„A rendszerváltás környékén egyértelmű volt – idézi fel egy kérdésrre Paál professzor  –, hogy az győz, akinek kész koncepciója van a szakma jövőjét illetően. Ezt tudva, villámgyorsan és változatlanul előhúztuk az államosítás előtt már jól működő régi modellt, és úgy mentünk a miniszterhez. Emlékszem, az orvosok csodálkoztak is, hogy a gyógyszerészek milyen gyorsan reagáltak az új kihívásra, nekik még másfél év múlva se sikerült.

Ma viszont azt a kérdést kell feltenni: Mi lenne a cél? A válasz csak egy lehet: Mi a beteg érdeke? Ez lehet csak mindennek a kiindulása, mert csak ez „adható el” – és nem az, hogy „mi jó a gyógyszerésznek”. Ez utóbbi csak bennünket érdekel! Tehát a legfontosabb az, hogy a gyógyszertári rendszer a beteg érdeke szerint működjön. A további célkitűzések közé tartozik, hogy a gyógyszerészi vezetés érvényesüljön, ahogy az is, hogy a gyógyszertár nyeresége biztosítsa a benne dolgozók életét tisztes, polgári szinten. A nyereség a korábbinál nagyobb legyen, ebből viszont fejlesszék a szolgáltatásokat a beteg érekében, valamint, hogy az országos rendszer biztosítsa/ne akadályozza a rátermett fiatalok előmenetelét a gyógyszertár-vezetőségig. Tehát például egy tehetséges fiatal hallgatónak, ha nincs is gyógyszerész szülője, akkor is egyenes útja legyen egy gyógyszertárvezető pozícióig.

Az 1990-es évek célkitűzéseinek a 2006-ben bevezetésre kerülő liberalizáció nem felelt meg. Egyértelműen félrelépés volt. Tapasztalatom szerint a szabadverseny ott működik, ahol kicsi a profit, de ahol a rendszerben pénz van, ott a „nagy hal megeszi a kis halat”… és szó sincs róla, az antitröszt-szabályozás ezt megakadályozná, az csak a „nagyhalak” számát limitálja!” - olvasható az mgyk.hu-n.