hirdetés
hirdetés
2021. május. 07., péntek - Gizella.
hirdetés

„Az egyik kitalálja, a másik megírja, a harmadik elfogadtatja”

Hatástalanításra várnak a bombák

A fantasztkius teljesítményekről szóló hírek ellenére a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének elnöke egyáltalán nem tűnik boldognak, de még csak elégedettnek sem. Mikola Bálint szerint a forráshiányos rendszerről sem a kamara, sem pedig a kormány nem hajlandó tudomást venni. Elbeszélnek egymás mellett – állítja a személyi jogos gyógyszerészeket tömörítő szövetség vezetője.

hirdetés

– A két szervezet kommunikációját figyelve olyan, mintha Hankó Zoltán rózsaszín, ön pedig sötétített lencséjű szemüveget hordana.

–  Csodálkozik? Ha igaz a sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozata, amely szerint „az elmúlt évek valamennyi változása a köztestület egyetértésével valósult meg”, akkor ebbe beletartozik az állami szerepvállalás lehetősége a tulajdonosi programban, és az OEP működtetési jogosítvány támogatása is. Ez döbbenetes. Ha figyel, akkor tudja: komoly ütközés van a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége és a Gyógyszerészi Kamara között. Akik ismernek, tudják, több mint tízéves vesszőparipám: mindenkinek azt kéne csinálnia, amire felhatalmazást kapott.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnak (MGYT) a graduális és a posztgraduális képzést kellene irányítania. Lenne bőven tennivaló, hisz annak ellenére, hogy tizenéves erőfeszítéseink vannak a curriculum átalakítását illetően, sikerről korántsem lehet beszélni. Ma a gyógyszerészdiploma átvétele után nem lehet rögtön odaállítani a frissen végzett gyógyszerészt a tára mögé, még a szakvizsga után sem feltétlenül. Nekem volt olyan gyógyszerészem, akit egy évig nem engedtem ügyelni, pedig minél hamarabb szabadultam volna ettől a feladattól. Lenne feladat a kötelező és szinten tartó továbbképzés területén, és nagy kihívás az új szakgyógyszerész-képzési rendszer elindítása is. Jó lenne nem azt hallani a tanfolyamról megjövő kollégáinktól, hogy professzor úrtól is meghallgathattuk a harminc évvel ezelőtt már hallott előadását.

A Magyar Gyógyszerészi Kamarának a kompetenciákkal, a hivatás fejlesztésével, az adminisztráció csökkentésével kellene foglalkoznia, és messze nem azzal, hogy hatósági árakat generáljon, hogy a patikaalappal foglalkozzon – ez a jogalkotó, a piac szabályozásáért felelős egészségpolitikusok és a kormány dolga lenne. Felálltak a népegészségügyi regionális központok – van benne gyógyszerész? Nincs. Hol van ilyenkor a kamara? A Magángyógyszerészek Országos Szövetségének pedig a praxissal kell foglalkoznia. Stabil gazdasági környezetben a terápia menedzsment fejlesztésével, vagyis azzal, ami a patikában történik. Hogyha mindenki azt csinálná, amire felhatalmazást kapott, amiről a mandátuma szól, akkor működhetne a rendszer.

– A gyógyszerésztársadalom is sokszínű, sokféle érdek jelenik meg benne. Ön szerint milyen kamarára lenne ma szükség?

– A köztestületnek nem jogszabályokat kellene alkotnia, az lenne a feladata, hogy valamennyi gyógyszerész érdekét képviselje. Körül kellene nézni a környező országokban, nem kell feltalálni a spanyolviaszt, meg kell nézni, hogy másutt milyen eszközökkel, módszerekkel próbálják helyzetbe hozni a szakmát. A Gyógyszertár című lapot ismeri?

– Olvastam néhány lapszámot.

Elektronikus formában valamennyi elérhető a honlapunkon. Nagyon sok vitát generáltunk, ebben a kormányzati ciklusban nagyon sok ügy mentén ütközött a MOSZ és a kamara. Ilyen volt tavaly nyáron a nagy- és kiskereskedők közötti árrésmegosztás – azonnal megmondtuk, hogy öngól lesz. Három éve, 2010-ben az ügyelet kérdéskörének az elodázása miatt emeltünk szót, 2011-ben a létszámnorma előkészítése miatt vitáztunk, egészen más álláspontot képviseltünk, nem véletlenül. Ha azt kérdezném, ez utóbbival kapcsolatban mit ért el a kamara, akkor azt felelném: van egy olyan jogszabály, melynek szűk gazdasági mozgástérben a többség nem tud megfelelni, vagy megfelel, de akkor nem építi a gondozási tevékenységet – igaz, elintézték, hogy 2014. januárig ne ellenőrizzen az ÁNTSZ. Akkor meg mi értelme? A tulajdonosi programról ne is beszéljünk, a legfrissebb, a hatósági árakról szóló ötlet megint kiverte a biztosítékot, gyógyszertárnál, nagykereskedőnél, gyártónál egyaránt, ugyanis senki nem tudott még a szándékról sem. Éppen ezért október 10-re összehívtam a Nemzeti Gyógyszerügyi Egyeztető Fórumot, megérett a helyzet, van egy csomó olyan bomba, amit nem ártana hatástalanítani. Pénteken kezdődik a MOSZ kongresszusa, lesz miről beszélnünk.

– Ha ennyire nem értenek egyet, elégedetlenek Hankó Zoltánnal, miért nem váltják le?

– Hamarosan lesznek kamarai választások, ott eldől, hogy akar-e a többség változást. Sok minden visszatart minket attól, hogy a saját fészkünkbe piszkítsunk, hiszen a hivatásrendi köztestület egy nagyon fontos intézmény. Érdekes szituációk lesznek a megmérettetésben. A felügyeleti jogot a szakágazati miniszter gyakorolja. Az új választáshoz, a versenyhez föl kéne mutatni egy új kamaraelnököt, kérdés az, hogy ebben a politikai környezetben vállalkozna-e erre bárki? Vannak kétségeim, már csak azért is, mert létezik egy jelenleg is lebetonozott, az üzleti érdekeiket elég jól érvényesíteni tudó kör, amelyiknek kedvez a jelenlegi helyzet. A kamarai választások 20-30%-os részvétel mellett szoktak lezajlani. Megvan erre a módszer, ne mondja, hogy nem tudja. Kitűzöm a napirendeket, beszámoló, kiszámoló, átszámoló stb., vidékiek hazamennek, ott marad az a négy busz, amivel felhoztam azokat, akiknek meg kell választani azt, akit akarunk. Ez így megy nálunk már többedik ciklus óta. A MOSZ tavaly őszi kongresszusán ott volt Hankó Zoltán, nyílt színen elismerte, hogy harmincmilliárd forint hiányzik az árréstömegből. A nagy sikerpropagandát figyelve azért csendben megjegyzem, ebből az összegből talán nyolc és fél milliárdot kapunk vissza különféle címeken, miközben működési költségeink 52%-kal emelkedtek. Igaz, örülünk, hogy lélegzethez jutottunk. A gyógyszerésztársadalom elég jól ismeri a problémáinkat. Soroljam még?

– Mit gondol, nem lennének erősebbek, ha az egyéni vélemények is megjelennének? Nem lenne jobb a némaság béklyója alól felszabadítani a gyógyszerészeket?

– Minden évben van két konferenciánk, az őszi rendezvényünkön 1300 gyógyszerész fordul meg. Négy napig dolgozunk, óriási fórumaink vannak, csak aztán nincsen foganatja a dolognak. Most jelenleg úgy tűnik, hogy az érdekérvényesítési, véleményezési mechanizmusból gyakorlatilag a többség ki lett kapcsolva – bizonyos személyeken kívül, akikből az egyik kitalálja, a másik megírja, a harmadik elfogadtatja az előterjesztéseket. Ez rendkívül szűk és zárt kör, és a kormányzati figyelem sem terjed a körön kívüliekre. Pedig nagyon sokan tudnánk segíteni, főleg, ha a nagypolitika – a szlogenek szintjén túl – deklarálná azt, hogy a gyógyszerészet fontos terület. Nézze meg, mit csináltak a védőnők, mennyivel ügyesebbek. Bábiné Szottfried Gabriella „újraindította" a védőnők országos szervezetét.Sokat tettek az asztalra, a padlóról álltak fel. Újjáépítették az országos szövetségüket, kaptak hozzá több milliárd forintot, ráadásul a védőnők tényleg fontosak a rendszerben, jól tették. Ügyesek voltak.

– Ne legyen elégedetlen, a köztestület elnöke minapi sajtótájékoztatója szerint a 2012. évi mérlegadatok azt mutatják, hogy mintegy felére csökkent a veszteséges patikák száma, s gyógyszertáranként is kb. a felére csökkent az adósság. 2012-re a 2010. évihez képest duplájára nőtt az ágazat adózás utáni eredménye, s 69 milliárdról kb. 47 milliárdra csökkent a beszállítók felé fennálló tartozás. És itt a lehetőség, hogy azok is tulajdonhoz jussanak, akiknek erre esélyük sem volt. Mi a siker, ha nem ez?

– De hát nem működik.  Ha valaki, mi igazán azt szeretnénk, ha a gyógyszerészek megmaradnának tulajdonosnak. Hiszen az Ő érdekeik védelmére alakult a MOSZ épen 22 esztendeje. 2012-ben az előző évhez képest a forgalom közel 20 %-kal csökkent, ezért csökkent a kintlévőség is, ami abszolút értelemben viszont növekedett. A finanszírozási előleg az elmúlt évben valóban 700 millió volt, százegynéhány patika kapta, de valamikor ugyanezen a költséghelyen közel 7 milliárdból ezernegyven patika részesült. Az pedig, hogy duplára nőtt a globál eredmény, lehetetlen. A gyógyszerészeknek magyarázza el a köztestület elnöke, hogy nekik most milyen jó, ahelyett, hogy hitelesen informálná a döntéshozót?  Úgy tudom, még eddig egyetlen esetben sem vettek fel hitelt senki! A MOSZ mostani kongresszusán mutatjuk majd be azt a felmérést, mely alapján láthatóvá válik a siker vagy a sikertelenség. A hitelvállalási kedv sajnos, úgy látszik minimális. A történet arról szól, hogy a hitel nem olyan, mint ahogyan ezt a kormányzati kommunikáció vagy a kamara és a miniszteri biztos úr előadta. Nem onnan vehető igénybe, ahol ők meghirdették, hanem a most átalakuló takarékszövetkezetektől, nem olyan kamatlábbal, mint ahogy meghirdették, nem olyan fedezeti környezettel, mint ahogyan meghirdették. A kis- és középvállalkozói hitelek jobbak lettek volna, de azt meg nem adják oda a gyógyszerésznek.

– Miért?

– Nem tudom. Mert nekünk az nem adatik meg. Ön szerint ki mer ma hitelt felvenni egy olyan üzletre, többségi tulajdonosi szerep vállalására, amelynek a jövedelmezősége bizonytalan? Olyan gyógyszerészt, aki már hitelt kapott, nem tudok mondani, olyat igen, aki próbálkozik vele, ez tízre tehető körülbelül, de ebből átütő siker nem lesz.

– Mi lesz akkor, hogy ha a személyi jogos gyógyszerész nem tudja a törvényben előírt tulajdoni hányadot megszerezni?

– Az állam átveszi, és az OEP fogja működtetni, a többit magára bízom, hogy találja ki. Kivel fog az OEP szerződést kötni? Velem, aki huszonöt éve vagyok magángyógyszerész, vagy az ötszáz méterre lévő másik patikával, ami nem kell éppen senkinek. Nem a sandaság beszél belőlem, de garanciális elemek nincsenek benne. Azt mondja a kamara elnöke, hogy megígérik. Ezt hívnánk perspektivikus hivatásfejlesztésnek?

– Nem akarnak ezen változtatni?

– Fogy a gyógyszerésztársadalom energiája, és gondoskodnak arról, hogy el legyenek foglalva. Látom a kollégákon, hogy unják, rettenetesen unják. Olyanok akarják a patikájukat eladni, akikről álmomban nem hittem volna, csak nem tudják, mert nincs, aki megvegye pillanatnyilag. Azok a kilátások, amik hat-nyolc évvel ezelőtt hivatásfejlesztés irányába mutattak, lelassultak. Tavaly munkatükröt csináltunk, az adatokat összevetettük az 1995-ben végzett felméréssel: az adminisztratív tevékenységünk mértéke 12-ről 58%-ra nőtt. Hihetetlen, el sem tudja képzelni. A Gazdasági Minisztériumba jártam vagy tízszer az online pénztárgépek miatt, teljesen érthetetlen, egy csomó energiát elvisz. A betegek felé pedig mi tartjuk az arcunkat. Képzelje azt el, hogy bejön hozzám a beteg, hozza a receptjét, azt mondja, hogy azért várt, mert olvasta az újságban, hogy holnaptól minden olcsóbb. Kiszámolom neki, és másfélszer többe kerül – ez a napi gyakorlat. Most majd, ha kiderül, hogy nincs elég pénze a kiváltásra esetleg meg kell várnom azt is, amíg a NAV engedélyezi a stornót. Az, hogy 750 készítmény ára olcsóbb, az azt jelenti, hogy abból 730-at senki nem használ sohasem, de annak a tíznek, amely a volumennek a 80%-át adja, a térítési díja nő. Ez erről szól. A kormányzati kommunikáció és a valóság között óriási a szakadék. A gyógyszerésztársadalom csak szeretné túlélni a mostani időszakot. Nem értjük azt, hogy miért kellett a Széll Kálmán Tervvel a remek Semmelweis tervet ellehetetleníteni, nem értjük, hogy miért egyedül a gyógyszerkassza esetében sikerült végrehajtani a megszorításokat, ugyanis az összes többi esetében csak részeredmények vannak: nem ment a nyugdíjaknál, nem ment a foglalkoztatottságnál, nem ment a felsőoktatásnál, nem ment a tömegközlekedésnél, nem ment az adminisztráció csökkentésénél, sehol nem ment, itt ment.

– Mit tesz a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége azért, hogy ez változzon?

– A MOSZ a személyi jogos gyógyszerészek szövetsége, 1300 taggal indultunk, ma Magyarországon 870 önálló személyi jogos gyógyszerésztulajdonos van, ebből 790-en tartoznak hozzánk. Ezt az erőt egyben tartva felvetjük a számunkra érdekes, fontos szakmai kérdéseket, dokumentáljuk és elküldjük a döntéshozók felé. Minden erőnkkel próbáljuk stabilizálni a gazdasági környezetet (erről szólnak a kiadásokat csökkentő kezdeményezéseink), és fejleszteni a terápia menedzsmentet. Erről szól ma a világ gyógyszerészete. Csak a döntéshozó nem válaszol. De nem vagyunk egyedül, a gyógyszer-nagykereskedők is hasonló cipőben járnak.

– Ha cinikus lennék, azt mondanám, így legalább marad idejük a nosztalgiázásra…

– A 1990 és 1995 közötti évek hihetetlen prosperatív időszak volt, elképesztő szakmai, gazdasági perspektíva és nagy önállóság, és amit sokan meg is irigyeltek tőlünk, amikor jól szalad a szekér, akkor többen fölkapaszkodnak rá. Amikor már sok mindenkinek jól megy mindenféle értelemben, akkor már kezdenek polarizálódni az érdekek. Szomorúan látom most azt a nagyon egyértelmű irányt, hogy az állami beavatkozás erősödik. Megvan ennek a jól felfogott menedzsment oka, gazdasági oka, racionalitása is, csak a mértékét nem lehet kitapintani. Büszkék vagyunk, hogy fölszámoltuk a gyógyszertári központokat, és most megint egy ahhoz hasonlót építünk.

– Ma tudja jó szívvel ajánlani a fiataloknak, hogy a gyógyszerészetet válasszák?

– Hogyne. Kell, hogy ebben legyen perspektíva, az egész világ erről szól. A gyógyító munkából a gyógyszer mindig is oroszlánrészt fog képviselni. Ehhez érteni kell, az alapellátásban dolgozó orvosoknak és talán még a szakellátásban dolgozók jelentős részének soha nem lesz olyan alapos tudása, olyan széles találkozási lehetősége a betegekkel, mint nekünk. Ha kimegy Amerikába, bemegy egy kórházba, ott egy orvos egy gyógyszernevet nem ejt ki a száján, hanem konzílium során elmondja, hogy mi a panasz, és megkéri a gyógyszerészt, hogy találjon rá medicinát. Eszébe nem jut senkinek, hogy azt fölül kellene bírálni, meg kellene nézni, ez a dolga. Ettől kicsit messzire vagyunk.

– Fényévekre?

– Voltunk már közelebb. A 90-es évek elején Magyarországon a klinikai gyógyszerészet elég jó szinten volt, aztán lezuhant. Most megint elkezdjük építeni. A gyógyszerészi gondozásban is voltunk jobb szinten, aktívabbak, mint most. Egy kicsit visszazuhantunk, elsősorban a gazdasági kényszer húz vissza, de meg kell nézni a világot, hogy merre halad, és abból a számunkra ízlésesen emészthető pozíciókat be kell építeni a szakmába. Butaság azt mondani, hogy csak a magisztrális tevékenységet forszírozzuk, és majd ebből fogjuk a forrásokat visszapótolni, nem lesz ilyen. Van, aki ezt mondja. Butaság azt mondani, hogy a tiszta gyógyszerészetet építsük, és akkor a gyógyszertárban csak gyógyszer legyen, mert az egészségügy intézmény, nem erről szól a világ. Az emberek egészséges életvitelt szolgáló igényeit kell kielégíteni. Ebbe bőven beleférnek például a dermokozmetikumok, a szépségápolás, a mozgáskultúra támogatása. Nem működik ma már ez a zártság. Szét kell egy kicsit nézni, és a számunkra elfogadható, ízléses dolgokat beemelni, megvalósítani és irányítani. Jobb lenne, ha mi találnánk ki, mert különben kitalálják helyettünk, és annak nem lesz jó vége.

 

Tinnyei Mária
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés