Utazások során jelentkező hasmenés/gasztroenteritisz

Az akut gasztroenteritisz (AGE) a gyomor- és bélrendszeri nyálkahártya gyulladásával járó kórkép, amely hasmenéssel, esetleg hányással, hasi fájdalommal és lázzal társul (3). Vezető panasz a hasmenés, amely definíció szerint három vagy több rendellenesen laza vagy vizes széklet ürítését takarja a megelőző 24 órában (4).

Utazási hasmenésnél az esetek 80%-ában baktériumok váltják ki a panaszt. Világszerte az enterotoxikus Escherichia coli (ETEC) az utazási hasmenés leggyakoribb oka. Az ETEC hőlabil, illetve hőstabil enterotoxinjai hatására nagy mennyiségű víz áramlik a bélcsatornába, vizes hasmenést okozva, emellett hasi görcsök jelentkezhetnek, illetve enyhe láz léphet fel (5, 6). Noha régióspecifikus sajátosságok igazolhatók, gyakran áll az utazási hasmenés hátterében a Campylobacter jejuni vagy a Shigella baktérium, a vírusok közül a norovírus, rotavírus vagy asztrovírus, a protozoonok közül pedig a Giardia (2, 7). A vírusok okozta utazási hasmenés gyakrabban társul hányással, mint a baktériumok által okozott (2).

Noha a higiéniára való odafigyelés, a szappanos vagy fertőtlenítőszeres kézmosás alapvető fontosságú, többen egyszerű étkezési ajánlásokat is megfogalmaznak: sajnos a „mosd meg, hámozd meg, főzd meg vagy felejtsd el” szabály önmagában nem százszázalékos garancia a hasmenés megelőzésére. Valószínűleg a helyi éttermekben tapasztalható rossz higiéniai gyakorlatok és a mögöttes higiéniai infrastruktúra hiányosságai jelentik a legnagyobb kockázatot az utazási hasmenés szempontjából (2). 

Különösen magas az utazási hasmenés rizikója, ha valaki magas jövedelmű országból alacsony vagy közepes jövedelmű országokba utazik. Vizsgálatokban például arra mutattak rá, hogy az európai orvostanhallgatók alacsony vagy közepes jövedelmű országokba való utazása (átlagosan 67, illetve 41 napra) a hallgatók 46,3, illetve 48,1%-ánál vezetett utazási hasmenéshez. Különösen magas utazási hasmenéses rizikót jelent az afrikai, az ázsiai (kiemelten az indiai szubkontinens), valamint a dél-amerikai utazás (7). Az úti célon kívül az évszak (időjárás) is jelentősen befolyásolja az utazási hasmenés kockázatát. Dél-Ázsiában például sokkal magasabb utazásihasmenés-rizikó jellemzi a monszun előtti forró hónapokat (2).

Az utazási hasmenés kockázata kiemelten magas veleszületett vagy szerzett immunhiány esetén, gyulladásos bélbetegségek vagy diabétesz fennállása esetén. Továbbá, a gyomor kémhatását emelő gyógyszerek (protonpumpagátlók, hisztamin-2-receptor-blokkolók) szedése növeli az utazási hasmenés kockázatát (6).

A leggyakrabban az utazási hasmenés önlimitáló jellegű, körülbelül 4 napig tart, de az érintettek 12–46%-ánál felborítja a napirendet, meghiúsítja az eltervezett programok megvalósítását (5). Hosszabb utazások alatt nem kizárt, hogy egy már lezajlott utazási hasmenéses periódus után fellép egy következő (2).

Utazási hasmenés kezelése a szakmai ajánlások mentén

Az utazásokkal összefüggésben jelentkező hasmenés/gasztroenteritisz esetén a terápia jellemzően tüneti, noha az utazással járó hasmenés bizonyos eseteiben antimikrobiális szer adására is sor kerülhet (4). A Gasztroenterológiai Világszervezet (WGO) iránymutatása alapján, ha az utazási hasmenés mérsékelt súlyosságú vagy súlyos, a hasmenés lázzal jár, esetleg véres széklettel társul, megfontolandó az antimikrobiális kezelés, antibiotikummal vagy protozoon-ellenes szerrel (4). 

Megjegyzendő, hogy a rutinszerű motilitásgátló kezelés hasmenés esetén nem ajánlott (8). Ismert, hogy a loperamid adása nem javasolt kisgyermekeknél, láz esetén, illetve véres székletnél, továbbá kontraindikált erős hasi fájdalomnál. Az adszorbensek alkalmazása sem javasolt, leginkább a rendelkezésre álló evidenciák hiányosságai miatt. Az enkefalináz inhibitor racekadotril adásához pedig főként a gyermekek körében köthetők pozitív kimenetek, így az alkalmazása esetükben javasolható (4). 

A hasmenéssel járó víz- és elektrolitvesztés kezelése kulcsfontosságú

A napi többszöri híg széklet ürítése jelentős víz- és elektrolitveszteséggel jár, amelyet pótolni kell. 

Ma már számos szakmai szervezet (köztük az Európai Gyermek-gasztroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozástudományi Társaság [ESPGHAN] és az Egészségügyi Világszervezet [WHO]) egyértelműen amellett foglal állást, hogy hasmenés esetén az első és legfontosabb teendő az orális rehidrálóterápia (ORT), orális rehidrálóoldat (ORS) alkalmazásával (3, 4). 

Az elektrolit- és vízpótlást szolgáló ORT életkortól és a hasmenés kiváltó okától függetlenül ajánlott: vagyis csecsemőkortól kezdve alkalmazható, időskorúaknál is ajánlott, vírus, baktérium vagy protozoon okozta hasmenés esetén, utazások alatt vagy otthon kialakuló hasmenés esetén egyaránt javasolt, továbbá terhesség és szoptatás alatt is alkalmazható. Ellenjavallatot az ORT esetében a csillapíthatatlan hányás, a tudatzavar, a sokkos állapot, a metabolikus alkalózis, az anuria (= a vizelet részleges vagy teljes hiánya) és a monoszacharid malabszorpció képez; ilyen esetekben intravénás folyadék- és elektrolitpótlásra kerül sor, kórházi körülmények között (4).

Miért éppen egy sós és cukros oldat?

Az orális rehidrálóterápia kivitelezésére alkalmas ORS nátrium-, kálium-, klorid- és citrátionokat, valamint glükózt tartalmaz – kiegyensúlyozott arányban, vízben feloldva. A glükóz jelenlétét az ORS-ban az intesztinális nátrium/glükóz kotranszporter működése indokolja, vagyis az, hogy a nátrium bélből való felszívódásának feltétele a glükóz jelenléte a tápcsatornában. 

Optimális esetben az alkalmazott ORS csökkentett ozmolaritású (200–250 mOsm/l), ami több előnyt kínál (4):

• alacsonyabb glükóz- és nátriumkoncentráció,
• ritkább hányás,
• kevesebb széklet,
• kisebb eséllyel alakul ki hipernatrémia,
• csökken az intravénás folyadékpótlás iránti igény (4).

Az ESPGHAN által javasolt összetételű ORS, amelyet mind a fejlődő, mind a fejlett országban élő gyermekeknek ajánlanak hasmenés esetén, 60 mmol/l koncentrációban tartalmaz nátriumot. Ezzel szemben a WHO által javasolt összetételű ORS-ban, amely szintén csökkentett ozmolaritású, 75 mmol/l a nátriumkoncentráció. Az ESPGHAN-ajánlás szerinti, alacsonyabb nátriumkoncentrációjú készítmény tolerálhatóbb, hiszen kevésbé sós ízzel társul, és ízesítéssel könnyebben állítható elő belőle kellemes ízű folyadék (9).

Megjegyzendő, hogy egyéb folyadékok, így például a tea vagy a szénsavas üdítő ORS helyetti fogyasztása nem ajánlott hasmenés esetén, hiszen az ORS-on kívüli „egyéb” folyadékok nem a megfelelő arányban és koncentrációban juttatják be a szervezetbe az elektrolitokat, a glükózt és a vizet (4).

Az ORS már bizonyított – ajánlja betegeinek!

Hasmenés során jelentős só- és vízvesztés alakulhat ki, ami súlyos esetben akár szervi károsodáshoz és elhalálozáshoz is vezethet. Elsőként 1968-ban bizonyították azt, hogy a megfelelő arányban történő orális folyadék- és elektrolitpótlás hatásos a kolera okozta víz- és elektrolitvesztés pótlására. Azóta az ORS széles körben alkalmazottá vált, és becslések alapján 2007-ig világszerte 54 millió hasmenés miatti elhalálozás megelőzését kötötték az alkalmazásához (10).

Utazások tervezésekor, úti patika összeállításakor lényeges felhívni a figyelmet az utazási hasmenés kockázatára és a kezelési lehetőségekre, utóbbi elsőként ORS alkalmazását jelenti.

IRODALOM

1. Heather CS. Travellers’ diarrhoea. BMJ Clin Evid 2015;2015:0901.

2. https://www.cdc.gov/yellow-book/hcp/preparing-international-travelers/travelers-diarrhea.html; 2026. május 13.

3. Chow CM, KC Leung A, Hon KL. Acute gastroenteritis: from guidelines to real life. Clin Exp Gastroenterol 2010;3:97–112.

4. World Gastroenterology Organisation Global Guidelines. Acute Diarrhea in Adults and Children: A Global Perspective. February 2012.

5. Butler D, McLoughlin R, Flaherty GT. Travel-related gastrointestinal diseases: Assessment and management. Public Health Chall 2022;1:e30.

6. Frequently Asked Questions On Travelers’ Diarrhea; https://wdhd.worldgastroenterology.org/UserFiles/events/WDHD/2011/FAQs-travelers-diarrhea.pdf; utolsó elérés 2026. május 13.

7. Adler AV, Ciccotti HR, Trivitt SJH, Watson RCJ, Riddle MS. What’s new in travellers’ diarrhoea: updates on epidemiology, diagnostics, treatment and long-term consequences. J Travel Med 2022;29(1):taab099.

8. Stuempfig ND, Tobin EH, Seroy J. Viral Gastroenteritis. [Updated 2025 May 4]. In: StatPearls [Internet]. Treasure Island (FL): StatPearls Publishing; 2026 Jan-. 

9. Buccigrossi V, Lo Vecchio A, Bruzzese E, Russo C, Marano A, Terranova S, et al. Potency of Oral Rehydration Solution in Inducing Fluid Absorption is Related to Glucose Concentration. Sci Rep 2020;10(1):7803.

10. Nalin DR, Cash RA. 50 years of oral rehydration therapy: the solution is still simple. Lancet 2018;392:536–538.