Az OEP immár harmadik alkalommal hívta (vak)licitálásra a gyógyszergyártókat, amely a generikus verseny lényegi eleme. Az OEP félévente tart vaklicitet, amelynek lényege, hogy az egyes piaci szereplők nem látják a versenytársak árajánlatait, miközben azért versenyeznek, hogy készítményük bent maradhasson a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek között. Egy-egy hatóanyagcsoportban a legalacsonyabb napi terápiás költségű termék lesz a referenciatermék, az ennél csupán 10 százalékkal drágább gyógyszerek alkotják az ún. preferált referenciasávot. A 10–50 százalék közé eső gyógyszerek esetében 15 százalékkal csökkentik a támogatást, az 50 százaléknál drágább gyógyszerek támogatása pedig egy negyedéves átmeneti periódus után megszűnik.
A vaklicit hatására csökken a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi árrés
Megvizsgálva azokat a hatóanyagú termékeket, amelyek mindhárom elmúlt vakliciten részt vettek, illetve azokat, melyek azonos hatóanyagúak, de nem vettek részt a vaklicitben, elmondható, hogy a nagykereskedelmi árrés tömege folyamatosan csökken, és a vak-licites hónapokban a legkisebb az össz-árrés összege. E mögött a csökkenés mögött valószínűleg az áll, hogy az alacsonyabb árak miatt csökken a gyógyszerpiac összforgalma, ezzel együtt a nagy- és a kiskereskedelmi árréstömeg is.
Ezt támasztja alá az is, hogy a vizsgált termékek körében az értékesített mennyiség is hasonlóan oszcilláló, viszont enyhe növekedés tapasztalható a bevont termékek forgalmában, ezzel is igazolva, hogy ezekből többet értékesítenek kedvezőbb támogatási helyzetük miatt. (1. és 2. ábra)
A kiskereskedelmi árrés alakulásában is egy csökkenő tendencia figyelhető meg, ami kedvezőtlenül hat a gyógyszertárak bevételeire is. (3. ábra)
A vaklicit nemcsak az árrés-tömeg nagyságára van negatív hatással. Következményeként a patikák polcain maradnak azok a készítmények, amelyekért a támogatásváltozások miatt a betegeknek lényegesen többet kellene fizetniük, vagy esetleg kikerültek a közgyógylistáról. Mivel ezeket nem vagy csak hosszú idő után tudják a gyógyszertárak értékesíteni, így addig is a megvásárolt termékben áll a patika pénze. Amennyiben a vaklicit után csökkentett árú termékből is készletezett korábban a patika, akkor ezeket a termékeket később csak veszteséggel tudja értékesíteni, ami további anyagi nehézségeket okozhat.
A patikai átlagárak alakulását vizsgálva a vényköteles támogatott, nem támogatott, illetve a vény nélküli OTC termékek esetében megfigyelhető, hogy a támogatott készítmények ára folyamatosan csökken, míg a nem támogatott és a vény nélküli készítmények esetében az átlagár növekvő. Ebben az esetben is megfigyelhető, hogy a vaklicites hónapokban jelentősebb a csökkenés, mint az év többi részében. (4. ábra)
Az értékesített mennyiséget vizsgálva elmondható, hogy a nem támogatott készítmények viszonylag hosszabb távon stagnálóak, 2012-ben az előző évhez képest enyhe növekedést mutat a szegmens. A vény nélküli készítmények esetében jól látszik a téli hónapok nagyobb OTC-forgalmából adódó szezonalitás. Míg a támogatott készítményeknél már jelentősebb a piaci ingadozás, és jól látszik a vaklicitek hónapjaiban a visszaesés az értékesített forgalomban. (5. ábra)
Megfigyelhető, hogy azoknál a termékeknél – például az atorvasztatin hatóanyagú készítmények esetében –, amelyek érintettek a vaklicitben, a 2012 első félévi heti készleteiket áprilishoz közeledve csökkentették a patikák, kivárva, mi lesz a vaklicit eredménye, majd utána ennek megfelelően mérlegelve, ismételten emelték a készletszintjeiket. (6. ábra)
Amennyiben megvizsgáljuk, hogy a patikák hány százaléka adott el vagy készletezett a fenti termékekből az adott időszak alatt, megfigyelhető, hogy a vaklicitben részt nem vevő termék esetében nem esett vissza a patikák készleten tartásának aránya azokkal a termékekkel szemben, amelyek a vaklicitben részt vettek.
Vagyis a piacelemzés tanulsága szerint a vaklicit pozitív a betegnek és a gyógyszerkasszának, hiszen jelentős megtakarítást érhet el mindkét fél az árcsökkentés hatására, viszont kedvezőtlen hatása van a nagykereskedők és a patikák esetében, hiszen ők jelentős árréstömegtől esnek el, ami a patikák esetében kritikus lehet, akár patikabezárásokhoz is vezethet – habár a hatóságok igyekeztek tompítani az árrés-kiesés következményeit a gyógyszertárak esetében. A gyártók esetében is bizonyos árszint alatt megkérdőjeleződhet, hogy megéri-e tovább forgalmazni egy-egy terméket, vagy inkább úgy dönt a vállalat, hogy kivonul egyes termékek piacáról. Érdemes lehet tehát átgondolni, hogy meddig csökkenthetik még a gyártók áraikat, illetve, hogy ez a folyamat mikor fog begyűrűzni, és mikor éri el a gyógyszerpiac valamennyi szereplőjét.
A cikk alapjául szolgáló adatok az IMS Health saját gyűjtéséből származnak.
