„A mozgás egy fontos védőfaktor a szív- és érrendszeri betegségek ellen, ugyanakkor fontos tudni, hogy nem minden esetben kockázatmentes. Vannak olyan, sokszor rejtett betegségek, amelyek csak terhelés során okoznak problémát” – hangsúlyozza Prof. Dr. Vágó Hajnalka, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika kardiológus és sportorvos szakorvosa, a Semmelweis Egyetem Sportorvostan Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.

„Napjainkban egyre többen sportolnak aktívan a hétköznapokban, ami alapvetően pozitív jelenség. A rendszeres fizikai aktivitás jótékony hatása szinte valamennyi szervrendszerre kiterjed: hozzájárul a kedvező szív- és érrendszeri működéshez, javítja az anyagcsere-folyamatokat, és bizonyítottan előnyös hatással van a mentális és pszichés állapotra is. Emellett segíti a fizikai teljesítőképesség fenntartását és az általános életminőség javítását. Tartós, intenzív sporttevékenység hatására a szervezet alkalmazkodik a terheléshez. Ennek részeként a szívben is adaptációs folyamatok zajlanak: csökken a nyugalmi pulzusszám, nő a szívüregek mérete, és megvastagodik a kamrai izomzat. Ezek az élettani változások segítik a szervezetet abban, hogy hatékonyabban reagáljon a fokozott fizikai igénybevételre. Azonban, bizonyos, sokszor tünetmentes szívbetegségek esetén a sportolás akár kockázatot is jelenthet. Bizonyos szívbetegségek nyugalmi állapotban rejtve maradhat, és csak fizikai terhelés során jelentkezik” – hívja fel a figyelmet a szakember.

A legsúlyosabb, bár szerencsére ritka következmény a sportolás közben fellépő hirtelen szívhalál, amelynek hátterében szinte valamennyi esetben súlyos ritmuszavar áll. Fiatalabb korban ennek leggyakoribb oka valamilyen strukturális szívizombetegség vagy ioncsatorna-betegség, amelyek gyakran genetikai eredetűek. 35 éves kor felett – az úgynevezett master sportolók esetén – a hirtelen szívhalál hátterében leggyakrabban koszorúér-betegség és következményes szívinfarktus áll. Sok esetben több kockázati tényező együttes jelenléte vezet tragikus eseményhez. 

„Magyarországon a legtöbb országhoz hasonlóan szabadidős sportolók számára nem kötelező orvosi vizsgálat, ezért kiemelten fontos, hogy mindenki tisztában legyen azokkal a figyelmeztető jelekkel, amelyek esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Ilyen tünet lehet a terhelés hatására jelentkező légszomj, mellkasi fájdalom, szokatlan szívdobogásérzés, szédülés vagy eszméletvesztés. Ezek bármelyikének jelentkezése esetén a sportolást azonnal fel kell függeszteni, és meg kell kezdeni a kivizsgálást. Nagyobb intenzitású sporttevékenység megkezdése vagy folytatása esetén – ha valakinél szív- és érrendszeri rizikófaktorok állnak fenn, mint például magas vérnyomás, emelkedett koleszterinszint, dohányzás vagy pozitív családi anamnézis – javasolt a kardiológiai kivizsgálás. Ez különösen igaz 35 éves kor felett, de fiatalabbaknál is indokolt lehet, ha a családban előfordult szívbetegség vagy hirtelen szívhalál” – hangsúlyozza dr. Vágó Hajnalka. 

A versenysportolók esetében Magyarországon kötelező a rendszeres sportorvosi alkalmassági vizsgálat: 16 éves kor alatt félévente, 16 és 70 év között évente, 70 év felett ismét félévente. Az alapvizsgálat részét képezi a részletes személyes és családi kórtörténet felvétele, a fizikális vizsgálat, a nyugalmi EKG, vizelet vizsgálat, valamint 35 éves kor felett laboratóriumi vizsgálat is. Amennyiben bármelyik vizsgálat eltérést mutat, további kiegészítő vizsgálatok válhatnak szükségessé, például terheléses EKG, szívultrahang, szív MR vagy koszorúér-vizsgálat.

A komplex sportkardiológiai szűrés az alap sportorvosi vizsgálathoz képest átfogóbb képet ad a szív állapotáról. Ezek a vizsgálatok nemcsak nyugalmi EKG-t tartalmaznak, hanem szívultrahangot, terheléses vizsgálatot és szükség esetén hosszabb idejű ritmusmonitorozást is. 

„Gyakori kérdés az is, hogy egy fertőzéses betegség után mikor lehet biztonságosan visszatérni a sportoláshoz. Amíg tünetek állnak fenn, addig kerülni kell a fizikai terhelést, mivel ez növelheti a szövődmények kockázatát. A tünetek megszűnését követően legalább néhány nap panaszmentes időszak után lehet óvatosan újrakezdeni a mozgást, fokozatos terhelés mellett.

Napjainkban egyre több sportolást támogató okoseszköz áll rendelkezésre, amelyek képesek például pulzusmérésre vagy akár egycsatornás EKG rögzítésére is. Bár ezek az eszközök hasznos kiegészítő információt nyújthatnak, nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot. Ugyanakkor panasz esetén segíthetnek abban, hogy a kivizsgálás gyorsabban és célzottabban történjen” – teszi még hozzá a kardiológus. 

A Magyar Kardiológusok Társasága hangsúlyozza: a biztonságos szabadidős sportolás érdekében panasz esetén mindenképpen orvosi kivizsgálás szükséges, de panaszmentesség esetén is indokolt lehet a szűrés, különösen magas intenzitású sporttevékenység, 35 év feletti életkor, ismert kockázati tényezők vagy családi érintettség esetén.

Az MKT áprilisi kampányának üzenete egyértelmű: a mozgás az egészség alapja – de a biztonságos mozgás a tudatossággal kezdődik. 

Milyen életkorban milyen vizsgálat ajánlott? 

A biztonságos sportoláshoz az MKT és a sportkardiológiai irányelvek alapján az alábbi szűrővizsgálatok javasoltak, egészségi állapottól és intenzitástól függően:

A „Vörös zászlók” – amikor azonnal meg kell állni:

 Függetlenül az életkortól és az edzettségi állapottól, az alábbi tünetek esetén tilos a továbbhaladás, és kardiológushoz kell fordulni:

 - Mellkasi nyomás vagy fájdalom (kisugározhat a karba, nyakba, hátba).

- Szokatlan légszomj, ami nem áll arányban a kifejtett erővel.

- Szédülés, ájulásérzés vagy eszméletvesztés terhelés alatt.

- Rendszertelen szívdobogásérzés („kihagyás” vagy „beütés” érzése).

- Hirtelen teljesítménycsökkenés, indokolatlan fáradékonyság.

(Kép: Gerd Altmann képe a Pixabay-en)