A hüvelyi mikrobiom vizsgálata sokat elárul a női egészségről

Ma már adott a lehetőség a hüvelyflóra összetételének meghatározására. Új generációs szekvenálással pontos kép nyerhető arról, hogy milyen mikroorganizmusok és milyen számban kolonizálják a vaginát. Ravel és mtsai 2011-ben írták le a hüvelyflóra öt fő típusát, némelyik csoporton belül alcsoportokat is meghatározva. Kiemelendő, hogy egy adott nő esetében is számos változás történik a hüvelyflórában endogén vagy exogén tényezők hatására – akár rövid időn belül is –, amely következtében egyik típusból a másikba kerülhet át (1).

Négy típus (I., II., III. és V.) esetében a Lactobacillusok dominanciája jellemző, míg a IV. típusnál nem Lactobacillusok, hanem különféle fakultatív anaerobok vannak jelen a legnagyobb számban, nagy fokú diverzitást és alacsony Lactobacillus-számot eredményezve (1).

I. típus: Lactobacillus crispatus dominancia

II. típus: Lactobacillus gasseri dominancia

III. típus: Lactobacillus iners dominancia

IV. típus: fakultatív anaerobok pl. Gardnerella vaginalis, Fannyhessea vaginae, Prevotella bivia, Sneathia amnii dominanciája; további altípusok IVC0 (Prevotella); IVC1 (Streptococcus); IVC2 (Enterococcus); IVC3 (Bifidobacterium); IVC4 (Staphylococcus) 

V. típus: Lactobacillus jensenii dominancia

Az egészséges reproduktív korú nők hüvelyflórája a leggyakrabban az I. és a III. típusokba sorolható be, vagyis az L. crispatus- vagy L. iners-dominált. A vaginális diszbiózis kiindulópontját a IV. típus és annak altípusai jelentik, és azok a nők, akiknek a hüvelyflórája IV. típusba sorolható, fogékonyabbak az intim fertőzésekkel szemben, így például a bakteriális vaginózissal (1).

Szexuálisan inaktív nőknél is felléphet diszbiózis, ami bakteriális vaginózisba torkollik

A Lactobacillusok kulcsszerepet játszanak a hüvelyi nyálkahártya integritásának biztosításában, a hüvelyi pH optimális értéken (pH=3,8-4,5) tartásában, a hüvely patogénekkel szembeni védelmében. A szexuális aktivitás, antibiotikumok alkalmazása, immunszuppresszió, nem megfelelő higiéniai szokások vagy akár az alacsony ösztrogénszint is vaginális diszbiózist idézhet elő. A diszbiotikus állapotban lévő hüvelyben magas faji diverzitás áll fenn, a Lactobacillusok száma csökken, a nem-Lactobacillus fajok pedig intenzíven szaporodnak. A következmény: epithelsejt-károsodás, hüvelyi pH-változás, immunmodulációban bekövetkező változások, amelyek olyan körfolyamatokat indítanak el, amelyek nagyon gyakran bakteriális vaginózishoz vezetnek (1).

A bakteriális vaginózis gyakoribb, mint a laikusok által is jól ismertnek vélt hüvelygombásodás

A bakteriális vaginózis fehéres-szürkés, híg, homogén állagú, kellemetlen, halas szagú hüvelyi folyással jár, miközben a hüvelyi pH-érték 4,5 fölötti. A hüvelygombára jellemző folyással szemben bakteriális vaginózis esetén nincsenek túrószerű, morzsalékos darabok a hüvelyváladékban és hüvelytáji erős viszketés, égő érzés, kipirosodás sem gyakori (1).

A bakteriális vaginózis kezelésében első vonalbeli hatóanyag a klindamicin és a metronidazol, és a velük végzett kezelések 50–90%-os eredményességi rátát ígérnek. A gyógyulást követően azonban a diszbiotikus állapot, a bakteriális vaginózis visszatérhet. A rekurrens bakteriális vaginózis gyakorisága fokozottan ráirányítja a figyelmet arra, hogy nem elegendő a patogének eliminálása, de törekedni kell az eubiózis elérésére és fenntartására, a hüvelyflóra támogatására. A vaginális mikrobiom egészségéhez a megfelelő életmód mellett például lokálisan vagy szisztémásan alkalmazott pre- vagy probiotikumokkal lehet hozzájárulni (1,2).

Életmódbeli tényezők, amelyek fokozzák a hüvelyi diszbiózis kockázatát 

Számos esetben nem befolyásolható tényezők vannak hatással a hüvelyflórára. A menstruációs vérzés például duplájára emeli azoknak a hüvelyben élő anaerob baktériumoknak a számát, amelyek jelenléte a bakteriális vaginózis kialakulásával (esélyhányados, OR=1,7 95% CI 1,0–2,8) hozható kapcsolatba. Ezen csak ronthat az, ha valaki a menstruációja alatt hüvelyzuhanyt alkalmaz, ugyanis a hüvelyzuhany és a menstruáció egyvelege 2,6-szorásra (OR=2,6 95% CI 1,0–6,5) növeli a diszbiózis rizikóját (2).

A fogamzásgátlás is rányomja a bélyegét a hüvelyflórára, noha más-más mértékben attól függően, hogy milyen módszerrel történik a védekezés. Míg az orális hormonális fogamzásgátlók úgy tűnik, hogy protektív szerepet töltenek be a hüvelyflóra szempontjából, addig az injektálható kontraceptívumok (depot medroxiprogeszteron-acetát) már csökkentik a Lactobacillusok hidrogén-peroxid-termelését és a bakteriális vaginózis irányába mutató változásokat eredményeznek a hüvelyflórában, például az Atopobium vaginae és/vagy a Prevotella bivia jelenlétét támogatva. A levonorgesztrel-tartalmú intrauterin eszközök alkalmazása is a nem optimális hüvelyflóra irányába tereli a folyamatokat (2). 

A szexuális együttlétek, történjen akár egyetlen stabil partnerrel, akár többel, jelentősen megváltoztatják a hüvelyflórát. A pénisz bőréről Gardnerella vaginalis jut a hüvelybe, ami a IV. típusú, diszbiózisos hüvelyflóra kialakulásának kedvez. Szexmunkásokkal végzett vizsgálatokban mutatták ki, hogy az orális szexuális kapcsolat is hatással van a hüvelyflórára, ugyanis jelentős mennyiségű, egyébként a szájüregben élő, Shuttleworthia baktériumot juttat a hüvelybe, jelentősen emelve a hüvelyi bakteriális diverzitást, csökkentve a Lactobacillusok számát és előszobát jelentve a szexuális úton terjedő fertőzéseknek. A szexmunkás nők hüvelyi flórája tipikusan a IV. típusba sorolható, amely jelentősen emeli a különféle szexuális úton terjedő fertőzések, köztük a HIV kockázatát is (2).

A módosítható életmódbeli tényezők közül kiemelendő a dohányzás hüvelyflórára gyakorolt erősen negatív szerepe. A vizsgálatok szerint maga a dohányzás 25-szörösére emeli a rizikóját annak, hogy egy nőnél a hüvelyi mikrobiom a IV. típusnak feleljen meg, vagyis olyan mértékben diszbiotikus állapotba kerüljön a vaginális mikrobiom, ahonnan egyenes út vezet az intim fertőzések, a szexuális úton átvihető fertőzések és a terhesség alatti komplikációk irányába (2).

A dohányzás mellett az alkoholfogyasztás is kedvezőtlenül hathat a hüvelyflórára, noha ennek szerepe kevésbé feltérképezett, mint a dohányzásé (2).

Napjainkban alig-alig kerülhető el a pszichoszociális stressz, amely szintén a hüvely diszbiózisos állapotához vezethet. A stresszhormonok ismert módon gyengítik az immunvédekezést, egyfajta proinflammatorikus állapotot teremtenek, amely a hüvelyben az epitelsejtek destrukciójához, pH-változáshoz és a Lactobacillusok számának csökkenéséhez vezet. Azoknál a nőknél, akiknél a 10 pontos stressz-skálán (PSS–10) az általuk érzékelt stressz mértéke 5 pontos növekedést mutatott, nőtt a bakteriális vaginózis kialakulásának a kockázata, illetve 26%-kal nagyobb lett az esélye annak, hogy a korábbi III. típusú hüvelyflórájuk IV-es típusúvá alakuljon (2).

Irodalom

1. Valeriano VD, Lahtinen E, Hwang I-C, Zhang Y, Du J, Schuppe-Koistinen I. (2024) Vaginal dysbiosis and the potential of vaginal microbiome-directed therapeutics. Front. Microbiomes;3:1363089.

2. Morsli M, Gimenez E, Magnan C, Salipante F, Huberlant S, Letouzey V et al (2024) . The association between lifestyle factors and the composition of the vaginal microbiota: a review. Eur J Clin Microbiol Infect Dis.;43:1869-1881.

Borítókép: archív/adobestock/Pharma Tribune