Székletátültetés alatt értjük az egészséges donortól nyert széklethomogenizátum bejuttatását a beteg tápcsatornájába, hogy a csökkent mikrobiom-diverzitás gyors helyreállításával a kezelni kívánt betegség meggyógyuljon. A módszer iránti érdeklődés jelentős növekedése tapasztalható az utóbbi években, elsősorban a Clostridium difficile-fertőzésben történt sikeres alkalmazás alapján. Gyulladásos és irritábilis bélbetegségben és különböző, bélrendszeren kívüli betegségekben is vizsgálják hatékonyságát.
A nagyrészt a vastagbélben élő bakteriális flóra, újabb nevén mikrobiom (vagy mikrobióta) fontos szerepet játszik szervezetünk metabolizmusában, a patogén kórokozók elleni védelemben, immunrendszerünk működésében és az epithelialis sejtprofileráció és -differenciálás kontrolljában. Számos betegségben igazolható a bélflóra összetételének megváltozása, amit gyakran dysbiosisként említenek. Például colitis ulcerosában megnő a Bacteroides spp. és csökken a Firmicutes spp. mennyisége. Obezitásban viszont a Firmicutes spp. száma jóval magasabb a normálpopulációban mértnél. Kettes típusú diabetes mellitusban a butiráttermelő Clostridium spp-ek aránya visszaszorul. A legtöbb esetben azonban nem világos, hogy a mikrobiom összetételének megváltozása oki tényező, vagy a betegség következményeként alakul ki. Az ok-okozati összefüggés leginkább Clostridium difficile-fertőzés esetén igazolható. Az antibiotikus kezelést követően károsodott intestinalis flóra helyreállítása egészséges donorból származó székletmikrobiom transzplantációjával nagy hatékonyságúnak bizonyult a fertőzés megszüntetésében.
A C. difficile-fertőzés az antibiotikus kezelést követően kialakuló hasmenések vezető oka. A betegség incidenciája és mortalitása az utóbbi évtizedben jelentősen nőtt. A betegség átalakulását az is jelzi, hogy a korábban hatékonyan alkalmazott metronidazol és vancomycin egyre gyakrabban hatástalan, illetve mind többször találkozunk rekurrens fertőzéssel. Az első kezelés után 10–20%-ban, a 2. kezelés után 40–65%-os gyakorisággal számolhatunk kiújulással. Ennek hátterében egyrészt a károsodott immunválasz, másrészt a bélflóra diverzitásának nagyfokú csökkenése áll. Rekurrens C. difficile-fertőzésben a székletmikrobiom-transzplantáció hatékonyságát számos közlemény igazolja, metaanalízisek alapján az esetek 90%-ában számolnak be sikeres kezelésről.
Ideális donornak a beteggel közeli kapcsolatban álló, egészséges személyt tartják, akinél az anamnesztikus adatok és az elvégzett szűrővizsgálatok alapján kizárható fertőző betegség átvitelének a lehetősége. Nem alkalmas donációra az, aki a megelőző három hónapban antibiotikus kezelésben részesült, gasztroenterológiai, autoimmun vagy metabolikus szindrómában szenved, illetve krónikus fájdalom szindróma, neurológiai betegség szerepel az előzményében. A székletátültetés leghatékonyabban friss székletből készült homogenizátum beadásával végezhető, de szűrt és fagyasztott vagy liofilizált preparátum alkalmazására, illetve tenyésztett preparátumok használatára is vannak törekvések. A széklethomogenizátum beadása a korábbi közlésekben beöntéssel vagy kolonoszkópos úton történt, de újabb adatok a nasogastricus vagy nasojejunalis bejuttatást is 90% feletti hatékonyságúnak mutatják. A beadás módjának megválasztását a helyi lehetőségek mellett az adott betegre vonatkoztatott potenciális előnyök és hátrányok mérlegelése is segítheti. A módszer alkalmazásával összefüggésben csak enyhe és gyorsan szűnő mellékhatásokról számolnak be, mint például hányinger, hasi fájdalom. Jelentősebb kockázatok inkább a szonda lehelyezésével vagy a vastagbéltükrözéssel kapcsolatosak.
