A szív- és érrendszeri betegségek egyik legsúlyosabb következménye az infarktus. Hazánkban a legnagyobb eredmények az infarktus akut kezelésében vannak, ami paradox módon negatívan hat a másodlagos prevencióra. A jelenlegi helyzet az, hogy a betegek gyorsan kikerülnek a kórházakból, nincs idő a rizikófaktorok korrekt felmérésére, a beteg megfelelő tájékoztatására és a szükséges életmódbeli változtatások motiválására. A viszonylag rövid műtétet követően pár nappal a beteg úgy érezheti, hogy teljesen meggyógyították, így életét változatlanul élheti tovább. A negatív élmények elmaradása sokszor eltántorítja a beteget az életmódváltástól, pedig a szív- és érrendszeri betegségek 80 százalékban eredményesen befolyásolhatóak életmódváltással. Az akut kezelések fejlődésével csökken a betegség miatt meghaltak száma, viszont egyre több a rehabilitációra szoruló beteg. Rehabilitációs hálózat működik Magyarországon, de a nem motivált beteg – a betegek mintegy kétharmada – nem él ezzel a lehetőséggel.
Legyen elég idő a tájékoztatásra!
Bár az orvos köteles a lehető legteljesebb körű felvilágosítást adni a betegének az állapotáról, a kezelésről, erre a jelenlegi ellátórendszerben nincsen idő. A szakszemélyzet képzése is inkább az akut betegek ellátására fókuszál. A háziorvosoknak szintén kevés eszközük van arra, hogy pácienseiket egészséges életmódra sarkallják, ezért a prevenciós klubok, edukációs rendezvények, betegedukációs programok még inkább szükségesek.
Több vizsgálat eredménye igazolta, hogy a tájékozatlan betegeknél gyakrabban fordulnak elő kísérőbetegségek, gyakrabban kerülnek kórházba, és nagyobb arányban halnak meg. A betegek gyógyszerekkel kapcsolatos tájékozatlansága jelentősen rontja a terápiát, és gazdaságtalan is, ha nem vagy nem optimális mennyiségben szedik gyógyszereiket. A tapasztalatok szerint a gazdaságilag fejlett országokban is a hipertóniásoknak csak mintegy fele követi orvosa utasításait. A terápiahűséget rontó tényezők az ismerethiány, a téves ismeretek a betegségről, a tartós gyógyszeres kezelés, az életmóddal kapcsolatos megszorítások, az akut fájdalom, a rosszullét hiánya.
Infarktus után a rehabilitációra kerülő betegek 70 százaléka nincs tisztában saját rizikófaktoraival, azaz az elsődleges prevenció hiányával, de nincsenek ismereteik betegségük kialakulásáról sem, így saját felelősségük sem merül fel bennük. A betegedukáció során az új ismeretek szerzésével a beteg fokozatosan ismeri fel saját aktív szerepét a betegsége kialakulásának folyamatában, és ezzel párhuzamosan motivált lesz a hatékonyabb kezelésben is.
A családot is edukálni kell
A kardiológiai rehabilitáció része a fizikai tréning és a hosszú távú gyógyszeres kezelés beállítása, de a korszerű rehabilitáció ki kell, hogy egészüljön pszichoszociális támogatással, az életmód-változtatások motiválásával és a betegséggel, kezeléssel kapcsolatos ismeretek átadásával is. Ebben tudnak segítségül szolgálni a betegedukációs programok, melyek célja a helyes életmód, az adekvát gyógyszerszedés, a megfelelő orvos-beteg együttműködés és a terápiahűség elérése.
A döntéshozó végső soron maga a beteg, és rá igen nagy hatással van mikrokörnyezete, ezért számos esetben fontos lehet a hozzátartozók, a család edukálása is. Ennek a célja nemcsak a beteg támogató környezetbe való újbóli beillesztése lehet, hanem a még panaszmentes hozzátartozók elsődleges prevenciója is.
Általánosságban elmondható, hogy a kardiológiai betegek legtöbbjével foglalkozni kell, de jól irányíthatóak, és kevesen vannak olyanok, akik egyáltalán nem tartják be az utasításokat, tanácsokat.
