Összességében minden negyedik versenyhatósági eljárás amiatt indult, mert cégek sérülékeny, a hirdetésekben megjelent állításokra fokozottan érzékeny fogyasztókra próbáltak nem túl korrekt módon hatni. Tavaly szintén sok olyan versenyhivatali döntés született, amely beteg embereket megtévesztő cégeket próbált megregulázni.
Amikor az ember ezeket a határozatokat böngészi, egy valami biztosan feltűnik: hogy a tavalyi évben bírságolt cégek jellemzően 2013 és 2015 között elkövetett stiklikért kaptak büntetést. Ez több dologból adódik, és csak az egyik az, hogy a reklámokat alapvetően mindig az első megjelenés időpontjától kezdődően, többéves időtartamot lefedve vizsgálják. A másik az, hogy az ügyek feltárása igencsak időigényes: gyakran sokáig tart az adatok beszerzése, szükség van pontosító információkra, műsorszolgáltatók, lapkiadók megkeresésére, más hatóságok, szakértők bevonására.
Mint azt az MNO Grimm Krisztinától, a GVH Fogyasztóvédelmi Irodájának vezetőjétől megtudta, az eljárások átlagosan nagyjából egy év alatt zárulnak le, jellemzően ennyi idő kell ahhoz, hogy a hatóság döntése megszülessen. Addig zajlik a macska-egér harc: az eljárást lassíthatja például, ha időközben más lesz a cég képviselője, változik a székhelye. Ugyan az elérhetőség megszűnését jelzik a cégbíróságnak, de a gond az, hogy abban a pillanatban, amint ilyesmi történik, a korábban feladott levelek célt tévesztenek, a hatóságnak már mással kell kommunikálnia. A cégeknek pedig jogukban áll akárhányszor székhelyet vagy éppen vezetőt cserélni, függetlenül attól, hogy ezzel nyújtják a fogócskát.
Azt sem tiltja semmi, hogy másik vállalkozás vigye tovább a már büntetett cég szolgáltatásához kísértetiesen hasonlító tevékenységet, mint ahogyan az a Bajor Imrét is kezelő áldoktor esetében történt.
Hogy nem csak a sarlatánok és az élelmiszereknek, illetve kozmetikumoknak megalapozatlan gyógyhatást tulajdonító vállalkozások játszanak hirdetéseikkel, jól mutatja, hogy tavaly a GVH három gyógyszergyártóra is lecsapott. A Merck például azért kapott 150 milliós bírságot, mert egyik vény nélkül kapható, gyógyszerként nyilvántartott krémjét hirdette úgy több mint egy éven keresztül, hogy a terméket gyógyszerész ajánlotta. Ezt ugyanakkor csak a patikában álló egészségügyi szakember tehetné meg, amennyiben ez a szakmai meggyőződése – reklámokban nem mondhat ilyet gyógyszerész, ahogyan nem tehet ilyet tudós, orvos, sőt még ismert embert sem. Ennek oka egyszerűen az, hogy a betegek hajlamosak előnyben részesíteni olyan termékeket, amelyeket szakemberek ajánlanak, reklámoknál viszont nincs szó arról, hogy a véleményt formálók önzetlenül tennék ezt.
Ugyancsak túllőtt a célon a Sager Pharma, amely fájdalomcsillapítóját reklámozta azzal, hogy az azonnal működésbe lép, holott szó sincs arról, hogy az rögvest hatna – mindezért a cégnek 10 millió forintot kellett betolnia a hatóság kasszájába. A Pfizer a kisgyerekes családokat célozta olyan tévé- és mozireklámokkal, plakátokkal és szórólapokkal, amelyek azt sugallták: kicsiknek szánt vitaminkészítményük alkalmas a kiegyensúlyozott, változatos étrend kiváltására. Ez a gondatlanság 50 milliójába került a cégnek.
