A szívelégtelenség egy komoly betegség, amelynek oka, hogy romló pumpafunkciója miatt a szív nem képes elég vért és oxigént juttatni a testbe. A betegségnek különböző típusai vannak, így a szisztolés – és a diasztolés szívelégtelenség, valamint a bal oldali -, a jobb oldali - és a globális szívelégtelenség, amelyek mind különböző kezelést igényelnek. Már csak a különbségtétel miatt is nagyon fontos idejében orvoshoz fordulni bármilyen gyanús tünet esetén, még ha csak egy látszólag jelentéktelenebb fáradtságról vagy köhögésről is van szó.
Sokan azért gondolhatják úgy, hogy szívelégtelenség esetén tilos a mozgás, mert a betegség egyik legjellemzőbb tünete a légszomj, ami leginkább fizikai aktivitás közben érzékelhető. Ilyenkor nehezebben tud levegőt venni a beteg, mélyebben, gyakrabban kell lélegeznie. Előfordulhat, hogy alvás közben jelentkezik a légszomj, amikor a beteg levegőért kapkodva ébred. Ha egy már ismert, diagnosztizált betegnél jelentkezik fekvő pozícióban a légzési nehézség, érdemes megemelni a felsőtestet. A jelenség oka, hogy a vér pang a tüdő ereiben, mert a szív nem tudja elég hatékonyan végezni a munkáját. Emiatt folyadék szivároghat a tüdőbe, ami nehézlégzést okoz – magyarázza Jenei Zsigmond Máté. – Ugyancsak pangó folyadék miatt alakulhat ki zihálás, köhögés. Emellett a beteg tapasztalhat étvágytalanságot, zavarodottságot, és igen gyakran érezheti magát kimerültnek, gyengének. Akár már a mindennapos tevékenységet is fárasztónak érzik, egy lépcsőzés vagy főzés is komoly megterhelést jelenthet. Mivel a szív gyengesége miatt a szervekbe és az izmokba sem jut elég vér, ez nyilván megnehezíti a fizikai aktivitást. Ilyenkor természetesen felmerülhet a kérdés: miért kellene mozognom, ha ennyire rosszul vagyok?
Edzés szívbetegen? Így lehet biztonságos és hatékony
A mozgás a szív-érrendszer egészségének is egyik legjelentősebb védőfaktora, azonban szívbetegeknek e téren nagyon fontos a tudatosság. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy félni kell az aktivitástól, csupán arra kell nagy hangsúlyt helyezni, hogy a rendszeres kardiológiai ellenőrzések és iránymutatás mellett szakember, mozgásterapeuta építse fel a hatékony, de biztonságos edzést. A European Society of Cardiology 2020-ban közzétett ajánlása szerint a szív-érrendszeri betegeknek általánosságban hetente legalább 150 percet kellene, alacsony-közepes intenzitással mozognia 5 napra elosztva, vagy 75 percet intenzívebben, 3 napra elosztva. Ezen belül specifikus ajánlás, hogy a szívelégtelenséggel élő betegeknek a mozgásprogramok kidolgozásánál tekintetbe kell venni a gyógyszeres terápiát, a teljesítőképességet és a rizikófaktorokat. Nyilván minél előrehaladottabb a betegség, annál kíméletesebb kell, hogy legyen a mozgás.
Szívelégtelenség esetén a biztonság a döntő
A tévhitekkel szemben a teljes ágynyugalom hosszú távon biztosan rontja az állapotot. Fontos látni, hogy a rendszeres, kíméletes mozgás még szívelégtelenség esetén is számos előnyös hatással bír:
- javítja a keringést,
- növeli az állóképességet,
- csökkenti a tüneteket,
- javítja az életminőséget.
Ajánlott mozgásforma lehet a séta, a könnyű kerékpározás és ha orvos engedi, az úszás. Lényeg a rendszeresség, a könnyű-közepes intenzitás, és a kimerülés elkerülése. Abba kell hagyni a mozgást, ha romlanak a tünetek, például fokozódik fulladás, vagy ha szédülés vagy mellkasi fájdalom tapasztalható.
Szívbetegek csak kardiológiai ajánlással sportoljanak
Mint az ajánlásból is látható, számos szempontot kell figyelembe venni ahhoz, hogy egy adott szív-érrendszeri beteg számára megfelelő, biztonságos, hatékony és persze élvezhető mozgásprogramot ajánlhassunk – hangsúlyozza az Életmód Orvosi Központ – Prima Medica kardiológusa. – Éppen ezért alapos kivizsgálás előzi meg az életmód-, és ezen a belül a mozgásprogram kidolgozását szívelégtelenséggel élőknél. Ha megvannak a kardiológiai eredmények, akkor kardiológus, életmód orvos iránymutatása alapján mozgásterapeuta segíthet a megfelelő intenzitást, időtartamot, mozgásformát meghatározni, hogy az edzés ne csak biztonságos legyen, de még az alapállapotot is javítsa.
Összeségében tehát elmondható, hogy szívelégtelenség esetén sem tilos a mozgás, sőt, megfelelő beállítva, rendszeres ellenőrzés mellett számos előnyös hatása lehet. A betegeknek azonban feltétlenül szükséges a rendszeres kardiológiai kontroll és lehetőleg a mozgásterapeuta iránymutatása.
Borítókép: archív/adobestock
