A nem előírás szerinti gyógyszerszedésnek számos oka lehet: szerepet játszhat benne a beteg személyisége, maga a betegség, az orvos–beteg-kapcsolat és az alkalmazott gyógyszer is. Az egyes tényezők pontos feltárása segíthet a hatékonyabb kezelési formák kidolgozásában.

Ki a felelős azért, ha az orvos az egészségügyben egyre inkább megjelenő korlátozások miatt nem, vagy nem időben tudja garantálni betegeinek a számukra leghatásosabb és legeredményesebb vizsgálatot vagy kezelést? Kereshetünk felelőst egyáltalán?

„Mérlegen a gyógyító eljárások – Jobb kutatással a jobb egészségügyi ellátásért” címmel jelent meg négy szerző munkája – három közülük orvos, egy pedig páciens. Könyvükben azt vallják, hogy az orvostudomány eredményei csodálatosak, azonban sokat javíthatunk módszerein. Írásukban javaslatot tesznek arra, hogyan vehetünk részt ebben valamennyien: kutatók, orvosok, újságírók, páciensek, egészségpolitikusok és gyógyszergyártók.

A terápia eredményességének mérése elvezethet a kockázat megosztásához, hiszen egy új szerről kiderülhet, hogy a gyakorlatban nem hozza azokat az eredményeket, amelyek a klinikai vizsgálatok alapján, a befogadáskor várhatók voltak – mondta el dr. Bidló Judit, az OEP Ártámogatási Főosztályának vezetője a Medical Tribune tegnapi konferenciáján. Vannak szerek, amelyek esetén már ma is működő gyakorlat a kockázatmegosztás.

A Dél-Koreai Gyógyszerengedélyezési Hivatal a világon elsőként szabad utat adott az akut szívinfarktus őssejtek felhasználásával végzett terápiájának. Az elmúlt hónapokban két másik áttörés is történt őssejt-vonalon.

Az egészségügyhöz értő szakemberek egyetértenek abban, hogy a népesség egészségi állapotának alakulása meghatározó tényező az ország gazdasági kibontakozásában.