A rendszeres testmozgás a cukorbetegek életében kiemelten fontos, mivel két alapvető fiziológiai változást is előidéz. Egyik fontos hatása a vércukorszint abból adódó csökkenése, hogy az intenzívebb izommunkához a szervezet a leggyorsabban hozzáférhető energiaforrást, a vérben lévő cukormolekulákat veszi igénybe, ezek „égnek el” az izmokban.

Ha az edzés ezek felélése után is folytatódik, akkor a test már kénytelen az energiaraktárak szerepét betöltő zsírszövetekhez nyúlni, ami szintén jótékonyan hat a szervezetre, már csak azért is, mert segít a fogyásban. Mindez a II-es típusú cukorbetegeknek rengeteget számít, életminőségüket nagyban javíthatja – hívja fel a cikk szerzője a figyelmet. A nagyobb tömegű izmok ráadásul még több szabad cukrot tudnak felvenni a vérből, ezáltal még hatékonyabban csökkentik a vércukorszintet.

Cukorbetegséggel élve magas szénhidráttartalmú  harapnivalót is kell vinni a tornára, amely az esetlegesen leeső vércukorszint emelésére szolgál. Fontos az is, hogy aki korábban nem edzett, az mindenképpen óvatosan kezdjen neki: először tíz perc is elegendő. Ezt az időtartamot célszerű növelni napi fél órára, vagy ha ez már nem megterhelő, akkor akár ennél is többre – olvasható a hírportálon.

Diabétesznél nagyon fontos figyelni arra, hogy az edzés intenzitása megfelelő legyen. Ennek mértékét onnan ismerjük meg, hogy a tréning végére elfáradunk, közben leizzadunk, kimelegszünk, felgyorsul a légzésünk és a szívverésünk. Ugyanakkor ha lihegni kezdünk, az már sok. Érdemes a beszédtesztet alapul venni: ha edzés közben rendesen tudunk beszélni, tehát nem kapkodjuk a levegőt, nem válik beszédünk érthetetlen halandzsává az erőlködéstől, akkor nem vittük a mozgást túlzásba – írja az mno.hu, ahol a cikk további tanácsokkal folytatódik.