A DNS specifikus, metasztázisos prosztatarákkal összefüggésbe hozható mutációi nagyobb szerepet játszanak a prosztatadaganatok kialakulásában, mint azt korábban gondolták. A New England Journal of Medicine folyóiratban megjelent új eredmények a BRCA1 és BRCA2 gének és a metasztázisos prosztatarák kapcsolatát részletezik.
Majdnem 700 beteget vontak be a vizsgálatba
A DNS-hibákat javító enzimeket kódoló gének örökölt mutációt elemző vizsgálatba 692 metasztázisos prosztatarákban szenvedő férfit vontak be. Minden férfinál 20 DNS-javítóenzim génjének a screenelését végezték el. Lényeges kiemelni, hogy a férfiakat korra és családi kórtörténetre való tekintet nélkül választották ki, és a DNS-javítóenzimek génjeinek elemzését több, egymástól független laboratóriumban végezték, ami még inkább megbízhatóvá teszi a kapott eredményeket.
18-szoros génmutáció-gyakoriság az áttétes prosztatarák hátterében
Eddig is ismert volt, hogy a prosztatadaganatos férfiaknál gyakoribbak a génmutációk, mint az átlagpopulációban. Ez a vizsgálat bizonyította azt, hogy metasztázisos prosztatarák esetén a DNS-javítóenzimek hibái még inkább gyakoriak.
Húsz, a kutatócsoport által kiválasztott DNS-javítóenzim mutációit tekintve a metasztázisos prosztatarákos betegek 11,8 százalékánál mutathatók ki genetikai hibák. Ez mintegy négyszerese az átlagpopulációban jellemző mutáció-gyakoriságnak, és duplája a lokalizált prosztatarákos betegeknél tapasztalt aránynak. Ezek a mutációk általában a BRCA1 és a BRCA2 géneket érintik, amik a DNS genetikai épségéért felelős tumorszuppresszor fehérjéket kódolnak. Amennyiben a BRCA1, illetve BRCA2 gének mutálódnak, a DNS-ben keletkezett hibák javításának kisebb az esélye, és ennek következtében emelkedik a daganat kialakulásának a rizikója.
Különösen gyakori az előrehaladott prosztatarákos betegeknél a BRCA2 mutációja; esetükben ez a fajta genetikai hiba mintegy 18-szor többször fordul elő, mint az egészséges férfiaknál.
A BRCA1 és a BRCA2 hibái többféle daganatért felelnek
A BRCA1 és a BRCA2 gének daganatok kialakulásában betöltött funkciója nemrégiben vált széles körben ismertté a mellrák, illetve a petefészekrák kapcsán. A legtöbb örökletes emlő- vagy petefészekrák ugyanis a BRCA1 vagy a BRCA2 gének örökölt meghibásodása miatt alakul ki. Míg az emlőrák kockázata a populáció szintjén kb. 8 százalék, addig a BRCA mutációt hordozóknál ez 56–87 százalékra tehető. A petefészekráknál 2 százaléknak, illetve 27–44 százaléknak adódnak a kockázatok.
A terápiában is hasznosítható eredmények
„Az eredmények fontosak a prosztatarákos férfiak számára, mivel ennek fényében bizonyos terápiás megoldások prioritást kaphatnak náluk. Ezen túlmenően a családtagoknak is lényeges tudni azt, hogy örökölhettek-e bizonyos daganatokra prediszponáló géneket; ezt ismerve ugyanis az odafigyelés a korai felismerés és az időben elkezdett terápia kulcsa lehet” – mondja a kutatást vezető dr. Peter Nelson.
Az új felismerés hozzásegíthet ahhoz, hogy a betegség terápiás guideline-jait megújítsák, és lehetőség nyílik olyan daganatellenes hatóanyagok alkalmazására, amiket eddig csak egyéb típusú daganatok kezelésére alkalmaztak. A metasztázisos prosztata daganatok kezelésében a jövőben szerepet kaphatnak a poli-ADP-ribóz-polimeráz gátlók (PARP-inhibitorok), illetve a platina-alapú terápiák (pl. ciszplatin, karboplatin, oxaliplatin) is, amiket jelenleg egyéb típusú daganatokban, köztük a DNS javítóenzim-mutációval összefüggő petefészekrák kezelésében alkalmaznak.
(Forrás: MNT)
