Bár a gyógyszertárankénti gyógyszerészek aránya mit sem változott az elmúlt 30-35 évben, ennek ellenére folyamatos a szakemberhiány: míg a rendszerváltáskor 1400 patikában 3000 gyógyszerész látta el a magyar lakosságot, 2024-ben 3100 gyógyszertárban 6300 szakember állt a tára mögött – ma már legalább 800-900-szal több településen, mint az 1990-es években.

A patikák és a gyógyszerészek kompetenciáinak szűkítésére a patikaliberalizáció éveiben indultak a törekvések. Akkor még sikerült elhárítani a gyógyszerész nélküli (fiók)gyógyszertárak ötletét, és a kamara megakadályozta azt is, hogy a magisztrális gyógyszerkészítés megszűnjön a közforgalmú gyógyszertárakban. A mai napig visszatérő ötlet a gyógyszerkiadó, expediáló automaták bevezetése, legutóbb a gyógyszertári ügyeletet akarták kiváltani ezek hadrendbe állításával.  

A gyógyszertárral nem rendelkező települések gyógyszerellátását az utóbbi években a nagykereskedők speditőrcégeivel, postai, bolti gyógyszerárusítással igyekeztek megoldani, és alig két éve merült fel a csomagküldés lehetősége, amit azért blokkolt a kamara, hogy megszülethessenek azok a politikai döntések, amelyek a jogos társadalmi igényeket a gyógyszer- és gyógyszerelésbiztonság megőrzése mellett tudják kielégíteni. A Máltai Szeretetszolgálat gyógyszeradagoló és csomagoló központjának létrehozása, a gyógyszerész nélküli fiókgyógyszertárak működésének tavalyi engedélyezése ugyancsak a patikák és gyógyszerészek monopóliumát és kompetenciáit kérdőjelezik meg, és azok átvételére törekszenek.

A közforgalomban 2006 végére minden piacképes kizárólagos és jogszabályban rögzített kompetenciát elvettek a gyógyszerészektől – folytatta Hankó Zoltán, hozzátéve, hogy ebből fakadóan folyamatos kompetenciarendezési program folyik a kamarában, bár nem olyan ütemben és mélységben, mint amire törekedett volna a szakma annak érdekében, hogy a patikákat és a gyógyszerészek egyaránt felvértezzék a megfelelő hatáskörökkel, ezzel megkerülhetetlenné téve azokat az ellátásban. Ehhez azonban jogszabályban is elismert kompetenciákkal kell rendelkezniük, amelyeket a napi gyakorlatban is alkalmazni tudnak. 

A gyógyszertárak monopóliuma – a kamara ma is élő, a politika számára többször leadott javaslata szerint – azzal erősíthető meg, ha meghatározzák, mi az a termékkör, amelynek a forgalmazására kizárólagos jogosultságot kapnak a patikák. Ugyancsak szabályozni szükséges a gyógyszertárak – mit egészségügyi szolgáltatók – tevékenységi körét. A lehetséges szolgáltatási körből az MGYK elnöke megemlítette a gyógyszerbiztonsági validálást, a nemzeti diabétesz programot, a szűrővizsgálatokban és vakcinációban való részvételt, illetve a gyógyszerészi gondozást. A vidéki kistelepülésekkel kapcsolatosan kiemelte, meghatározó szempontok a zárt forgalmi lánc biztosítása, a gyógyszerész személyes jelenléte, illetve a hálózatok további terjedésének megakadályozása, valamint az, hogy az adott településhez legközelebbi gyógyszertár biztosítsa az ellátást.  Ha ezt speditőrcégekkel, vagy más módon igyekeznek megoldani, az további patikabezárásokhoz fog vezetni az érintett régiókban.

Politikai érdektelenség, informatikai háttér és finanszírozás hiányában jártak le azok az irányelvek, amelyeket a 2010-es évek első felében fejlesztett a szakma a kamara részvételével, ezek túlnyomó többsége így nem kerülhetett be a napi gyakorlatba. Az utóbbi időszakban azonban sikerült előrelépni, várhatóan karácsonyig megjelenhetnek a felnőttkori asztma, a COPD és a várandósgondozás irányelvei. Egyelőre még jogszabályi engedélyezésre vár a vis major expediálásra vonatkozó irányelv is.

A gyógyszerellátás a világ legglobalizáltabb értéklánca, amelynek utolsó pontja a patika, ám a gyógyszeripar, a nagykereskedők, vagy akár az informatikai szolgáltatók érdekérvényesítő ereje hatványozottan múlja felül a gyógyszertárakét és az ott dolgozó gyógyszerészekét – foglalta össze a kamara elnöke, aki szerint a gyógyszerpiaci és az egészségügyi értéklánc egyensúlyának megteremtésében és fenntartásában egymásra át nem hárítható felelőssége van a politikának, a szakmai szervezeteknek és a gyógyszerészeknek.

A gyógyszertárak és gyógyszerészek tevékenységi monopóliumának megőrzése a gyógyszerészet és a gyógyszerészek jövőjének kulcsa – jelentette ki Hankó Zoltán, megjegyezve, hogy ha a gyógyszerek közönséges fogyasztási cikké válnak, az értékesítésükhöz diplomás szakemberekre nem lesz szükség. Ennek a káros folyamatnak az erősödésére utal annak a felmérésnek az eredménye is, amely szerint a gyógyszertárba rendszeresen járók 79 százaléka már ma is inkább kereskedelmi egységként, semmit egészségügyi szolgáltatóként tekint a gyógyszertárakra, annak ellenére, hogy sokhelyütt a gyógyszerész az egyetlen elérhető egészségügyi szakember.