A terhesség alatt diagnosztizált daganatos megbetegedések terápiás dilemmát jelentenek, mivel a kezelésekkel járó mellékhatások és a betegség jelentette stressz – az anyán túl – a megszületendő gyermeket is érintik. Problémát jelent, hogy számos citosztatikum teratogén, illetve a radioterápia során alkalmazott ionizáló sugárzásokkal szemben a fejlődő embrió/magzat szövetei nagyon érzékenyek. Ezekkel magyarázható, hogy sok esetben a szülés utánra időzítik a terápia megkezdését vagy a terhesség megszakítása mellett döntenek.

Várandós nőknél is javasolt a daganatterápia mielőbbi megkezdése

A 2015-ben Bécsben megrendezett Európai Rák Kongresszuson elhangzottak és egy, a New England Journal of Medicine-ben megjelent publikáció alapján a várandósság esetén diagnosztizált rákos megbetegedéseknél is javasolt a terápia mielőbbi megkezdése, mivel az az anya gyógyulását szolgálja, illetve a megszületendő gyermeknél nem vezet a fejlődésbeli károsodások gyakoribbá válásához.

Multicentrikus eset-kontroll vizsgálat

A Leuveni Katolikus Egyetemen folyó vizsgálatba 129 olyan gyermeket vontak be, akik édesanyjainál a terhesség alatt daganatot diagnosztizáltak. Az anyák több mint felénél melldaganat fordult elő; gyakoriságban ezt a hematológiai malignus elváltozások követték. A nők 74,4 százaléka részesült a várandóssága alatt kemoterápiás, illetve kemoterápiával kombinált egyéb kezelésben, valamint 8,5 százalékuknak írtak elő sugárterápiát (önmagában vagy kombináció részeként). A kismamák 10,1 százalékát megoperálták, miközben 10,9 százalékuk nem kapott semmiféle kezelést. Lényeges kitérni arra, hogy valamennyi kismamánál, akik kemoterapeutikumokat kaptak, a gyógyszeres kezelés csak a második trimeszterben, az embrionális fázist követően kezdődött meg.

A gyermeket érintő legnagyobb rizikó a koraszülés

A várandósság alatti daganatkezelések legszembetűnőbb és a vizsgálat értékelésének elkészítéséig megfigyelt egyetlen nem kívánatos következménye a koraszülés volt. A daganatterápiában részesülő kismamák körében a gyermekek 61,2 százaléka a 37. terhességi hét előtt született meg, miközben a populációban ez az arány „csak” 7-8 százalékra tehető. A koraszülött gyermekek 18 és/vagy 36 hónapos korában elvégzett vizsgálatok alapján a gyermekek testi és kognitív fejlődése nem mutatott zavarokat. A gyermekek egy részénél (n=47) 36 hónapos korban kardiológiai vizsgálatot is végeztek, ami nem mutatott arra, hogy a szívizom károsodást szenvedett volna.

A fejlődési rendellenességek gyakorisága a dagantterápiában részesült anyák gyermekeinél nem volt magasabb, mint a kontroll-csoportban, azaz a nem daganatos nők gyermekeinél.

További vizsgálatok szükségesek

Bár viszonylag kis számú mintáról van szó, és a gyermekek egészségi állapotának hosszabb távú követésére is szükség van, a jelenlegi eredmények biztatóak. Úgy tűnik, hogy a várandós nőknél diagnosztizált daganatok esetén ezt követően eggyel több érv sorakoztatható fel a gyógyszeres- és/vagy a radioterápia mielőbbi megkezdése mellett.

(Forrás: Deutsches Aerzteblatt)