A gyógyszeres koleszterincsökkentés a koleszterinnel arányosan, 25−50%-kal képes mérsékelni a kardiovaszkuláris kockázatot, méghozzá a népesség legkülönbözőbb csoportjaiban, illetve kiemelkedően magas biztonságosság mellett. Ennek eredményeként valamennyi mértékadó szakmai irányelv minden olyan betegnek javasolja (legalább megfontolásra) a sztatint, akinél a koleszterin és/vagy a kardiovaszkuláris kockázat eléri a beavatkozási küszöböt.

Új irányelvet adott ki az American Heart Association, amiben bemutatja, hogyan kell kezelni a sztatinok és az egyéb kardiovaszkuláris gyógyszerek közötti interakciók kérdését, közli a MedicalOnline.

Bár több korábbi vizsgálat felvetette, hogy a sztatint szedők rövid távú memóriája zavart szenvedhet, egy nagy vizsgálat most azzal a következtetéssel zárult, hogy a sztatinok sem jelentenek nagyobb veszélyt a felidéző képességre, mint más koleszterincsökkentő terápia.

A sztatinkezelést kísérő nemkívánatos tüneteknek valójában csak töredéke a terápiával ténylegesen összefüggésben álló mellékhatás – derül ki egy irodalmi áttekintésből.

A "rossz" LDL-koleszterin szintjének leszorítása gyógyszerekkel jelentősen mérsékli a szívroham vagy a keringési elégtelenség gyakoriságát, ám egy új tanulmány szerint ezek a gyógyszerek nem olyan hatásosak a nők szívének, ereinek védelmére, mint a férfiakéra.

A koleszterincsökkentő sztatinokat szedő emberekben valószínűbb az energiaszint csökkenése, a fizikai aktivitást kísérő fáradtság, vagy mindkettő. A kutatók arra hívják fel az orvosok figyelmét, hogy ezt figyelembe kell venniük akkor, amikor a sztatinok rendelésekor az előny/kockázat arányt veszik számításba.

Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) a nyilvánosság tudomására hozta, hogy a Trilipix – amelynek hatóanyaga a fenofibrát, egy fibrinsav származék, és aktív metabolitja a fenofibrinsav – nem csökkenti a betegekben a szívinfarktus vagy a stroke kockázatát.