A COPD jelentős kiadásokkal járó egészségügyi problémát jelent mind előfordulási gyakorisága, mind a betegek folyamatosan romló életminősége és a magasabb halálozási rátája miatt. A betegség kezelésében a dohányzásról leszoktatás mellett az inhalációs gyógyszereket alkalmazó fenntartó kezelés meghatározó fontosságú.
A közelmúltban publikált nagy klinikai vizsgálatok alapján a gyógyszeres kezelés lassíthatja a betegség progresszióját és javíthatja a betegek túlélési esélyeit is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy számos COPD-s beteg nem ragaszkodik kellő mértékben az elrendelt kezeléséhez, akár 60%-ot is elért egyes vizsgálatokban az ilyen betegek aránya. Ezenkívül számos beteg, ha az előírás szerinti gyakorisággal inhalálja is a fenntartó gyógyszerét, a belégző eszköz nem megfelelő használata miatt nem élvezi a fenntartó kezelés biztosította terápiás hatást. Ezek a problémák egy a közelmúltban megjelent vizsgálat szerint a terápiához nem megfelelő mértékben ragaszkodó betegek halálozási kockázatát a terápiához hű betegekhez képest a kétszeresére növeli. Kevéssé vizsgálták eddig azonban azt a kérdést, hogyan lehetne jelentősen javítani a fenntartó inhalációs kezeléshez való ragaszkodását.
A cikket jegyző japán munkacsoport 2007-ben alapította meg a NEPPIT együttműködést („A Network system for Providing Proper Inhalation Technique” azaz a megfelelő inhalációs technikát elősegítő hálózat). Ennek keretein belül a közforgalmi gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek számára dolgoztak ki képzési programot, melynek alapján később a gyógyszerészek módszeresen és ismétlődően oktatták eredetileg asthma bronchiáléban szenvedő betegeket a belégző készülékek megfelelő és rendszeres használatára. A négyéves követés során az együttműködő gyógyszertárakban 30%-kal nőtt az információs anyagok utánrendelése, a résztvevő gyógyszerészek háromszor gyakrabban végeztek ilyen témájú betegoktatást, hasonlóan 30%-kal nőtt a résztvevő gyógyszerészek száma. Ennek eredményeként a javuló gyógyszerhasználatnak (gyakoriság és technika) köszönhetően harmadával csökkent az így oktatott betegek körében az asthma exacerbációk száma, és 60%-kal csökkent a sürgősségi ellátást igénylő állapotrosszabodások előfordulása. Az itt közölt újabb vizsgálatuk a COPD-s betegek csoportjában elemezte a fenti rendszer hatékonyságát a betegek terápiahűsége és a betegség kontrollja vonatkozásában.
