Most induló sorozatunkban sok évtizedes „teadrogos” tapasztalataimat adom közre. Vallom, hogy a betegekkel és – szükség esetén az orvossal – megbeszélt, testre szabott gyógytea-keverékeket hazai gyógynövényekből el lehet(ne) készíteni a közforgalmú gyógyszertárban.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya az „Év Gyógynövényének” a máriatövist választotta. Egy közeljövőben megrendezendő gyógynövény konferencián pedig külön szekcióban vitatják meg a parlagfű esetleges felhasználását, főként az általa okozott pollenallergia problémakörét. Minderről honlapunkat böngészve már tudomást szerezhettek. De mennyire indokolt a címben olvasható kérdés felvetése?

Az utóbbi időben megjelent reklámkiadványokban gyakran hallhatunk „gyógyszertárban” is beszerezhető növényi porokról. A „kofák tudománya” immár bevonult a „gyógyszerészi gondozás” tárgykörébe is. De valóban van-e értelme kis mennyiségű, porított zöldségeket és gyümölcsöket vízzel lenyelni, mintha orvosságok lennének? Sorozatunkban ezúttal a növényporokkal kapcsolatos lehetséges veszélyekről és azok elkerüléséről ejtünk szót.

Mára a népi orvoslási szokások – főként az internet használata révén – teljesen megváltoztak. Nemcsak magyar, hanem idegenföldi „csodahatású” növényekről is gyorsan tudomást szerezhet az érdeklődő, ami gyógyszerészek számára is nagy kihívást jelent.  Sorozatunkban az általános bevezető részt követően elsőként a gyógygombák hatásait tekintjük át. 

Gyakorló háziorvosokat kérdeztünk meg arról, milyen mélységben tartják elfogadhatónak a gyógyszerészi gondozást?