„Az első nyolc év fő üzenete az volt – írja cikkében Hankó Zoltán –, hogy privatizálni kell a gyógyszertárakat és a gyógyszerészek kezébe kell adni, mert ők értenek hozzá a legjobban. Ez az üzenet eredményes utat járt be, s ebben az akkori kamarai vezetők mellett szerepük volt azoknak a gyógyszerészeknek is, akik az önállósodásuk után ténylegesen jobb szolgáltatást nyújtottak a betegeiknek. Később a gyógyszerészetre sikerült ráerőltetni a „liberalizációs” értelmezési keretet, s erre a kamara a „status quo őrzése bármi áron”-nal válaszolt. Az évekig tartó „állóháború” eredménye borítékolható volt, mert szinte minden probléma első megoldási alternatíváját a liberalizációs értelmezési keret adta. A szakma által tudatosan választott értelmezési keret jó példája lehet a „gyógyszerbiztonság, ellátásbiztonság, szolgáltatásminőség, költséghatékonyság” elvárás-rendszere, melynek a liberalizáció utáni középpontba állítása a kamara tevékenységében és kommunikációjában is eredményesnek bizonyult. Ez annyira igaz, hogy 2010-re a gyógyszerellátás modellkorrekciójának egyik rendező elveként az egészségpolitika is ezeket a hívószavakat fogadta el” – olvasható az mgyk.hu-n.