Szinte minden betegségről elmondható, hogy lelki tényezők is közrejátszanak a kialakulásukban, nincs ez másképp az aranyér esetében sem. Ez a betegség a stresszel, a szorongással, az ideges állapottal függ össze a legszorosabban, elszenvedőjükre pedig gyakran jellemző a teljesítménykényszer, a tökéletességre, a pontosságra törekvés.

A pszichés tényezők elsősorban nem közvetlenül hatnak, hanem az emésztőrendszer egyensúlyának felbomlásán keresztül. Talán emlékszünk még rá a tanulmányainkból, hogy létezik a vegetatív idegrendszer, ami a belső szerveink beidegzéséért felelős, és nincs rá közvetlen, akaratlagos befolyásunk. Ez az idegrendszer felelős többek között a szív, a gyomor- és bélrendszer működéséért. Nem tudjuk akarattal felgyorsítani a szívverésünket vagy a bélperisztaltikánkat, de mindannyian ismerjük az érzést, ahogy például egy szereplés előtt nagyon szaporán ver a szívünk és hasmenéssel szaladgálunk a WC-re. A gyakori stressz ezen az idegrendszeren keresztül könnyen felborítja az emésztést, hasmenésünk vagy éppen székrekedésünk lesz, fokozott gázképződést tapasztalunk. Ez mind fokozott nyomást eredményez a végbélben és közvetve okozhatja az aranyérbetegséget.

De a stressz közvetlenül is fokozott izomtónust okoz akár a végbél záróizmaiban is, erre utal az a mindenki által ismert mondás, hogy valaki annyira fél, hogy zabszem sem férne a fenekébe. Tehát a szorongással járó fokozott záróizomtónus szintén vezethet aranyeresség kialakulásához.

A stressz és az általa okozott testi tünetek csökkentésére a legjobb rendszeresen relaxációs technikákat gyakorolni és jógázni, hiszen így a fokozott izomfeszülést tanuljuk meg csökkenteni a testünkben, és ezen keresztül a belső feszültség érzése is csökken.

Ezek tehát az aranyér kialakulásának lelki tényezői, de ebben a betegségben még fontosabb az a lelki összetevő, amit maga az aranyér kialakulása okoz.

Az aranyérbetegségről, mivel nagyon gyakori probléma, szinte mindenki hallott valamit. Amikor először tapasztalja magán valaki ennek a tüneteit – főleg fiatalkorban –, általában nagyon megijed. Az erős fájdalom, de különösen a vérzés rémülettel tölti el az embereket.

Érdekes módon míg más súlyosnak vélt tünet esetén szaladunk az orvoshoz, az aranyeres panaszok megjelenésekor sokaknak nem ez az első gondolatuk. Vagy a családon belül kérdezősködnek, vagy a Google-tól várnak válaszokat. Az interneten a házi praktikák mellett rengeteg jó és kevésbé jó tanácsot találni, éppen ezért nehéz innen a megfelelő szakmai tartalmat kiválasztani.

Ha a panaszos mégis szakembert keres, akkor a gyógyszertárban kérdezősködik, ahol leggyakrabban kúpot és/vagy kenőcsöt javasolnak neki. Ilyenkor előfordulhat, hogy az első ajánlott szer nem használ, és hosszú, keserves napok telhetnek el, mire a páciens orvoshoz jut és hatékony terápiában részesül. Kevésbé ismert, hogy az aranyér kezelésére nemcsak helyi készítmények léteznek, hanem szájon át szedhető tablettát is kaphatunk.

Miért nem merünk orvoshoz fordulni?

Mivel általában nincs sok ismeretünk a betegségről, sok téves gondolatunk lehet. Van, aki azt hiszi, hogy ez banális dolog, a korral együtt jár, hiszen már a nagyapjának is volt, nem kell vele mást tenni, mint bekenni. Van olyan – ha például vérzést tapasztal –, hogy annyira fél egy súlyos betegségtől, hogy inkább homokba dugja a fejét és nem megy el orvoshoz. Bár az is igaz, hogy a vérzés már az a jel, ami miatt hajlandók vizsgálatra menni. Néhányan pedig nagyon megalázó vagy nagyon fájdalmas beavatkozástól tartanak az orvosnál, és úgy érzik, hogy ezt még a betegségnél is kevésbé tudnák elviselni.

Pedig érdemes elmenni a háziorvoshoz vagy súlyosabb esetben proktológushoz aranyérbetegség esetén a következők miatt:

– az aranyér tünetei elfedhetnek más, a végbéltájékon meglapuló elváltozásokat, amit az orvos könnyen felfedez;

– a vizsgálat egyszerű, nem fájdalmasabb, mint maga az aranyér;

– a proktológusnál figyelnek arra, hogy a vizsgálat tapintatos legyen;

– számos kezelési lehetőség van az orvosnál – a már említett kúpok, kenőcsök és a tablettás kezelés mellett súlyosabb esetben kisebb beavatkozásra is szükség lehet, ami általában ambulánsan történik, és azonnali enyhülést hozhat.

Mire számíthatunk a szakorvosnál?

Dr. Görgényi László proktológus elmondta, hogy a proktológiai vizsgálatot megelőzően nem szükséges az otthoni hashajtás. A hétköznapi rutinéletvitelnek megfelelően lehet érkezni.

A vizsgálat általában a beteg kikérdezésével kezdődik. Ekkor történik meg a családi anamnézis felvétele. Fontos tudni, hogy daganatos betegség előfordult-e a családban. Lényeges információ, hogy a páciens szed e vérhígítót, van-e egyéb betegsége vagy gyógyszerérzékenysége.

A fennálló probléma megoldása szempontjából ugyancsak fontos információ, hogy rendszeres-e a széklet. Volt-e fájdalom vagy vérzés székeléskor? Tapintott e csomót vagy duzzanatot? Tapasztalt-e viszketést vagy váladékozást? Észlelt e súlyvesztést?

Ha a kivizsgálás előtt felkészülünk ezekre a kérdésekre, a korábbi kivizsgálások eredményeit összegyűjtjük, és megpróbálunk szégyenérzet nélkül felelni a kérdésekre, akkor gördülékenyebben haladhat a probléma okának feltárása. A jó anamnézis már fél diagnózis.

Legfontosabb a nyugalom – emelte ki a főorvos úr. A sikeres vizsgálathoz hozzájárulhat a megfelelő és megnyugtató környezet, a jó orvos–beteg kapcsolat és az orvos kellően gyengéd tapintása, szaktudása. Aranyérvizsgálatra a betegek általában feszülten érkeznek, szégyenlősek, nehezen tudnak ellazulni. Doktor úrnak bevált gyakorlata a kínos hangulat feloldására egy-két vicc elmesélése, amivel célja a beteg megnyugtatása. A vizsgálat titka az, hogy a beteg kellő mértékben el tudja lazítani záróizmait. Szerinte emberien kell hozzáállni a betegek panaszaihoz.

A vizsgálat előtt az étkezés és ivás nem tiltott, és az elvégzéséhez előkészítés nem szükséges. Történhet oldalfekvő és térd-könyök helyzetben. A proktológiai vizsgálat járhat némi kényelmetlenséggel, de megfelelő testi és pszichés előkészülettel lehet gyötrelemmentes.

Ha a vizsgálatra érkező beteg feszeng, akkor a záróizma is fokozottan feszül, esetleg összeszorul. Ez megnehezíti a sikeres vizsgálat végrehajtását. Az eredményes analízishez a beteg ellazultsága, a szakember együttérzése és kompetenciája szükséges.

Kivizsgálás a gyakorlatban

A kivizsgálás alkalmával az orvos megtekinti a végbéltájékot. Ezzel bizonyos bőrelváltozások beazonosíthatók. Ezt követően történik a végbél ujjal történő áttapintása. Itt fény derülhet a záróizom feszességére, a fájdalomra és annak az irányára. Szükség esetén ezt követően kerül sor a végbéltükrözésre (anoszkóp, aztán rektoszkóp). Az anoszkóp a végbélcsatorna alsó részéről ad tájékoztatást a szakember számára. A vizsgálat gyorsan elvégezhető, nem okoz fájdalmat a beteg számára. A beavatkozáshoz nem szükséges előkészítés és beöntés. Vérzéses panaszok esetén szükséges a rektoszkópia, segítségével a végbél magasabb részei vizsgálhatók. Oldalt fekvő vagy térdelő helyzetben történik az egy-két perces vizsgálat, amely után páciensek minimális kellemetlenségről számolnak be.

Fontos, hogy ellenérzések nélkül vegyük igénybe az orvosi segítséget. Készüljünk fel a minimális fájdalomra, de a felépülés érdekében tanácsos vállalni egy kis kellemetlenséget.