Egyre többet és többet mutat a mérleg… van, akinek az tűnik fel, hogy az utóbbi időben megnőtt az étvágya. Furcsa, mert mindeközben a beteg nem változtatott az életmódján. Egy jelentősebb változás történt csupán, egy számára új gyógyszert írt fel az orvosa, amit elkezdett szedni.

A hosszú hatású depó készítmények a ritkább, jól kontrollált alkalmazással csökkentik a pszichotikus állapotú betgek kezelésének nehézségeit, miközben az alacsonyabb dózis lehetőségével a mellékhatásokat is mérséklik.

Dohányzóknál egyes hatóanyagok plazmaszintjei a várt koncentrációértékek csak mintegy felét érik el, és megtörténhet, hogy a kívánt terápiás hatás sem alakul ki.

Az antipszichotikumok gyermekeknél történő „off label” alkalmazása veszélyekkel jár: a hirtelen elhalálozás kockázata több mint háromszorosára nőhet.

Számos hatóanyag lép az alkohollal interakcióba. A gyógyszer-alkohol kölcsönhatásoknak két fő típusa van: farmakokinetikai és farmakodinámiás interakciók egyaránt kialakulhatnak, amik hatásfokozódáshoz, hatáscsökkenéshez, toxicitáshoz, súlyos mellékhatásokhoz vezethetnek.

A tartományi határokat figyelembe véve elképzelhető, hogy bár a generikum ekvivalens az originális készítménnyel, két generikus gyógyszer felcserélése a vártnál gyengébb vagy erősebb hatást vált ki.

Az olanzapin bőrtünetekkel és lázzal kezdődő, majd több szervre kiterjedő, súlyos, életveszélyes mellékhatása lehet a DRESS szindróma.

A Parkinson-kóros betegeknek gyakran rendelt antipszichotikumok akár ötszörösére is növelhetik a betegek mortalitását.

Az antipszichotikumok súlygyarapodást okoznak. Egy év gyógyszeres terápiát követően akár tíz kilogrammal is többet mutathat a mérleg.

A második generációs antipszichotikus szerek idős betegekben akut vesekárosodást, vizeletretenciót és hipotenziót okozhatnak, sőt szedésük növelheti a mortalitást is.