Lényeges tisztában lenni azzal, hogy a prediabétesz diabétesszé való alakulása megfelelő lépésekkel, elsősorban életmódbeli változtatásokkal megelőzhető vagy késleltethető (1).

Az inzulinrezisztencia egy olyan állapot, amelyben a szervezet nem a megfelelő módon reagál az inzulinra. Inzulinrezisztencia esetén a hasnyálmirigy béta-sejtjei által termelt inzulin hatására sem történik meg a glükóznak a véráramból a sejtekbe való felvétele – a szükséges mértékben. A következmény emelkedett vércukorszint lesz. 

Amennyiben a vércukorszint magasabb a normálisnak elfogadottnál, de még nem elég magas ahhoz, hogy az állapotot 2-es típusú cukorbetegségként lehessen diagnosztizálni, prediabéteszről, másként a diabéteszt megelőző állapotról van szó (1).

A prediabéteszre jellemző laborparaméterek értékei:

• éhomi glükózszint: 5,6–6,9 mmol/l,
• glikált hemoglobin; HbA1c: 5,7%–6,4%,
• orális glükózterheléses tesztnél 2 óra elteltével mért vércukorszint: 7,8–11,1 mmol/l (1).

Az inzulinrezisztencia és a prediabétesz jellemzően egyéb kóros állapotokkal jár együtt, tipikusan metabolikus szindrómával és annak részeként magas vérnyomással, nagy haskörfogattal, elhízással, emelkedett koleszterin- és trigliceridszinttel, illetve nem alkoholos zsírmájjal (1).

Egy 2025-ös közleményben megjelent adatok alapján az USA-ban minden 3. felnőtt prediabéteszes. A serdülőkorúak 20%-ának és a 65 év felettiek 50%-ának az állapota kielégíti a prediabétesz kritériumait (2).

Kiknél magasabb az inzulinrezisztencia és a prediabétesz kockázata?

A vizsgálati eredmények alapján fokozott az inzulinrezisztencia és a prediabétesz rizikója azoknál, akik(nek):

• túlsúlyosak, elhízottak, magas haskörfogattal rendelkeznek,
• 35 évesek vagy idősebbek: serdülőkorban is kialakulhat inzulinrezisztencia, de a rizikó az életkor előrehaladtával nő,
• családi kórtörténetében cukorbetegség szerepel,
• ülő életmódot folytatnak, kevés fizikai aktivitást végeznek,
• dohányoznak (akár hagyományos cigaretta, akár e-cigaretta), vagy passzív dohányzásnak vannak kitéve,
• gesztációs diabéteszük volt a várandósság alatt, 4 kilogrammosnál nagyobb testtömegű gyermeket szültek,
• bizonyos alapbetegségeik vannak: policisztás ovárium szindróma (PCOS), Cushing-szindróma, akromegália, alvási apnoé, virális fertőzések (pl. Covid–19),
• bizonyos gyógyszereket szednek: glükokortikoidok, egyes antipszichotikumok, egyes HIV-gyógyszerek (1).

A prediabétesz nehezen felismerhető állapot

A prediabétesznek nincsenek egyértelmű tünetei, de egyeseknél előfordulhat acanthosis nigricans (fokális hiperpigmentációval és bársonyos tapintatú plakkokkal, jellemzően a hónaljban és a nyak hátsó részén). Amennyiben olyan tünetek jelennek meg, mint a fokozott szomjúság és vizelési inger, fáradtság és homályos látás, valószínűleg már kialakult a 2-es típusú cukorbetegség (3).

Az inzulinrezisztencia még visszafordítható – minél korábban cselekszik a beteg, annál jobb!

Lényeges felhívni a betegek figyelmét arra, hogy a cukorbetegség megelőzhető lehet, illetve a kialakulása késleltethető lehet akkor is, ha a beteg már prediabéteszes. A megelőzésre leginkább az életmódbeli változtatások kínálnak lehetőséget (4, 5).

A prediabétesz, amennyiben kezeletlen marad, és nem történik életmódváltás, az esetek 37%-ában diabétesszé alakul 3 éven belül, és szinte biztosan cukorbetegségbe torkollik 10 év elteltével. Életmódbeli változtatásokkal elérhető az, hogy csak minden 5. prediabéteszes személynél alakuljon ki manifeszt cukorbetegség (4).

A fizikai aktivitás érzékenyebbé teszi a sejteket az inzulinnal szemben, ami egyben megmagyarázza azt, hogy miért annyira fontos a testmozgás az egészség megőrzésében, a szénhidrát-anyagcsere befolyásolásában (5). 

A túlsúly vagy elhízás esetén a fogyás is lehetőséget kínál az inzulinérzékenység növelésére. Napjainkban intenzív vizsgálatok tárgyát képezi az, hogy a gyógyszeres fogyasztószerek (glükagonszerű peptid-1-receptor- [GLP-1-receptor] agonisták) vagy az intesztinális mikrobiom befolyásolása (elhízottaknál székletmikrobiom-transzplantáció testtömegcsökkentési célból) miként befolyásolják a cukorbetegség rizikóját (2).

A kiegyensúlyozott étrend, amely zöldségeket, gyümölcsöket, teljes kiőrlésű gabonákat és sovány fehérjéket tartalmaz, továbbá az alkoholfogyasztás minimalizálása, a dohányzás mellőzése szintén kedvezően befolyásolják a vércukorszintet (5). 

Egyéb életmódbeli változások, mint például a stressz kezelése és a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, szintén támogatják a szénhidrát-anyagcsere egészségét (2, 5).

Az életmódbeli tényezők szerepe nem lebecsülendő, sőt! 

Igazolt, hogy az életmódbeli változások, mint például a fogyás (a testtömeg 7%-a) és a mérsékelt fizikai aktivitás (heti 150 perc), akár 58%-kal is csökkenthetik a cukorbetegség kockázatát (4).

Természetes eredetű patikaszerek, vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok a diabétesz rizikójának csökkentéséért

A gyógynövények közül többnek az alkalmazása is szóba kerül, ha a cukorbetegség kialakulásának megelőzése a cél. Említhető a gurmar (Gymnema sylvestre), az eperfa (Morus alba) vagy a fahéj (Cinnamomum verum vagy C. zeylanicum) (6–8).

• A gurmar egy Indiából származó, évelő, fásszárú kúszónövény. Egy metaanalízis alapján a gurmar levelének extraktuma szignifikánsan csökkenti az éhomi és a posztprandiális vércukorszinteket és a glikált hemoglobin szintjét (6).
• Az eperfa leveléhez egy áttekintő közlemény a glikémiás kontroll (éhomi és posztprandiális glükózszintek, HbA1c-szint) javulását köti (7).
• A fahéj – metaanalízis alapján – szignifikánsan mérsékli az éhomi glükózszintet és az inzulinrezisztenciát számszerűsítő HOMA-IR értéket (8).

A vitaminok közül kiemelhetők a B-vitamin-család tagjai (B1-, B2-, B6-, B9- és B12-vitaminok, kiemelten a B6-vitamin) – mint a szénhidrát-anyagcsere pillérei. Fordított arányosság igazolható a táplálékkal való B-vitamin-bevitel és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának rizikója között (9).

A nyomelemek közül a króm hatása fonódik össze a leginkább a szénhidrát-anyagcserével. Felnőttkorúak, gyermekek, terhes nők, egészséges és beteg egyének esetén is bebizonyosodott, hogy a krómpótlás javíthatja a szénhidrát-toleranciát (10).

Az ásványi anyagok közül pedig a magnézium beviteléhez köthető kedvező hatás, különösen a metabolikus zavarok és a cukorbetegség magas kockázatával rendelkező középkorúak körében. Szakirodalmi adatok alapján a megfelelő magnéziumellátottság csökkenti a prediabétesz manifeszt diabétesszé alakulásának a kockázatát (11).

IRODALOM

1. https://www.niddk.nih.gov/health-information/diabetes/overview/what-is-diabetes/prediabetes-insulin-resistance; 2026.01.13.

2. Lundgrin EL, Hatipoglu B. Trending Modalities in Type 2 Diabetes Prevention. J Clin Endocrinol Metab 2025;110,Suppl_2:187–192.

3. https://www.prediabetes.co.uk/guides/prediabetes; 2026.01.15.

4. Tuso P. Prediabetes and lifestyle modification: time to prevent a preventable disease. Perm J 2014;18(3):88–93.

5. https://www.cdc.gov/diabetes/about/insulin-resistance-type-2-diabetes.html; 2026.01.15.

6. Devangan S, Varghese B, Johny E, Gurram S, Adela R. The effect of Gymnema sylvestre supplementation on glycemic control in type 2 diabetes patients: A systematic review and meta-analysis. Phytother Res 2021;35:6802–6812.

7. Morales Ramos JG, Esteves Pairazamán AT, Mocarro Willis MES, Collantes Santisteban S, Caldas Herrera E. Medicinal properties of Morus alba for the control of type 2 diabetes mellitus: a systematic review. F1000Res 2021;10:1022.

8. Deyno S, Eneyew K, Seyfe S, Tuyiringire N, Peter EL, Muluye RA et al. Efficacy and safety of cinnamon in type 2 diabetes mellitus and pre-diabetes patients: A meta-analysis and meta-regression. Diabetes Res Clin Pract 2019;156:107815.

9. Martini LA, Catania AS, Ferreira SR. Role of vitamins and minerals in prevention and management of type 2 diabetes mellitus. Nutr Rev 2010;68(6):341–354.

10. Paiva AN, Lima JG, Medeiros AC, Figueiredo HA, Andrade RL, Ururahy MA et al. Beneficial effects of oral chromium picolinate supplementation on glycemic control in patients with type 2 diabetes: A randomized clinical study. J Trace Elem Med Biol 2015;32:66–72.

11. Gröber U, Schmidt J, Kisters K. Magnesium in Prevention and Therapy. Nutrients 2015;7:8199–8226.

Borítókép: adobestock/archív