A mélyvénás trombózis után az ismételt trombózis prevenciója és a posttrombotikus szindróma (PTS) elkerülése a cél, azonban megesik, hogy a kezelés ellenére mégis kialakulnak vérrögök.

A nem K-vitamin típusú, új orális antikoagulánsok megjelenése nagy előrelépést hozott a pitvarfibrilláció okozta stroke és szisztémás embolizáció megelőzésében. Az összegyűlt klinikai vizsgálati bizonyítékok alapján összesített hatékonyságuk és biztonságosságuk felülmúlja a K-vitamin-antagonista kezelést.

A RE-LY vizsgálat eredményeinek közlésével 2009-ben indult el az új orális antikoagulánsok széleskörű alkalmazása a kardiovaszkuláris kórképekben. A nonvalvularis pitvarfibrilláció, a vénás thromboemboliák primer és szekunder megelőzése, valamint a vénás thromboemboliás kórképek kezelése egyre nagyobb teret képvisel ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazásában.

Bár az új típusú (nem K-vitamin-antagonista) orális antikoagulánsok alkalmazása nem igényel gyakori laboratóriumi ellenőrzést, a dózismódosítást indokló klinikai jellemzők – elsősorban a beszűkült veseműködés, az életkor vagy a párhuzamosan szedett egyéb gyógyszerek – figyelmen kívül hagyása komoly kockázatokat hordoz: a jóváhagyottnál nagyobb adagok tartós szedése közel kétszeresére növeli az elhalálozás esélyét, míg az aluldozírozás a kardiovaszkuláris okú kórházi kezelések nagyobb gyakoriságával társul, írja a MedicalOnline.

Az Európai Kardiológiai Társaság irányelvei alapján Európában engedélyezték az új antikoagulánsok használatát thromboembolia megelőzésére nem valvularis pitvarfibrillációban. A direkt hatású trombingátlók és az aktivált-Xa-faktor-antagonisták áttörést hoztak az ischaemiás stroke, valamint a szisztémás embolizáció primer és szekunder prevenciójában: biztonságosabbak, kényelmesebbek és sok esetben hatékonyabbak a nem valvularis pitvarfibrillációban szenvedő betegek embóliaprofilaxisában, mint az orális K-vitamin-antagonista warfarin, ugyanakkor nem szükséges mellettük diéta tartása és a hatás laboratóriumi monitorizálása.