Ezeket a terápiákat olyan súlyos betegségek esetén alkalmazzák, mint az egyes daganatos vagy autoimmun betegségek, és magukban foglalják a citosztatikus kemoterápiákon túl a gén- és immunterápiás modalitásokat, valamint a radiofarmakonokat is. A cél az, hogy ezeket a terápiákat nem csupán a lehető legkisebb kockázat mellett lehessen alkalmazni, de a kórházi előállításuk és kezelésük is a lehető legkisebb expozíciós rizikót jelentse az egészségügyi szakemberekre, a betegekre és hozzátartozóikra egyaránt – állapította meg Süle András, az EAHP (Kórházi Gyógyszerészek Európai Szervezete) elnöke a kórházi gyógyszerészek körében végzett európai felmérés eredményeit ismertető előadásában.

Süle András szerint a konferencia fő üzenete a felmérésből levonható következtetés: „az elvárások, a realitások és a szabályozás nem nem illenek, nem passzolnak össze”. A felmérés résztvevőinek túlnyomó többsége a nagy rizikójú gyógyszereket (HMP-k) különböző szintű, de helyileg elismert terápiás standardok alapján alkalmazza. Különbözőek a használt felszerelések és a HMP-k környezetre gyakorolt hatásának mérséklésére alkalmazott módszerek is. A tanulmány szerint  azonban az ilyen gyógyszerek által okozott szennyeződést az esetek 31%-ában nem jelentik,  a válaszolók 14%-a pedig nem tud arról, hogy jelentenék.

A felmérés eredményeinek ismeretében az EAHP úgy látta, hogy a betegeket és a nagy rizikójú gyógyszerekkel dolgozókat is meg kell védeni az ártalmaktól, ezért egységesíteni kell a szabályozást, definiálni és klasszifikálni kell a nagy rizikójú szereket. Figyelembe véve a legjobb gyakorlatokat, meg kell határozni a biztonságos előállítás és alkalmazás egységes feltételrendszerét, menedzselését.