A szkizofrénia és egyéb pszichotikus állapotok kezelését az antipszichotikumok folyamatos szedése biztosítja. A terápia megszakítása relapszushoz vezet, az ismétlődő relapszusokban csökken a terápiás válaszkészség. A fenntartó kezelést a betegségbelátás hiányán kívül számos egyéb tényező is nehezíti. A hosszú hatású, un. depó készítmények a ritkább, jól kontrollált alkalmazással csökkentik ezeket a nehézségeket, miközben az egyenletesebb plazmaszint biztosításával, az alacsonyabb dózis lehetőségével a mellékhatásokat is mérséklik. A beállítás mégis sokszor késik, mert a pszichiáternek nemcsak a betegét, hanem saját magát is meg kell győznie az injekciós kezelés előnyeiről.

Az antipszichotikumok felfedezése óta a szkizofrénia kezelése a mai napig döntően a dopaminhipotézisen alapul: a gyógyszerek pszichotikus tünetekre kifejtett hatása a D2-receptor blokkolásán alapul. Az antipszichotikumok hatása azonban nem terjed ki a szkizofrénia minden dimenziójára.

A webkettő világában az egykori vertikális-paternalisztikus jellegű orvos-beteg kapcsolat átalakul, horizontálissá, egyenrangúvá válik. Mindeközben fontos, hogy a szkizofrénia kezelésének sikerét alapvetően befolyásoló adherenciaproblémákra ne statikus állandóként, hanem inkább dinamikus változóként tekintsünk, és tisztában legyünk azzal, hogy a kórkép a bio-pszicho-szociális szemléletnek megfelelő komplex kezelést igényel.

A Roche abbahagyja a tüdőrák kezelésére szánt egyik gyógyszerének vizsgálatait, mivel az eredmények nem igazolták a szer hatásosságát. Ezzel egy olyan kísérleti szert engednek el, melytől potenciálisan nagy forgalmat reméltek, mivel az e betegség kezelésére rendelkezésre álló lehetőségek meglehetősen behatároltak.