A daganatellenes kezeléssel összefüggésben egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a szív- és érrendszeri mellékhatások előfordulása. Ma már ismert a gyógyszeres és irradiációs kezelések okozta szívizom-károsodás folyamata, jelentősége, a kardiotoxicitás vizsgálati protokollja, a korai, szubklinikus eltérések detektálása, a preventív és kuratív gyógyszerek, ami jelentősen meghatározza a későbbi életkilátásokat.

Végre-valahára megszületett minden rosszindulatú daganat univerzális ellenszere, az ortomolekuláris rákterápia, adta hírül nemrégiben az egyik megyei napilap a világra szóló felfedezést. Ha azonban kicsit a dolgok mögé nézünk, hamar kiderül, hogy a módszer nem is annyira új. És ez csak a kisebb probléma a „fantasztikus” bejelentéssel kapcsolatban.

Az utóbbi évtizedekben a sejtműködésre vonatkozó ismereteink rohamosan bővültek. Többet tudunk a DNS-ről, az RNS-ről, a proteinekről, a jelátviteli folyamatokról vagy a sejt genetikus profiljáról. Érthető tehát, hogy a rák kezelése is irányt váltott: azokat a sejtműködési zavarokat „vette célba”, amelyek daganat keletkezéséhez vezethetnek. E törekvések viselik a „célzott terápia” nevet.