Brit kutatók egy retrospektív vizsgálatban, több mint 100 ezer beteg adatainak feldolgozásával összefüggést találtak a szorongásoldók és/vagy az altatók szedése és a mortalitás között. Adatelemzésükhöz a világviszonylatban is egyedülállóan átfogónak számító General Practice Research Database adatbázisát használták, amely az Egyesült Királyság 630 alapellátási praxisának betegadatait tartalmazza. A prospetív adatbevitellel, magas szintű minőségi követelményeknek megfelelően kialakított adatbázis mintegy 70 millió betegévnek megfelelő egészségügyi információt foglal magában, így – kellő körültekintéssel – alkalmas bizonyos ok-okozati összefüggések vizsgálatára.
Az említett tanulmányban 273 alapellátási praxis betegei közül választották ki azokat, akiknek 1998 és 2001 között újonnan rendeltek és legalább két alkalommal írtak fel szorongásoldót és/vagy altatót. A gyógyszer-expozíciót három csoportra bontva elemezték: (1) benzodiazepinek, (2) benzodiazepin-receptorokon ható, de nem benzodiazepin szerkezetű hipnotikumok („Z-szerek”: zaleplon, zolpidem, zopiclon) és (3) egyéb szerek (szorongáscsökkentők és altatók, kivéve barbiturátok). Minden beteghez ugyanazon praxisból két-két kontrollszemélyt rendeltek életkor és nem szerinti megfeleltetéssel, akik az adatbázis alapján nem szedték a kérdéses gyógyszereket. Kisszámú beteg kizárása után a gyógyszer-expozíciónak kitett mintát 34 727 fő, a kontrollcsoportot 69 418 fő alkotta. Elsődleges végpontként az összmortalitást vizsgálták; a résztvevőket az elhalálozás időpontjáig, az adatgyűjtés megszakadásáig (az orvosi körzetből való kilépésig) vagy a megfigyelési időszak lezárulásáig (2011. október 31.) követték.
A gyógyszer-expozíció az esetek 76 százalékában benzodiazepinek, 39 százalékában „Z-szerek”, 34 százalékában egyéb szerek alkalmazását jelentette, ami egyben azt is jelzi, hogy a két- vagy többféle gyógyszer egyidejű felírása nem ritka jelenség. A leggyakrabban rendelt szerek a diazepam (47,9%, n=16 638), a temazepam (35,1%, n=12 208) és a zopiclon (34,1%, n=11 764) voltak. A szorongásoldókat és/vagy altatókat szedő betegek körében szignifikánsan gyakrabban fordultak elő pszichés és egyéb kísérőbetegségek (elsősorban daganatos és légzőszervi betegségek), mint a kontrollcsoportban.
Kimutatták, hogy a szorongáscsökkentőket és/vagy altatókat szedő betegek halálozási valószínűsége a beválogatást követő első évben csaknem 3,5-szer akkora, mint a kontrollcsoporté. Az elemzésben számos lehetséges zavaró tényező (köztük a kísérő betegségek, az életkor, a dohányzás, az alkoholfogyasztás) hatását is figyelembe vették. A gyógyszer-expozíció és a nagyobb elhalálozási valószínűség közötti kapcsolat akkor is megmaradt, ha az elemzés a több mint 12 hónapon át követett és a vizsgált szereket legfeljebb egy éven át szedő betegekre korlátozódott. Ha az első évben elhalálozottakat kizárták az elemzésből, az exponált csoportban 100 betegenként mintegy 4-gyel több haláleset fordult elő, mint a kontrollcsoportban. Mindent összevetve a szorongáscsökkentőket/altatókat szedő betegek körében kétszer akkorának adódott az elhalálozás esélye az átlagosan 7,6 éves követés alatt, mint az ilyen szereket nem szedők esetében.
Mindhárom vizsgált gyógyszercsoportra vonatkozóan kapcsolatot mutattak ki a gyógyszerszedés mértéke és az elhalálozás kockázata között. Így azok körében, akiknél a napi terápiás dózisok összesített száma meghaladta a 90-et (>3 hónapos kezelés), az elhalálozásra vonatkozó korrigált relatív hazárd értéke – szertípustól függetlenül – 4,51-nak adódott. A relatív hazárd a benzodiazepinek és a „Z-szerek” esetében volt a legnagyobb.
Bár az elemzések során a kutatók nagyszámú módosító tényezőt figyelembe vettek, a vizsgálat megfigyeléses jellegéből adódóan nem zárható ki, hogy egyéb, nem vizsgált vagy figyelmen kívül hagyott zavaró tényezők torzíthatják a fenti eredményeket. Mindazonáltal, a megállapítások összecsengenek azokkal a korábbi vizsgálati eredményekkel, amelyek statisztikai és klinikai értelemben is szignifikáns kapcsolatot jeleznek az anxiolitikumok és az altatószerek szedése és a mortalitás között.
