A pszichiátriai betegségek gyógyszeres terápiája kapcsán igen tág határok között mozog a gyógyszerszedési előírásokat hűen követő páciensek aránya: felmérések szerint az antipszichotikumokkal kezelt populációkban 24–90 százalék, az antidepresszívumokkal kezeltek körében 40–90 közé tehető a kezelési utasításokat betartók aránya. Mi több, a betegek egy része el sem kezdi vagy egy éven belül saját elhatározásából elhagyja a kezelést. Az egyénre gyakorolt káros hatásain túlmenően a terápiás előírások megszegése komoly gazdasági következményekkel is jár: a betegség súlyosbodásából adódóan jelentős többlet terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre.
Érthető tehát, hogy az elmúlt évtizedben egyre inkább előtérbe került a nem megfelelő terápiás együttműködés okainak feltárása és a terápiahűség javításának lehetőségeire irányuló kutatás. Egy, az Egészségügyi Világszervezet, a WHO (World Health Organization) által készített tanulmány szerzői az irodalmi adatok áttekintése alapján a következő következtetésekre jutottak:
- a kezelés kimenetele szempontjából éppúgy meghatározó a beteg terápiahűsége, mint ahogy az is, hogy a kezelőorvos mennyire követi a legjobbnak tartott kezelési protokollok előírásait;
- ha átsiklunk a nem megfelelő terápiás együttműködés problémája felett, a betegek 30–40 százaléka rövid időn belül felhagy a gyógyszerszedéssel, függetlenül attól, tapasztal-e kedvező hatásokat vagy mellékhatásokat;
- a betegséggel és a kezeléssel kapcsolatos betegoktatás, valamint a könnyen követhető terápiás előírások javítják a terápiás együttműködést, és nem csupán a kezelés kezdeti szakaszában jutnak szerephez, hanem a hosszantartó terápia során időről időre helyet kell, hogy kapjanak a beteggondozásban;
- a pszichiátriai betegségek ellátása során fontos, hogy ne csak a beteg, hanem közvetlen hozzátartozói is pontos felvilágosítást kapjanak a betegséget és annak kezelését illetően; támogatásukkal a családtagok is hozzájárulhatnak a terápia sikeréhez;
- a kényelmesebb adagolási rend jelentősen befolyásolja a terápiahűséget.
Az antidepresszív terápia során tanúsított terápiahűséget véve górcső alá, a WHO kutatói a következő megállapításokra jutottak: azok, akik a kezelésben részt vevő szakszemélyzet (orvos, ápoló, gyógyszerész) által végzett alapos, de könnyen érthető betegoktatásnak köszönhetően tisztában vannak a naponkénti gyógyszerszedés fontosságával és azzal, a kezelés első 2–4 hetében esetlegesen semmilyen terápiás hatást nem tapasztalnak, továbbá tudják, hogy a gyógyszerszedést állapotuk javulása esetén sem szabad abbahagyniuk és a kezelőorvossal való megbeszélés nélkül sem az adagoláson módosítaniuk, sem a gyógyszert elhagyniuk nem szabad, hosszabb távon nagyobb valószínűséggel követik a terápiás előírásokat. Az irodalmi adatok alapján a rendelt antidepresszívum típusa kevéssé befolyásolja a terápiahűséget, míg a ritkább adagolási gyakoriság és a betegre való fokozott odafigyelés – ideértve többek között az orvos–beteg-találkozások közötti telefonos kikérdezést – jelentősen javíthatja a terápiás együttműködést.
