Amennyiben a gyógyszercégek fizetett tanácsadói ebből a körből kerülnek ki, az összefonódások még mélyrehatóbb érdekütközésekhez vezethetnek. Többek között a The Wall Street Journal (WSJ) is beszámolt a Journal of American Medical Association (JAMA) című lapban nyilvánosságra hozott friss kutatásról, mely szerint a gyógyszergyárak csaknem 40 százaléka – ezen belül az egyesült államokbeli cégek csaknem mindegyike – legalább egy olyan tagot tudhat tanácsadói testületében, aki ugyanakkor vezető pozíciót tölt be egy egyetemi intézményben, például dékánként, tanszékvezetőként vagy egyetemi
elnökként.

E két szerep egy időben történő betöltése kiváló táptalaja a konfliktusoknak és érdekütközéseknek – állapítják meg a szerzők. Az egyetemi szaktekintélyek „jelentős befolyással bírnak a kutatásokra, a klinikai munkára és az oktatásra, ugyanakkor meg kell felelniük annak az elvárásnak is, hogy minél nagyobb profithoz segítsék azt a gyógyszergyárat, ahonnan a tiszteletdíjukat kapják”. „Ezek a szakértők egy sor döntésbe szólhatnak bele az anyagi erőforrások elosztásakor, a stratégiák és szabályok felállításakor, és rajtuk áll, hogy a hallgatók mit hallanak az egyetemi előadásokon” – emelte ki a WSJ­-nak adott interjúban a közlemény egyik társszerzője, Walid Gellad.

„Nem tudom, hogyan tudják kezelni ezeket a konfliktusokat” – mondta az egészségügy területén felmerülő érdekütközések specialistája, Susan Chimonas a Milwaukee Journal­Sentinel című lapnak.

Bár a JAMA cikke nem nevezett meg konkrét személyeket, a Milwaukee Journal­Sentinel újságírója az adatok mélyére ásott. Kiderült például, hogy a vezető egyetemi tisztségviselők jelentős része két helyről kapja a pénzét. Közéjük tartozik a Yale Egyetem dékánja, Robert Alpern, aki 2013­-ban 259 ezer dollárt kapott az Abbott tanácsadó testületében végzett munkájáért. Vagy ott van a University of Michigan elnöke, Mary Sue Coleman, aki tavaly 276 ezer dollárt vehetett fel honoráriumként a Johnson & Johnsontól. Nem is beszélve részvényeiről, melyek jelenlegi árfolyamon körülbelül 3,4 millió dollárt érnek. Egyikük sem vesz részt olyan döntésekben, mely összeférhetetlen lenne egyetemi pozíciójukkal – nyomatékosította mindkét gyógyszergyár szóvivője a Sentinelnek.

Mindez akkor került napvilágra, amikor az Egyesült Államokban a kormány, a gyógyszeripar szereplői és a laikus közvélemény is egyre nagyobb érdeklődéssel figyeli a gyógyszercégektől az orvosokhoz áramló pénzeket. Az Egyesült Államokban a Sunshine Act nevű törvény arra kötelezi a gyógyszergyárakat, hogy a kellő transzparencia érdekében tegyék nyilvánossá az orvosokkal fennálló anyagi kapcsolataikat. A GlaxoSmithKline (GSK) pedig éppen a közelmúltban deklarálta,  hogy marketingreformjának részeként szakít azzal az eddigi gyakorlatával, hogy orvosokat fizet a cég termékeiről szóló előadások megtartásáért. Ehelyett az egyes intézmények dolgozói közül választják ki azokat, akik házon belül közreműködnek a termékadatok közvetítésében a kollégák felé.

Az orvosoknak kifizetett összegek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik – magyarázza Gellad. Ha már egy toll vagy egy 150 dolláros ebéd is aggályos lehet az érdekütközés szempontjából, akkor mit gondoljunk a 300 ezer dolláros tiszteletdíjakról?” – teszi fel a kérdést a Sentinel cikke.