor jöhet az itthon nem regisztrált külföldi gyógyszer beszerzése. Ilyen volt idén egy, az anaerob infekciók kezelésében rutinszerűen használt infúzió (szintén az előbb említett gyártó-kereskedő terméke) helyettesítése külföldről beszerzett antibiotikummal két hónapon keresztül. A külföldi, de nálunk is törzskönyvezett gyógyszerek esetében már szinte „természetes”, hogy valamelyiket éppen „egyedi importként” tudjuk csak beszerezni, persze általában kedvezőtlenebb áron (jelenleg ilyen például egy bélmotilitásra ható hányáscsillapító injekció). A közelmúlt onkológiai hiánycikkeit már nem is említem, amely „csupán” az onkológiai profillal rendelkező kórházakat érintette és nem mind a 118 intézményt. A fentiek ellenére mindenképpen szükséges megjegyezni, hogy a gyógyszer nagykereskedők a magyar egészségügy egyik legnagyobb finanszírozójává váltak, és amennyiben tovább nem tudnak hitelezni (szerintem már itt tartunk), a kórházak gyógyszerellátása összeomolhat.

– Milyen megoldások kerülhetnek szóba a kórházak adósságállományának csökkentésére?

– Amíg a finanszírozás alapját jelentő HBCs-pontrendszer nem az elvégzett egészségügyi szolgáltatás teljes és tényleges költségét, hanem csak egy átlagot ismer el illetve finanszíroz, addig adósságállomány csak növekedni fog. Ezt súlyosbítja, hogy az intézményekben elvégezhető beavatkozások számát úgynevezett teljesítményvolumen-korláttal (tvk) szabályozzák. Ha ezt a korlátot átlépik az intézmények, vagyis többet dolgoznak, akkor azt alacsonyabb finanszírozással „bünteti" a rendszer. Legalább egyhavi finanszírozásnak megfelelő összeget kellene a rendszerbe juttatni, hogy a kórházak lélegzethez juthassanak. Természetesen ez csak abban az esetben jelentene segítséget, ha az intézményrendszer finanszírozási elveit korrigálják, különben az adósság termelés kezdődik elölről. Emellett az egészségügyben a struktúra és szerkezet átalakítást mihamarabb be kell fejezni, és az ellátás hatékonyságát növelni kell. Mindez a beteg utak további racionalizálásával, a párhuzamosságok megszüntetésével, funkcióváltásokkal és a kompetenciák újra átgondolásával érhető el. Azonban a gyógyszerfelhasználás mértékének csökkentése már nem jöhet szóba – mivel az, ma már közelíti azt a minimális határt, ami feltétlenül szükséges a biztonságos gyógyszerellátáshoz – de azt mindenképpen optimalizálni kell, ennek egyik eszköze lehet például a betegre szabott gyógyszerelosztás.

–  A közbeszerzés is lehet egy eszköz?

– A központosított gyógyszer közbeszerzés elvével egyet lehet érteni, de a hasznát majd a gyakorlatnak kell igazolni. Egyelőre azt látni, hogy több mint egy éve húzódik a folyamat, amelyben 62 nagy forgalmú hatóanyag kiírását tervezték (általában egy átlagos méretű kórház körülbelül 200-250 hatóanyagot közbeszereztet), de érthetetlen módon, a minden kórházban dobogós helyet elfoglaló, nagy volumenben használt krisztalloid infúziókat „kifelejtették”. Jelenleg ott tartunk, hogy a 62 hatóanyag helyett csak 16-ot írtak ki, és hirdettek nyertest a napokban. Ebből csupán 5 olyan hatóanyag van, amelyet minden kórház tud alkalmazni a napi rutinjában, a többi viszont speciális (onkológiai) készítmény. Mivel a legtöbb kórház saját gyógyszer közbeszerzése lejárt, újat a központosított közbeszerzés miatt nem írtak ki, illetve nem lehetett kiírni, ezért jelenleg a tavalyi ár többszöröséért vásárolják az intézmények a gyógyszereket. Így egyelőre a központosított gyógyszer közbeszerzés nehézkes és lassú folyamatanem hogy enyhítette, inkább növelte a kórházak költségvetését és így a kintlévőségeit is.