A fekete kenőcs alapösszetevője a vérzőmák (Sanguinaria canadensis) nevű évelő növény, amely Amerika északkeleti részén őshonos. A növény kivonatán túl (ez a sanguinarine, ami mérgező) a szer tartalmaz még cink-kloridot, ami leginkább arról ismert, hogy erősen korrodálja a fémeket – írja az Origo.

A vérzőmákot az indiánok sokáig használták elfertőződött sebek kezelésére, vörös nedvéből pasztát készítettek, amit a sérülésre kentek. Ezt a szokást az Európából érkező gyarmatosítók is átvették, olyan bőrelváltozásokat akartak gyógyítani vele, mint a szemölcs vagy a májfolt.

A vérzőmák eleve maró hatású anyag, amennyiben ezt cink-kloriddal keverjük, a roncsoló hatás csak fokozódik. Ennek ellenére a fekete kenőcs forgalmazói szerint termékük megkíméli az egészséges bőrszövetet, és csak a beteget pusztítja el. Természetesen ezt az állítást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Sőt, éppen az ellenkezője igaz: az anyaggal érintkező szövet károsodik, begyullad, elhal, marási pörk keletkezik, amely végül lehullik. Olyan, mintha a bőrt sósav marná szét.

Jelenleg interneten árusítják, ahol számos, pozitív kicsengésű beszámolót lehet olvasni a szerről, Ausztráliában például kifejezetten ajánlják bazális sejtes carcinoma, valamint pikkelysejtes bőrrák kezelésére. A vélemények persze mélyen hallgatnak az esetleges kockázatokról, káros mellékhatásokról.