- Az „őrzők” a képzőhelyek vezetőit jelentik, tágabb értelemben a szakmai elitet, a szakmánk vezető személyiségeit. Az ő figyelmüket szeretném az oktatás ellentmondásaira és a felelős, átgondolt reform szükségességére felhívni – magyarázza az interjúban az egyik legutóbbi tanulmányának címét: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán!”

- Az oktatás az a terület, melyet legjobban ismerek, és amelyről felelősséggel nyilatkozhatom. Itt is sok változás történt az elmúlt évtizedekben. Amikor én hallgató voltam, kémiai központú volt a gyógyszerészi képzés, az ilyen jellegű tantárgyakat hallgattuk a legnagyobb óraszámban. Aztán a 60-as, 70-es években kezdett áttolódni a hangsúly orvosi-biológiai irányba, amelyhez az adta az indokot, hogy a hagyományos gyógyszertári gyógyszerészi munka, a magisztrális gyógyszer kezdett egyre kisebb volumenű lenni.

Az, hogy a biológiai tárgyak kerültek előtérbe, mára nagy jelentőséggel bír a gyógyszerészi gondozás szempontjából, ami a gyógyszerész tevékenységét újra felértékeli mind az orvosok, mind a betegek tekintetében. A gyógyszerészet ezzel fontos területet kapott – növeli a tekintélyét az egészségügyi ellátáson belül és a társadalomban is. Ahhoz, hogy a gyógyszerész jól tudjon gondozni, sokkal alaposabb medicinai tudás kell – tudva persze, hogy soha nem helyettesíthetjük az orvost. Ezt a vonalat kéne jobban erősíteni – több külföldi példa ezt támasztja alá.

Úgy látom, megint elérkezett a gyógyszerészképzés egy olyan pillanathoz, amikor nem lehet csak a régit foltozgatni, új koncepció kialakítása vált szükségessé – olvasható az mgyk.hu-n.