A gyógyszeres koleszterincsökkentés a koleszterinnel arányosan, 25−50%-kal képes mérsékelni a kardiovaszkuláris kockázatot, méghozzá a népesség legkülönbözőbb csoportjaiban, illetve kiemelkedően magas biztonságosság mellett. Ennek eredményeként valamennyi mértékadó szakmai irányelv minden olyan betegnek javasolja (legalább megfontolásra) a sztatint, akinél a koleszterin és/vagy a kardiovaszkuláris kockázat eléri a beavatkozási küszöböt.

A koleszterinszint-csökkentésre nemcsak az áll, hogy az alacsonyabb jobb, hanem az is, hogy a korábban kezdett jobb. Az 1,8 mmol/l alatti LDL-C- és/vagy 2,6 mmol/l alatti non-HDL-C-célértéket jelentő igen nagy kockázati kategória az utóbbi időben a korábbiaknál kiterjedtebb lett. Ennek során a statinok preferálandók, de ha az LDL-C-célérték statin-monoterápiával nem érhető el, kombinációs antilipidaemiás kezelés javasolt. A statinintolerancia az esetek nagyobb részében elhárítható, például alternálva alkalmazott hosszú hatású statinkészítménnyel. Hypertriglyceridaemia vagy atherogen dyslipidaemia társulása esetén a statinok kombinációja fibrát, esetleg ómega-3 zsírsav alkalmazásával megfontolható.