[...]
– Az elmúlt három és fél évben sorra teljesültek a kamara elképzelései. Vannak, akik azt állítják – talán némi demagógiával? – hogy nem tudnak lehetetlent kérni a kormánytól.
– Ön is tudja, hogy ez nem így van. A mai kormánypolitika koherens világképpel és erős érdekérvényesítő erővel rendelkezik. Más kérdés, hogy a vitáinkat elsősorban tárgyalásos módon próbáltuk rendezni, ugyanis a médiában való üzengetés együttműködő partnerek között sehová sem vezet. Tény, hogy az együttműködési megállapodás helyessége beigazolódott. A gyógyszerészettel kapcsolatos döntések zöme a 2010-ben kijelölt irányok mentén, a köztestületünkkel történt egyeztetések után született meg. Ilyen volt például a gyógyszerellátás visszaintegrálása az egészségügybe, a szükségleti elv érvényesítése a patikalétesítésben, a marketing-szabályozás szigorítása a patikáknál, a menedzsment jogok rögzítése és a kompetenciarendezés, a többségi gyógyszerészi tulajdonlás előírása a gyógyszertár-működtetésben és a Semmelweis-terv gyógyszerpolitikai fejezetének a megfogalmazása. S ha nem is volt mindig mindenben nézetazonosság az egészségpolitika és közöttünk, a stratégiai irányokat illetően a konszenzus mindvégig megmaradt. Ez teremtett lehetőséget arra, hogy közös akarattal kezdődjön el a gazdasági, a szakmai és a morális válság felszámolása. Még odább van az út vége, de már jól látható, hogy az épülő új modell gazdaságilag racionálisabb, szakmailag biztonságosabb és morálisan érzékenyebb az előzőnél.
– Azt akarja mondani, hogy előre ismerték a gazdasági megszorításokra vonatkozó terveket is?
– Nem ezt mondtam! A Széll Kálmán-terv előirányzatának fő számaival kapcsolatban nem kérdeztek meg, mint ahogy a többi gyógyszerpiaci szereplőt sem. A költségvetési hiány leszorítása a kormánynak mindennél fontosabb volt. De ez után folyamatos munkakapcsolat jött létre a kormányszervek és a kamara között, hogy a lakossági gyógyszerellátás lehetőleg ne sérüljön. Nem tiltakoztunk, ha egy intézkedés nem kockáztatta a gyógyszerbiztonságot és nem okozott a gyógyszertáraknak árrés-kiesést, ha pedig árrés-veszteséggel járt, kompenzációt kértünk. Ennek a munkának volt az eredménye például a kisforgalmú gyógyszertárak támogatásának a növelése és a generikus kompenzáció bevezetése. Tavaly nyáron született döntés a szolgáltatási díj bevezetéséről és a patikaalapról. És az Orbán Viktor miniszterelnökkel történt tárgyaláson született megállapodás arról is, hogy felülvizsgálják a Széll Kálmán-terv gyógyszerkasszára vonatkozó előirányzatait, a nagy társadalompolitikai kockázatra való tekintettel. Ennek megfelelően emelték meg 2013-ra 63 milliárddal a gyógyszerkassza eredeti összegét. Ez egyben a Széll Kálmán-terv lezárását is jelentette. Örülök, hogy a kamara mindezekben a történésekben részt vehetett. Ha nem ezt tesszük, ma a patikák rosszabb helyzetben lennének.
– Egy stratégiai megállapodás mindkét felet együttműködésre kötelez. Miben segítette a kamara az ágazatvezetés munkáját?
– Hadd mondjak konkrét példákat. A szakgyógyszerész-képzés megújításáról ugyan politikai döntés született, a részletszabályok előkészítését azonban a kamara koordinálta. A gyógyszerbiztonsági szakmai irányelv összeállítását is a köztestület koordinálta. Részt vettünk a generikus ösztönző és a szolgáltatási díj részleteinek a kidolgozásában. A politika mindkét esetben elfogadta, hogy a kisforgalmú gyógyszertárak működőképességének elősegítése elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Reális kompromisszumot kerestünk a létszámszabályozás területén. Közreműködtünk abban is, hogy a gyógyszertárak bekapcsolódjanak a népegészségügyi programokba. Most véglegesítjük pl. a dohányzásról való leszokást célzó programban a gyógyszerészek feladatait összegző elnökségi ajánlást. A belső minőségügyi kézikönyv kiadásával és egyéb dokumentumokkal pedig a gyógyszertár-működtetés szakmai és minőségi garanciáit erősítettük. Ez is közös érdek. [...]
Niczky Emőke teljes interjúja a Gyógyszerészi Hírlap következő számában lesz olvasható.
