Az Örjan Ekblom által vezetett vizsgálatban a Swedish School of Sport and Health Sciences és a Gothenburg University kutatói n=22.227, 2005 és 2013 között szívinfarktuson átesett svéd adatait elemezték. A betegek 6-10 héttel, illetve 12 hónappal infarktusuk után számoltak be fizikai aktivitásuk szintjéről (hányszor edzettek az elmúlt 7 nap során legalább 30 perces időtartamban). A betegeket ennek alapján négy csoportba: folyamatosan inaktív, csökkent aktivitású, fokozott aktivitású, illetve folyamatosan aktív csoportba osztották.

Az átlagosan 4,2 évig tartó utánkövetés alatt 1087 beteg halt meg; az életkor, a nem, a dohányzás és a klinikai faktorok figyelembe vétele után kiderült: a folyamatosan inaktívakhoz képest a csökkent aktivitású, a fokozott aktivitású, illetve a folyamatosan aktív csoport tagjai 37%, 51% és 59%-kal kisebb eséllyel haláloztak el az infarktust követőnégy éven belül.

Ekblom nyilatkozata szerint eredményük megerősíti azokat a bizonyítékokat, amik alapján az egészségügyben dolgozó szakembereknek és az egészségpolitikusoknak ugyanúgy rendszerszinten kellene támogatniuk a szívinfarktust szenvedett betegek fizikai aktivitását, és támogatniuk kellene, hogy ezek a betegek is legalább hetente kétszer edzenek, ahhoz hasonlóan, ahogy a dohányzásról való leszokás segítése, az étkezés javítása és a stresszcsökkentés már részévé vált a szívinfarktust szenvedettek ellátásának.

Az eredmények arra utalnak, hogy a testmozgás minden fajta szívinfarktus után, dohányzók és nem dohányzók esetében egyaránt hasznos, azonban további vizsgálatokra van szükség annak feltárásához, hogy van-e olyan edzésfajta, ami különösen hatékony szívinfarktus elszenvedése után.