A daganatos betegségek ma Magyarországon a halálozási statisztika második helyén állnak, az összhalálozás negyedét okozva. Azonban a korszerű onkológiai kezelésnek köszönhetően – különös tekintettel a célzott kezelési módszerekre és a személyre szabott orvoslás terjedésére – a daganatos betegek várható élettartama jelentősen növekedett az utóbbi évtizedekben. A tára mögött álló gyógyszerészeknek új kihívással kell szembenézniük: részt kell venniük a daganatos betegek ellátásában, krónikus panaszaik enyhítésében és életminőségük javításában.

Gyógyszeres terápia 

A mai onkológiai ellátás alappillérei a sebészeti ellátás, a gyógyszeres kezelés, amelynek része a kemoterápia, a biológiai terápia és a célzott kezelési eljárások, az immun- és vakcinaterápia, a hormonkezelések, valamint a sugárkezelés. 

A daganatok kemoterápiája során az osztódó daganatsejteket célozzuk meg a kezeléssel, megállítva őket a sejtciklus különböző fázisaiban, a citotoxikus készítmények tehát közvetlenül károsítják a sejtek strukturális és genetikus integritását. Támadáspontjuk alapján a következő fő csoportokra oszthatóak:

• Antimetabolitok pl. methotrexát, 5-fluorouracil, capecitabin
• DNS-támadáspontú gyógyszerek pl. cyclophosphamid, cisplatin, carboplatin
• Topoizomeráz-gátlók pl. anthraciklinek (doxorubicin)
• A mitotikus orsó gátlói pl. taxánok (docetaxel)

Az osztódó sejtekre ható készítmények azonban nem csupán a daganatos sejtek életciklusát befolyásolják, hanem hatnak a szervezet egyéb, normális, de gyakran osztódó sejtjeire is. Ilyenek a hajhagymák növekedési centrumában ülő sejtek, az emésztőrendszer falát borító hámsejtek, a csontvelő, a vérképzés osztódó alakjai. A bekövetkező leggyakoribb mellékhatások, mint a hajhullás, a hányinger, hányás és hasmenés, illetve a neutropénia, anémia és trombocitopénia is ezen sejtek károsodásával függenek össze.

A daganatok gyógyszeres terápiájának másik fő pillérét a sejtproliferáció szabályozását befolyásoló készítmények adják. A biológiai válaszmódosítók és jelátvitel-gátlók, valamint a hormon-készítmények hatása nem a toxicitáson, hanem a rosszindulatú növekedést fenntartó folyamatok gátlásán alapul. A terápia molekuláris célpontja pontosan meghatározott, a szerek a tumor növekedését a sejtosztódás gátlásával vagy közvetve, a tumor környezetének befolyásolásával akadályozzák. Mivel a hatás daganat- vagy szerv-, szövetspecifikus, így a célzott kezelések hosszú távú alkalmazását elősegítve a mellékhatások is szűkebb körben érvényesülnek és enyhébbek, mint a citotoxikus készítmények alkalmazása során, gondoljunk itt például a imatinib CML-ben történő adására vagy az emlődaganatos betegek 5 vagy akár több évig tartó hormonterápiájára. E készítményeket három fő csoportra oszthatjuk:

• Jelátviteli rendszerre hatók pl. a HER2-receptort gátló trastuzumab (Herceptin), amelyet emlődaganat kezelésében használnak; a rituximab (anti-CD20) non-Hodgkin-limfóma kezelésében; a tirozinkináz-gátló imatinib (Glivec), VEGF-gátlók pl. sorafenib, sunitinib.
• Hormonkészítmények pl. antiösztrogén tamoxifen, illetve aromatázgátlók (letrozol, anastozol, exemestan) az emlődaganatok kezelésében.
• Citokinek pl. IL-2 a melanoma terápiájában.

Ezen készítmények alkalmazása során a mellékhatások más jellegűek, mint a citotoxikus szerek esetében. Mellékhatásaik közé tartoznak a gyakran előforduló bőrreakciók, mint a bőrpír, maculopapulosus elváltozások, akné, rash, illetve kéz-láb-szindrómra (pl. sunitinib).

Fontos, hogy a gyógyszerész is felhívja a figyelmet arra, hogy a „pattanásos” bőr másképpen kezelendő ilyenkor, mint kamaszkorban. Mosakodókrém ajánlása, szükség esetén a beteg figyelmének felhívása, hogy menjen vissza az orvoshoz, hátha antibiotikum is szükséges, a patikában összeállított, illatanyagmentes hidratálók/testápolók ajánlása segíthet a betegen. Néhány patika még nem felejtette el a gyermekorvosok által összeállított (és még nevüket is őrző) baba-popsikenőcsök összeállítását. Kiszáradt bőrre ez is nagyon jótékony lehet!

A fáradékonyság, hasmenés, émelygés és hányás szintén előfordulnak, valamint egyes készítmények emelhetik a vérnyomást, emiatt ennek szoros kontrollja javasolt (ugyanakkor a hipertónia jó hír is, hiszen „biomarkerként” a jobb tumorválaszt jelzi – ezt fontos a pácienssel is közölni, pl. sunitinib esetében). Fontos a hasmenés jellege, és érdemes arra is rákérdezni, mit is ért a páciens hasmenés alatt. Többnyire a vizes jellegű székletürítést nevezik a betegek hasmenésnek, pedig súlyos hasmenés az is, ha valakinek kimondottan gyakori (napi 4-5) székletürítése van. Kívántanos lenne, hogy a gyógyszerész is felhívja a figyelmet a megfelelő diéta szükségességére – főtt krumpli, főtt rizs, banán, sovány húsok, főleg csirke, pulyka, hal, reszelt répa és reszelt alma fogyasztása, ugyanakkor az alkohol, zsíros ételek, koffein, rostos ivólevek, tej, káposztafélék, aszalt gyümölcs, rostokban gazdag ételek, olajos magvak kerülése tanácsolt, amíg a tünetek fennállnak.

Előfordulhat továbbá allergiás reakció a készítmény összetevőivel szemben. Kiemelendő a hormonális kezelések normális ciklust megbontó hatása; az emlődaganatos betegek kezelése során fellépő előrehozott menopauzális tünetek elfogadásában való segítés és a tanácsadás fontos feladat a betegellátás során. Könnyen lehet, hogy egy női gyógyszerésznek könnyebben elmondja a páciens a hüvelyszárazságát, mint egy férfi orvosnak, és ekkor érdemes erre lokális, nem hormontartalmú krémet ajánlani, felhívni a figyelmet intim mosakodógélre, és megemlíteni a szexuális együttlétet megkönnyítő lubrikánsokat. Hasznos, ha a gyógyszerész felhívja az előrehozott menopauza következményeinek kivédésére alkalmas lépésekre a páciens figyelmét – pl. az oszteoporózis esetében fontos napi kalcium- és D-vitamin-bevitel –, amihez érdemes javaslatot is tenni. Arra is jó, ha rákérdez a gyógyszerész, hogy a beteg felfüggesztette-e a hormonpótló kezelést – hiszen a hormonérzékeny daganatok esetében ennek igen káros, a betegség előrehaladását eredményező hatása lehet! (Aki letrozolt, anastrozolt, exemestant szed, annak tilos hormonpótló készítményt kiadni!)