(...) – A gyógyszertári gazdálkodás, marketing, gazdasági együttműködések, személyi javadalmazás… mind olyan témák, amelyek vélhetőleg nagy érdeklődésre számítanak…
– Egyetértek, ráadásul ezek azok a területek, ahol minden nap változik a helyzet, továbbá mindenki a saját helyzetének függvényében fogalmazza meg az álláspontját és a kamarai elvárásait. A 2010-es jogszabályi korrekciókat követően elindult válságkezelő program alapján először a legfontosabb feladat a veszteséges gyógyszertárak számának csökkentése, majd a beszállítói tartozások felszámolása volt. A veszteséges patikákat illetően lényegében a 2006-os, tehát a liberalizáció előtti utolsó békeév arányait hozzuk, az egyik nagykereskedő vezetője pedig néhány nappal ezelőtt jelezte, hogy a határidőn túli kintlévőségek aránya a minimálisnál is kisebbre csökkent, így ma már ez is rendben van. Következett a vállalkozások feltőkésítése, ami szerintem eredményes célkitűzés volt, majd elindult a gyógyszertárak készletgazdálkodásának rendezése, hiszen társadalmi elvárás és egészségpolitikai cél, hogy a betegeknek minél kevesebbszer kelljen visszamenni a patikába amiatt, hogy nincs készleten a gyógyszerük. Azt gondoltuk, hogy ennek a rendezését követően lehet érdemben a személyi javadalmazás kérdéseivel foglalkozni, mert a stabil, kötelezettségeit teljesíteni képes, feltőkésített és jól működő vállalkozás képes a munkatársait megfelelően megfizetni. A kormány azonban év elején a garantált bérminimum jelentős emelésével olyan helyzetet teremtett, ahol nemcsak a patikai vállalkozások vezetőinek, hanem a kamarának és az egészségpolitikának is vannak teendői: jó néhány olyan gyógyszertár van, ahol a törvényi előírásoknak való megfelelés komoly gondot fog okozni. Az ezzel kapcsolatos kezdeményezéseinket már leadtuk az Egészségügyért Felelős Államtitkárságra és nagyon remélem, hogy a vándorgyűlésen már tudunk is mondani valamit arról, hogy mire számíthatunk. Van tehát mit megbeszélni a napi ügyeket és a stratégiai távlatokat illetően is. Ráadásul a patikai vállalkozások ma már a tulajdonosi döntéshozatal szempontjából is többségi gyógyszerészi kézben vannak.
– Izgalmasnak ígérkezik a többi téma is: kompetenciák, etikai kérdések, szakképzés...
– Örömteli kihívásnak tartom, hogy a gyógyszerészek szakmailag és egzisztenciálisan is önállóvá váltak. Többször beszéltem arról, hogy ez a szabadság nem cél nélküli: a gyógyszerésznek kell felelősséget vállalni a gyógyszerért, a betege gyógyszereléséért, a vállalkozásáért – vagy azért a vállalkozásért, amely foglalkoztatja őt –, és munkatársainak a megélhetéséért is. Ez a felelősség azonban nem alapulhat pusztán egy életérzésen: a felelősségvállalás feltételeit is meg kell teremteni. Ez feladatot jelent a kamarának, a képzésért felelős egyetemi oktatásnak és az érintett gyógyszerészeknek is. A társadalmi elvárásokat a kamarának kell gyógyszerészi kompetenciaként nevesíteni és közvetíteni a kollégáink felé, továbbá a mi feladatunk a szakmai és munkaerő-piaci elvárások közvetítése például a képzésért felelős oktatási rendszer felé is. A jövőnk szempontjából központi kérdés, hogy a kompetenciákkal és a képzéssel kapcsolatos kihívásokra milyen választ adunk. Sikeres a kompetenciarendezés jogi programja, amit a képzésben és a mindennapok gyakorlatában is érvényesíteni kell. Ezért önálló szekcióban foglalkozunk majd a kompetenciafejlesztéssel és ehhez illeszkedik a képzéssel foglalkozó szekció. Továbbá napirenden lesznek az etikai kérdések is, amelyek súlya egyre jobban nehezedik a szakmára. Ez utóbbihoz kapcsolódóan komoly dilemmát okoz, hogy miközben a gyógyszerészek szakmai és gazdasági önállóságát a jogszabályok elismerik, a kamara az etikai jogköreinek jó részét csak bíróságok és hatóságok döntéseinek alárendelve gyakorolhatja. Azt gondolom, hogy megérett az idő ennek a helyzetnek is az újragondolására.
