hirdetés
hirdetés
2021. május. 17., hétfő - Paszkál.
hirdetés

A felső légúti infekciók tüneti kezelése

Sokan keresik fel a patikákat orrfolyásra, köhögésre, hőemelkedésre-lázra panaszkodva, hatásos tüneti kezelést remélve a „megfázásként” vagy „influenzaként” említett felső légúti fertőzésre.

hirdetés

A köznyelvben megfázásként, náthaként ismert rhinitis acuta és a tényleges influenzavírus-fertőzés incidenciája egyaránt jelentős halmozódást mutat az őszi hónapokban, télen folyamatosan magas, majd tavasszal ismét csökkenni kezd. A szezonális jelleg mindenképpen összefügg az időjárási viszonyokkal, bár a hideg önmagában senkit nem betegít meg – elősegíti viszont a cseppfertőzéssel terjedő légúti patogének megtelepedését a nyálkahártyán. Ezzel párhuzamosan a belélegzett hideg levegő, a testfelszín viszonylagos lehűlése és a maghőmérséklet csökkenése okozta stressz patofiziológiás válaszreakciókat váltanak ki a szervezetben – ilyen a légúti nyálkahártya ereinek összehúzódása és az immunreakciók tompulása –, ami magyarázatot ad a légúti fertőzések iránti nagyobb fogékonyságra. Leírták továbbá, hogy az influenzavírusok például stabilabbak a hideg, száraz levegőn, és így a csapadékmentes téli napok beköszöntével hosszabb időn át fertőzőképesek maradnak.

A fertőzés fő forrása a vírusokat ürítő beteg: az orrváladékkal szennyezett kéz és tárgyak közvetítésével a kórokozók igen könnyen átkerülnek egyik emberről a másikra. Emellett tüsszentéskor, köhögéskor, orrfújáskor nagyszámú vírus jut a levegőbe vagy akár közvetlenül a beteg környezetében tartózkodókra is. A rhinovírus-fertőzés első tünetei már 10–12 órával a fertőződés után kialakulnak; az influenzavírus-fertőzés inkubációs ideje 1–7 nap.

 

Nátha vagy influenza?

Szakemberként fontos különbséget tennünk az elsősorban adeno-, rhino- és parainfluenza-vírusok okozta rhinitis és az influenza között. Amíg a közönséges meghűlésnek első és jellegzetes tünete a torokkaparás, az orrdugulás és a tüsszögés, addig valódi influenza esetén ezek egyike sem gyakori – sokkal inkább az izomfájdalom és az általános rossz közérzet dominál, hirtelen felszökő láz kíséretében. A rhinovírus-fertőzést felnőtteknél csak ritkán kíséri láz (inkább csak hőemelkedés jellemző), míg a náthás gyermekek általában be is lázasodnak. A szintén gyakori tünetként jelentkező köhögés influenza esetén már a kórfolyamat kezdetén fellép, míg rhinitisben kevésbé gyakori és csak a betegség későbbi szakaszában jelentkezik, rekedtséggel kísérve.

A légúti tünetek hátterében a légutakat borító hámsejtréteg fertőzöttsége áll, aminek következtében a nyálkahártya erei kitágulnak, a nyálkahártya megduzzad és megnő az orrváladék mennyisége és fehérjetartalma. A csillószőrök aktivitásának csökkenése miatt romlik a légutak tisztulása. Néhány nap után az orrváladék általában sűrűbbé és gennyessé válik, ami részben a fertőzött hámsejtek leválásának, részben a szervezet védekező mechanizmusának a következménye. A virális infekciók kedveznek a bakteriális felülfertőződésnek is.

 

Kezelésük tüneti

A betegek többsége csak tüneti kezelést igényel mindaddig, ameddig az infekció – általában 10–14 nap alattmagától gyógyul. E célra számos vény nélkül kapható, illetve receptköteles gyógyszerkészítmény van forgalomban, amelyek önmagukban vagy egymással kombinálva tartalmazzák a tünetek enyhítését szolgáló fő hatóanyagokat: a láz- és fájdalomcsillapítókat, a köhögéscsillapítókat, a köptetőket, az orrödéma-csökkentőket, illetve a torokfertőtlenítőket.

 

Láz- és fájdalomcsillapítás

Bár a testhőmérséklet emelkedése növeli az immunvédekezés hatékonyságát, a 38 °C-ot meghaladó lázat feltétlenül csillapítani kell, mert túlzottan igénybe veszi az egyébként is legyengült szervezetet, ami különösen kisgyermekkorban vagy idősek esetében veszélyes lehet.

A nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok) a ciklooxigenáz enzim blokkolásával meggátolják a láz, a fájdalom és a gyulladás kialakulásáért felelős prosztaglandinok bioszintézisét. Ezzel „átállítják” a testhőmérséklet szabályozásáért felelős hőközpontot, ami a lázas beteg hőleadásának fokozódását és ezáltal a testhőmérséklet csökkenését eredményezi (de a normál testhőmérsékletre nincsenek hatással). Fontos felhívni a beteg figyelmét, hogy közülük egyszerre csak egyféle szert szabad alkalmazni, mert az azonos hatásmód miatt a hatás intenzitása többféle hatóanyag együttes szedésekor sem nő egy adott határon túl, a mellékhatások gyakorisága és súlyossága azonban fokozódik.

Felső légúti fertőzések esetén a leggyakrabban alkalmazott láz- és fájdalomcsillapítók az acetil-szalicilsav (aszpirin), az ibuprofen, a naproxen és a paracetamol vény nélkül kapható készítményei. Mivel a paracetamol számos kombinációs gyógyszernek is része, fontos, hogy a betegek figyelmét felhívjuk az előírt adagolási rend és a maximális napi adag betartására, mert a paracetamol túladagolása súlyos májkárosodást okozhat. Gyermekkorban, különösen bizonyos vírusfertőzések (tisztázatlan eredetű légúti infekciók!) során az aszpirin is egy súlyos nemkívánatos hatás, a Reye-szindrómaként ismert súlyos-életveszélyes akut hepatocelluláris károsodás megjelenéséhez vezethet, ezért 15 évesnél fiatalabb gyermekeknél az acetil-szalicilsav-tartalmú szerek alkalmazása tilos. Az NSAID-tartalmú szerek expediálása előtt az esetleges túlérzékenységre is érdemes rákérdezni, mert a gyógyszercsoport egyes képviselői között keresztérzékenység figyelhető meg, így arra érzékeny egyéneknél akár életveszélyes anafilaxiás reakció is előfordulhat.

A várandós nők ellátásában szintén kerülendők az NSAID-ek, mert a prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a magzat fejlődését. A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazásuk kifejezetten ellenjavallt, és az első és a második trimeszterben is csak a legindokoltabb esetben, a lehető legkisebb adagban és a lehető legrövidebb ideig alkalmazhatók (elsősorban a paracetamol). Szoptatás alatt szintén a paracetamol az elsőként választandó láz- és fájdalomcsillapító.

Ha a beteg több napja tartó, egyre súlyosbodó lázas állapotról panaszkodik, mindenképpen orvoshoz kell irányítani, mert a fokozódó febrilitás bakteriális infekcióra utal.

 

Köhögéscsillapítás

A köhögés jótékony hatású védekező reflex, amely eltávolítja a légutakban felszaporodott váladékot, így biztosítva azok átjárhatóságát. A túlzottan erőteljes, szűnni nem akaró köhögés ugyanakkor nagyon kifárasztja a beteget, és lehetetlenné teszi a gyógyuláshoz szükséges nyugodt pihenést, ezért csillapítása – főként az esti órákban – elengedhetetlen.

A köhögéscsillapítók a reflexív különböző pontjain (szenzoros receptorok, afferens idegrostok, agytörzsi központ, efferens rostok) gátolják a köhögési reflexet. Leghatékonyabbak a centrális támadáspontú szerek (etilmorfin, kodein, dextrometorfán, butamirát), amelyek csökkentik a köhögési rohamok gyakoriságát, de teljesen nem nyomják el a köhögési reflexet, így a beteg fel tudja köhögni a váladékot. A perifériás támadáspontú prenoxdiazin, illetve levodropropizin a tracheobronchialis rendszer befolyásolásával (a szenzoros receptorok ingerlékenységének csökkentésével és a köhögési reflex kiváltásában szerepet játszó nyújtási receptorok gátlásával) fejtik ki hatásukat.

Az improduktív köhögés csillapítására a gyógyszerek mellett kiváló lehet a gyulladt nyálkahártyát bevonó méz vagy a nyálkát tartalmazó gyógynövényekből (lándzsás útifűlevél, mályvalevél és -virág, martilapulevél és -virág, kasvirággyökér, orvosi zilizgyökér és -levél) szobahőmérsékletű vizes áztatással készített tea, amely az immunrendszer ellenálló képességét is fokozza.

 

Köptetők

A köptetők (expektoránsok) fokozzák a protektív légúti szekréciót (szekretolitikumok) és/vagy csökkentik a kóros légúti nyák viszkozitását (mukolitikumok) fokozva ezáltal a mucociliaris aktivitást és megkönnyítve a felszaporodott nyák kiürülését a légutakból. E célra az egyik leghatásosabb patikaszer az ipekaukuána, a gvajakol, illetve a gvajfenezin (amely a gvajakol és a glicerin étere), de kiváló hatásúak a szaponint tartalmazó gyógynövényekből (fehér szappangyökér, kankalingyökér) előállított gyógyszerek, illetve az illóolajok (citrom, eukaliptusz, boróka, borsmenta, kakukkfű, fahéj) is. Ez utóbbiak a ruhára vagy az ágyneműre cseppentve könnyíthetik a légzést, ne feledjük azonban, hogy a kisgyermekek esetében a mentoltartalmú illóolajok alkalmazása kerülendő, mert – a felnőttekkel ellentétben – esetükben a mentol nehézlégzést, fulladást válthat ki.

A nyákoldók között a brómhexin és aktív metabolitja, az ambroxol, továbbá az acetilcisztein és a vele rokon szerkezetű karbocisztein, valamint az erdosztein készítményeit találjuk meg a patikák polcain.

 

Orrödéma-csökkentők

Az orrnyálkahártya ödémájának csökkentésére alkalmas szerek (dekongesztánsok) az orrüreg és az orrmelléküregek nyálkahártyájának vérátáramlását és duzzanatát csökkentve javítják a légutak átjárhatóságát. Az orrdugulás megszüntetésével javítják a beteg közérzetét, emellett azonban alkalmazásuk további fontos célja a fertőzés terjedésének korlátozása és a szövődmények (a baktériumok általi felülfertőződés okozta középfülgyulladás, arcüreg- vagy homloküreg-gyulladás, légcsőhurut, hörghurut) kockázatának csökkentése.

Hatásmechanizmusukat tekintve szimpatomimetikumok, amelyek az érszűkítő hatást az alfa-adrenerg-receptorok stimulálásával érik el. Orrcseppek, orrspray-k, orrkenőcsök hatóanyagaként helyileg (oximetazolin, xilometazolin, tramazolin, fenilefrin, nafazolin, tuaminoheptán) vagy tabletták és forró italok összetevőjeként szisztémásan (pszeudoefedrin, fenilefrin) kerülnek alkalmazásra. Az (adagolós) orrspray-k előnye az orrcseppekkel szemben a könnyebb alkalmazhatóság (főleg gyermekkorban) és a hatóanyag egyenletesebb eloszlása az orrnyálkahártyán. Egyes kombinációs nazális készítmények a szimpatomimetikum mellett antikolinerg hatóanyagot (ipratropium-bromid) is tartalmaznak, ami a nasalis epithelium körül elhelyezkedő kolinerg receptorok kompetitív gátlása révén ugyancsak a szekréciós folyamatok csökkentése irányában hat. A dekongesztánsok hatása általában 5–10 percen belül kialakul, és 6–8 órán át fennmarad.

A nazális szekréciót is csökkentő, összetett belsőleges készítmények egyik típusos összetevője a paracetamol, ezért ezek expediálásakor mindenképpen figyelmeztessük a beteget, hogy egyidejűleg más lázcsillapítót ne alkalmazzon, mert ez könnyen túladagoláshoz vezethet.

A lokális orrödéma-csökkentők tartós alkalmazásának veszélyeire is érdemes felhívnunk a beteg figyelmét: károsíthatják a nyálkahártyát, és a hozzászokás miatt a kezelés befejeztével fokozott orrdugulás jelentkezhet, de ugyanígy az alkalmazás hirtelen megszakítása is az orrdugulás jelentős fokozódását eredményezheti.

 

Torokfertőtlenítők

A garat nyálkahártyájában kialakult gyulladás enyhítésére elterjedten alkalmazott torokfertőtlenítő szopogatótabletták és spray-k helyi hatást fejtenek ki a nyálkahártyában szaporodó kórokozókra. Antibakteriális hatásspektrumuk jellemzően széles, így a kórokozók szaporodásának gátlásával vagy elpusztításukkal lerövidíthetik a kórlefolyást. A helyi érzéstelenítővel (lidokain, benzokain) kombinált készítmények a gyulladt nyálkahártya fájdalmát is hatásosan enyhítik, ilyen készítmények expediálásakor azonban fontos rákérdezni az esetleges gyógyszerérzékenységre.

A kvaterner ammóniumvegyületek (cetilpiridinium-klorid, benzalkónium-klorid) a Gram-pozitív és a Gram-negatív baktériumokra is hatnak. Felületaktív hatásuknak köszönhetően könnyen bejutnak a nyálkahártya mély rétegeibe és redőibe, így a száj és a torok nyálkahártyájának nehezen elérhető helyein megtelepedett mikroorganizmusokat is képesek eltávolítani. A tirotricin (antibiotikum-keverék) kétféle hatásmechanizmussal gátolja a Gram-pozitív baktériumok – különösen a száj és garat fertőzéseit okozó streptococcusok és staphylococcusok – szaporodását. A klórhexidin bakteriosztatikus és baktericid hatású is egyben. Az antiszeptikus hatású diklorobenzil-alkohol és az amilmetakrekol kombinációja potencírozott antibakteriális hatást eredményez.

Bár a torokfertőtlenítők döntően helyi hatást fejtenek ki, a lehetséges szisztémás hatás miatt terhesség és szoptatás alatt alkalmazásuk nem ajánlott.

 

Kiegészítő kezelési lehetőségek

Mindezek mellett érdemes szólni a felső légutak helyi antimikrobás és gyulladáscsökkentő kezelésére alkalmas Bioparox inhalációs oldatról, amelynek hatóanyaga, a fuzafungin gátolja a baktériumok szaporodását, csökkenti a nyálkahártya-duzzanatot és enyhíti a fájdalmat.

Az orrdugulásért felelős nyálkahártya-duzzanat csökkentésére – különösen csecsemők és kisgyermekek számára – ajánlhatunk hipertóniás sós orrspray-t is, ami nagy sótartalmának köszönhetően vizet von el az orrnyálkahártyától, és ezzel megszünteti annak duzzanatát. Egyben az arcüregben és az orrmelléküregekben lerakódott váladékot is fellazítja, elősegítve annak kiürülését. Érdemes felhívni a beteg figyelmét arra, hogy a sós orrspray alkalmazása mindig előzze meg az egyéb nazális érszűkítő készítmény alkalmazását és ne fordítva.

A károsodott orrnyálkahártya regenerálására A- és E-vitamin-tartalmú olajos orrcsepp van forgalomban, amely már 3 éves kortól alkalmazható.

 

Dr. Bokor Dóra
a szerző cikkei

(forrás: Pharma Tribune)
hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés