MASLD → MASH → májcirrózis → májkarcinóma 

Világszerte a felnőttek körülbelül harmadának metabolikus diszfunkcióval összefüggő szteatotikus májbetegsége van, ez az MASLD. Korábban az MASLD neve nem alkoholos zsírmájbetegség, azaz NAFLD volt. 

Az MASLD előrehaladott formája a metabolikus diszfunkcióval összefüggő szteatohepatitisz, vagyis az MASH, amelynek prevalenciája 5-7%. A korábbi nómenklatúra alapján az MASH neve NASH, azaz nem alkoholos szteatohepatitisz volt. 

Mindkét kórállapot szteatózissal, vagyis a májsejtekben történő triglicerid-felhalmozódással társul, ami szoros kapcsolatban áll a gyulladásos folyamatokkal. 

A kóros folyamatok progressziója nem zárul le az MASH-val, és kezelés hiányában a későbbiekben előtérbe kerül a fibrózis, amely cirrózishoz, illetve karcinómához vezethet, illetve májtranszplantációt tehet szükségessé (1). Az MASLD az USA-ban a nőknél végzett májtranszplantációk leggyakoribb oka, míg a férfiaknál a második leggyakoribb ok (az alkohollal összefüggő májbetegségeket követően) (2).

Középpontban a metabolikus zavar

Az MASLD világszerte a leggyakoribb krónikus májbetegségnek számít. 

Az NAFLD MASLD-vé való „átnevezése” során a fő cél az volt, hogy utaljanak arra, hogy a metabolikus zavar fontos szerepet kap a kialakulásában. Ezzel összhangban van az, hogy az MASLD szorosan összefügg az elhízással, a 2-es típusú cukorbetegséggel és a metabolikus szindrómával (1, 2). 

Az úgynevezett „multiple-hit” vagyis „többszörös csapás” teória alapján az MASLD kialakulása, illetve progressziója olyan patológiás tényezők kumulatív és gyakran szimultán hatásával függ össze, mint az inzulinrezisztencia, a lipotoxicitás, az oxidatív stressz, a mitokondrium-diszfunkció és a gyulladásos folyamatok. Az utóbbi időben az érdeklődés homlokterébe került a bél-máj tengely esetleges szerepének vizsgálata, ugyanis az intesztinális diszbiózis által okozott bélpermeabilitás-növekedés elősegítheti bakteriális endotoxinok transzlokációját. Megemlítendő, hogy bizonyos genetikai tényezők (PNPLA3 és TM6SF2 génpolimorfizmusok) is fokozhatják a szteatotikus folyamatokkal szembeni fogékonyságot (2).

Korai stádiumaiban az MASLD aszimptomatikus, és jellemzően „véletlenül” derül rá fény, egy egyéb okból végzett laborvizsgálat vagy képalkotó vizsgálat során (1, 2).

A magas MASLD-rizikójú betegek azonosíthatók

A korábbi szakmai irányelvekben azt javasolták, hogy a szteatózist képalkotó vizsgálattal (pl. ultrahanggal) kell igazolni, ezzel szemben az újabb irányelvek már azt hangsúlyozzák, hogy a társbetegségek feltérképezésére kell figyelmet fordítani, és nem javasolják a képalkotó vizsgálattal való diagnózist (1).

Nagy valószínűséggel előfordul egy betegnél az MASLD, ha a következőkben felsorolt 3 tényező valamelyike jelen van nála:

1. Diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegség 

2. Elhízás (testtömegindex [BMI] ≥30 kg/m2/*/ vagy derékkörfogat a férfiaknál ≥102 cm, a nőknél ≥88 cm) és 1 vagy több kardiometabolikus rizikófaktor jelenléte a következők közül:

• vérnyomás ≥130/85 Hgmm vagy gyógyszeres antihipertenzív kezelés,
• plazma-trigliceridszint ≥150 mg/dl vagy gyógyszeres lipidcsökkentő kezelés,
• plazma HDL-koleszterinszint <40 mg/dl férfiaknál és <50 mg/dl nőknél vagy lipidcsökkentő gyógyszeres kezelés.

3. Legalább 6 hónapon át perzisztáló emelkedés az aszpartát-aminotranszferáz (AST) vagy alanin-aminotranszferáz (ALT) májenzimszintekben (minimum 2 laborvizsgálat, legalább 4 hét időbeli eltéréssel).

Példa: az előbbiek alapján kijelenthető tehát, hogy a 2-es típusú diabéteszes betegeknél nagy valószínűséggel jelen van a szteatózis (1).

MASLD: életmód-terápia és a metabolikus komorbiditások kezelése

Az MASLD kezelési stratégiái elsőként életmódbeli változtatásokat takarnak, egészséges étrend követése és a fizikai aktivitás fokozása révén. Emellett hangsúlyt kell fektetni a komorbid állapotok terápiájára, így például a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére (1, 2).

A 2025-ben megjelent, az MASLD kezelésére vonatkozó globális konszenzusos iránymutatás alapján MASLD-betegek számára a következő életmód-terápia javasolható (1):

• Normál testtömeg esetén a teljes testtömeg 3-5%-ának megfelelő mértékű fogyás a szteatózis mérséklése érdekében.
• Túlsúly/elhízás esetén a különböző célok elérése különböző mértékű fogyást tesz szükségessé. A teljes testtömeg legalább 5%-ának megfelelő mértékű fogyás szükséges a szteatózis mérsékléséhez, 7-10%-os mértékű testtömegcsökkenéssel enyhíthető a máj gyulladásos állapota, míg legalább 10%-kal kell csökkenteni a testtömeget, ha a fibrotikus folyamatok visszaszorítása a cél. (A testtömegcsökkentés egy 3-6 hónapon át tartó folyamat.) A bariátriai sebészeti beavatkozások csak súlyos mértékű elhízás esetén javasoltak.
• A táplálkozásban a mediterrán diéta vagy az ahhoz hasonló, növényi alapú táplálkozás javasolt. Növelni kell a gyümölcsök zöldségek, babfélék, diófélék, olívaolaj, baromfihús és hal fogyasztását. Csökkenteni kell a telített zsírsavak és az (ultra)feldolgozott élelmiszerek fogyasztását. A cukros üdítőitalok kerülendők.
• A fizikai aktivitás növelése egyértelmű cél: heti 150-300 perc mérsékelt intenzitású vagy heti 75-150 perc nagy intenzitású fizikai aktivitás javasolt.
• A dohányzás és az alkoholfogyasztás egyaránt mellőzendő.

A gyógyszerek szerepe az MASLD kezelésében

Számos hatóanyag alkalmazása mutatkozik kedvezőnek a szteatózis kezelésében, noha még jelenleg sincs egyetlen olyan gyógyszer sem, amelyiket kifejezetten az MASLD kezelésére engedélyezték volna. Megjegyzendő, hogy az MASH területén sem nagy az előny ebben a tekintetben: az USA gyógyszerügyi hatósága, az FDA 2024-ben engedélyezte a rezmetirom hatóanyag forgalomba kerülését, amely diétával és testmozgással együtt a nem cirrotikus MASH-ban szenvedő (közepesen előrehaladott vagy közepesen súlyos májfibrózis [F2–F3 fibrózisstádiumok]) felnőttek kezelésére javallott (1, 2).

A következőkben tallózásszerűen bemutatjuk, hogy vizsgálati eredmények, alkalmazás során nyert tapasztalatok alapján MASLD esetén mely hatóanyagok alkalmazása bizonyul az életmód-terápia kedvező kiegészítőjének:

• E-vitamin: antioxidáns hatású, csökkenti a reaktív oxigén-szabadgyökök képződését és a hepatociták károsodását. Nagy dózisban alkalmazzák (800 IU/nap), hosszú távú alkalmazásának biztonságossága azonban kérdéses, mert egyes vizsgálatok alapján a prosztatarák és a hemorrhágiás stroke rizikóját is emelheti.
• Urzodezoxikólsav: csökkenti az epesavak toxicitását, gyulladáscsökkentő, citoprotektív, alkalmazása során hasmenés léphet fel mellékhatásként.
• A glükagonszerű peptid-1- (GLP-1) analóg szemaglutidhoz több vizsgálat köti a metabolikus paraméterek javulását, köztük a szteatózis csökkenését, illetve az AST, ALT májenzimszintek javulását.
• A GLP-1- és glükózfüggő inzulinotróp polipeptid (GIP) kettős agonista tirzepatid alkalmazása esetén a szteatózis és a fibrózis csökkenéséről számoltak be.
• Egy fázis II. klinikai vizsgálatban a fél éven keresztül kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav szteatózisra kifejtett kedvező hatására mutattak rá, valószínűleg a gyulladáscsökkentő hatására visszavezethetően.
• A nátrium-glükóz kotranszporter 1/2 (SGLT1/2) gátlói (gliflozinok) ismert antidiabetikumok, amelyek egyes képviselői a májenzimszintekre (AST, ALT) és a szteatózisra is kedvezően hathatnak.
• A magasabb eikozapentaénsav- (EPA) és dokozahexaénsav- (DHA) bevitel, különösen zsíros halak formájában, az MASLD kisebb rizikójával függ össze. Mindez aláhúzza a mediterrán diéta szerepét, és felveti az ómega-3-zsírsav-szupplementációban rejlő lehetőségeket (3).
• A szójaeredetű esszenciális foszfolipidek (EPL) alkalmazása egy fázis IV. vizsgálat eredményei alapján MASLD-betegeknél 6 hónapos kezelés során szignifikánsan csökkentette a szteatózis mértékét, amellett, hogy javult a betegeknél a glikémiás kontroll és az életminőség (4).
• A jövő MASLD-gyógyszereit tekintve ígéretesek a peroxiszóma proliferáció aktiválta receptor- (PPAR) agonistákkal (pl. pioglitazon), illetve a farnezoid X receptor (FXR) agonistákkal folyó vizsgálatok, valamint kedvező kimenetekkel kecsegtetnek a diacilglicerol-aciltranszferáz (DGAT) és az acetil-CoA-karboxiláz (ACC) gátlók (2).

IRODALOM

1. Younossi ZM, Zelber-Sagi S, Lazarus JV, Wai-Sun Wong V, Yilmaz Y, Duseja A, et al. Global Consensus Recommendations for Metabolic Dysfunction-Associated Steatotic Liver Disease and Steatohepatitis. Gastroenterology 2025;169:1017–1032.
2. Drygalski K. Pharmacological Treatment of MASLD: Contemporary Treatment and Future Perspectives. Int J Mol Sci 2025;26:6518.
3. Tatoli R, Caterina B, Donghia R, Pesole PL, Fontana L, Giannelli G. Dietary Omega-3 Fatty Acids from Fish and Risk of Metabolic Dysfunction-Associated Steatotic Liver Disease in a Mediterranean Population: Findings from the NUTRIHEP Cohort. Nutrients 2025;17(21):3372.
4. Stefan N, Hartleb M, Fan J, Demir M, Schattenberg JM, Gietka J, et al. Effect of Essential Phospholipids in Metabolic Dysfunction-Associated Steatotic Liver Disease: A Randomised Phase 4 Clinical Trial. Liver Int 2026;46(5):e70601.

(Fotó: Pharma Tribune / AdobeSock)