A monoklonális antitestek, a kis molekulasúlyú tirozinkinázgátlók és legújabban az mTOR-gátlók az elmúlt évtizedben forradalmi változást hoztak a korábban terápiarefrakternek tartott krónikus myeloid leukaemia (CML), az akut B-sejtes leukaemiák (B-ALL), a gasztrointesztinális strómatumorok (GIST), a nem kissejtes tüdőrákok (NSCLC) vagy a metasztatizáló vesesejtes rákok (mRCC) kezelésében. Alkalmazásuk során a beteg számára különösen nagy előnyt jelent, hogy ambuláns formában, egyszerűen adagolhatók (általában tabletta vagy rövid infúziók formájában), mellékhatásprofiljuk pedig lényegesen kedvezőbb, mint a citosztatikumok jellemző toxicitása (neutropenia, alopecia, kemoterápia indukálta hányás, vesekárosodás). Használatuk elterjedésével és a túlélés meghosszabbodásával azonban bővül azon nem onkológus-hematológus kollégák köre, akiknek praxisában e betegek megfordulhatnak.
Jelen összefoglaló célja a szolid tumorok kezelésben jelenleg használt „mabok és mibek” jellemző mellékhatásainak ismertetése, továbbá az ajánlott szűrési és kezelési stratégiák rövid bemutatása.
Bcr-abl és C-kit-gátlók: imatinib, dasatinib, nilotinib
A Glivec-forradalom elnevezés − ahogy sokan az új terápiás korszaknak nevet adó gyógyszert méltatják − már jelzi, hogy az imatinib nyitotta meg a célzott molekuláris támadáspontú szerek sorát, melyek bizonyos daganattípusok esetében tökéletesen átírták a kezelési ajánlásokat. A CML, B-ALL és GIST esetében megkérdőjelezhetetlenül első vonalbeli kezelésnek számító gyógyszer hatékonyan gátolja a daganatsejtekben folyamatosan aktív bcr-abl fúziós tirozinkinázt, a PDGFR-t és az őssejtfaktor-receptort, a c-Kitet, blokkolva az általuk befolyásolt jelátviteli utak okozta daganatos sejtproliferációt.
A gyógyszer mellékhatásai általában enyhék és jól kezelhetőek: leggyakrabban (a betegek 40−60 százalékánál gasztrointesztinális mellékhatások (émelygés, hányás, hasmenés), a betegek közel felénél fokozott oedema-képződés, negyedénél izomgörcsök, 30−40 százalékuknál enyhe-közepes súlyosságú bőrpír jelentkezhet. Az émelygés csökkenthető, ha a beteg az étkezés során veszi be a gyógyszert, mivel az étkezés nem befolyásolja a gyógyszer farmakokinetikáját. Ha a beteg kórelőzményében oesophagitis ismert, akkor az esti dózist lefekvés előtt minimum 2 órával ajánlott bevenni. Amennyiben a nausea ennek ellenére is fennáll, akkor antiemetikumok (pl. ondansetron) alkalmazása ajánlott. Mivel a bél Cajal-sejtjei − melyek a bélmotilitás pacemakerjénak számítanak − jelentős mértékben expresszionálják a c-Kit receptort, a gyógyszer szedését esetenként hasmenés kísérheti, mely a hasmenés szokványos kezelésével hatékonyan enyhíthető.
Az imatinibkezelés során gyakran megjelenő fokozott oedema-képződés általában reggelenként periorbitálisan vagy az alsó végtagokban alakul ki. Excesszív centrális folyadékretenció csak nagyon ritkán fordul elő, általában a már korábban szív- vagy veseelégtelenségben szenvedő, illetve idős betegek számítanak veszélyeztetettnek. A beteg testsúlyának rendszeres mérésével, a jellemző tünetek monitorozásával és szükség esetén megfelelő diuretikus kezeléssel és a sóbevitel korlátozásával elkerülhető az állapot súlyosbodása. Ismételten felmerült szakirodalmi adatok alapján, hogy az imatinib esetlegesen direkt kardiotoxikus hatása révén csökkentené a bal kamrai funkciót, de hosszú távú prospektív vizsgálat eddig nem történt ennek igazolására. Mindenképpen ajánlott a kezelés megkezdése előtt EKG-vizsgálat végzése, az ismert kardiovaszkuláris vagy veseérintettségben szenvedő betegek esetében pedig kardiológiai konzílium echokardiográfiával, a terápia során pedig rendszeres kontrollal javasolt.
Az imatinibrezisztens daganatok kezelésében a dasatinib és a nilotinib került törzskönyvezésre. Mindkét új gyógyszer alkalmazása során megfigyelték az imatinibre jellemző fokozott oedema-készséget, de számottevő kardiotoxikus mellékhatást nem észleltek.
A kezelés kapcsán kialakuló enyhe-közepes bőrpír helyi hidratálók és antihisztamin adásával általában enyhíthető, s csak a betegek kevesebb mint 2 százalékánál alakul ki súlyosabb bőrelváltozás, mely helyi vagy rövid szisztémás szteroidkezelésre jól reagál. Az imatinib terápia során fellépő enyhe izomgörcsök kalcium- és magnéziumkészítmények adásával hatékonyan csökkenthetőek.
EGFR-gátló tirozinkinázok: gefitinib és erlotinib
A nem kissejtes tüdőrákok adenocarcinoma alcsoportjában az európai népesség 10-15 százalékában funkciónyerő mutáció alakul ki az epiteliális növekedési faktor receptorában (EGFR-M+ daganatok). E daganatok kiemelkedően jól reagálnak az EGFR-gátló tirozinkináz-inhibitor kezelésre.
A kezelés legjellemzőbb mellékhatása az enyhe vagy közepes erősségű bőrpír és a maculopapulosus, acnéhoz nagyon hasonló bőrelváltozások megjelenése a törzsön, az arcon és a felső végtagokon. A mellékhatás általában már az első héten jelentkezik, dózisfüggő és napfény hatására súlyosbodhat. A kezelés megszakítását csak ritkán teszi szükségessé, lokálisan ureatartalmú hidratáló krémekkel, antihisztaminokkal, kínzó viszketés, fájdalom esetén helyi szteroidtartalmú kenőcsökkel, bakteriális felülfertőződés esetén mupirocin (Batroban) kenőcs alkalmazásával hatékonyan enyhíthetőek a tünetek. Súlyosabb esetekben a gyógyszerdózis csökkentése gyors javulást eredményezhet.
A másik kellemetlen mellékhatás az EGFR-gátlók adásához társuló hasmenés. Loperamiddal és hasonló tüneti szerekkel az esetek többségében jó terápiás eredményt érhetünk el, s csak a betegek kevesebb mint 1 százalékánál kellett emiatt befejezni a kezelést.
A cikk folytatásáért kattintson IDE
