Vashiányos és anémiás nők – a megelőzés és a kezelés lehetőségei

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) célul tűzte ki, hogy 2010 és 2025 között felére csökkenti az anémia prevalenciáját a reproduktív korú nők körében; azonban úgy tűnik, hogy a jelenleg elérhető és alkalmazott beavatkozásokkal ez a cél nem valósítható meg.

Szükség van a vashiányos anémia epidemiológiájának és patofiziológiájának jobb megértésére, illetve a vas-státusz új biomarkereinek (pl. hepcidin) a megismerésére, amelyek a jövőben hozzájárulhatnak a személyre szabott vasterápiákhoz.

A vas-homeosztázis karmestere a hepcidin

A szervezet vasháztartását a májban termelt hepcidin kontrollálja, amely hatással van egyrészt a vas bélből való felszívódására, másrészt pedig befolyásolja a vas szervezetbeni körforgását a makrofágokra hatva.

Magas cirkuláló vasszint és gyulladások esetén a hepcidin szintje magas, és ez gátolja a vas intesztinális abszorpcióját, illetve a recirkulációját (makrofágokból való felszabadulását). Ellenben vashiány, hipoxia vagy vérveszteség esetén a hepcidin-szint alacsony. A várandósság második és harmadik trimeszterében a hepcidin-szint csökkenést mutat.   

A vashiány okai a fejlett világban

Az emberi szervezetben összesen 3-4 gramm elemi vasnak megfelelő mennyiségű vas található. Ebből naponta 1-2 milligramm mennyiséget veszít a szervezet. A menstruáló nőknél ehhez hozzáadódik havi körülbelül 1 mg – vérzéssel összeköthető – vasveszteség.

A fejlett országokban a nők vashiánya elsősorban a menstruációs vérveszteségre, az abnormális méhvérzésre vagy a gasztrointesztinális vérzésekre vezethető vissza. A malabszorpció és a hiányos vasbevitel (vegán vagy vegetáriánus táplálkozás miatt) egyre növekvő súllyal szerepel a vashiány okai között. Idős korú nőknél a krónikus vesebetegség és az elégtelen táplálkozás is lényeges, a hiányállapot hátterében meghúzódó faktorok.

Tény, hogy a nők körülbelül 45 %-a alacsonyan feltöltött vagy üres vasraktárakkal kezdi meg a várandósságát. Mindeközben tudott, hogy terhesség alatt tízszeresére nő a napi vasigény (az első trimeszterben: 0,8 mg/nap; a harmadik trimeszterben 7,5 mg/nap).

A vashiány klinikai következményei

Fáradékonyság, koncentrációs problémák (agyi köd), hajhullás, körömtöredezés, nyugtalan láb, csökkent fizikai és munkahelyi teljesítőképesség, szorongás, hangulatzavar, depresszió és pica egyaránt szerepelhet a vashiány következményei között.

A nők körében gyakoribb a vashiány, mint a férfiaknál. A vashiánynak a következményei a nem elektív és az elektív sebészeti beavatkozások kimeneteit tekintve is nyomon érhetők. A nőknél rosszabbak a sebészeti beavatkozás kimenetei; esetükben például magasabb a perioperatív vértranszfúzió aránya.

A várandós nők vashiánya is fokozott mortalitással társítható. Minden 10 g/l-nyi csökkenés az anyai hemoglobin-szintben 29 %-kal emeli a mortalitást. Az anya anémiája rizikófaktor a koraszülés, az alacsony születési súly és a megnövekedett perinatális és neonatális mortalitás szempontjából is. A posztpartum anémia pedig az ismert vashiányos tüneteken túl szoptatási nehézségekkel is társulhat.

A nők vasháztartásának optimalizálása

A nők között a vashiány emelkedett kockázatának vannak kitéve a menstruáló nők, a várandós nők, illetve a posztpartum időszakban lévők. A vegánok és vegetáriánusok, a véradók, illetve hosszú időn keresztül protonpumpa-gátló gyógyszereket szedők is fokozottan ki vannak téve a vashiány rizikójának. Emellett, a női atlétáknál az extrém fizikai erőkifejtés, az elhízottaknál pedig az obezitással összefüggő gyulladás emeli a hepcidin-szintet, így esetükben a vaspótlás külön figyelmet igényel.

Per os vagy intravénás vaspótlás

A vashiány kezelésének hatásos módja lehet a per os vas-szupplementáció, néhány esetben azonban intravénás vaspótlásra van szükség.

Krónikus vesebetegségben, gyulladásos bélbetegségben, szívelégtelenség esetén is javasolt az intravénás vasbevitel – a per os helyett. Az intravénás adagolás kínálta egyik előny az, hogy ilyen módon elkerülhető az a „hepcidin-gát”, amely a gyulladás következtében alakul ki a szervezetben, és amely megakadályozza az orálisan adagolt vas hatásos felszívódását. Preoperatív esetekben akkor javasolt az intravénás vaspótlás, ha a beavatkozásig kevesebb, mint 6 hét áll rendelkezésre, vagy a beteg nem tolerálja a per os vasbevitelt. Terhesség alatt akkor fontolandó meg az intravénás vasadagolás, ha az igazoltan vashiányos, második vagy harmadik trimeszterben lévő terhes nő nem reagál a per os vaspótlásra, vagy a 34. gesztációs hetet követően a hemoglobin-szintje 80-100 g/l között van.

Forrás: https://associationofanaesthetists-publications.onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.1111/anae.15405