Utoljára 2017-ben találkoztunk, azóta mi történt veletek?
Nagy Szabolcs: Eleinte egy olyan idillikus jövőt képzeltünk el, amiben technológiát fogunk építeni, ami majd nagyon hasznos lesz a gyógyszeripari cégeknek, és meg fognak bízni bennünk annyira, hogy a stratégiai partnereik legyünk. Ahhoz értünk a leginkább, hogy a biológiát és a technológiát összeillesszük, és úgy gondoltuk, a számítógépes rendszerünket fogjuk örök életünkben fejleszteni.
Az elmúlt két évben kiderült, hogy a gyógyszeripari cégek tényleg tök lelkesek a technológiánkkal kapcsolatban, több mint tíz projektet zártunk le velük, és volt egy csomó érdekes új felfedezés, amelyekről bebizonyították, hogy valóban igazak. Ezek közül néhányra már klinikai kutatásokat indítottak. Ugyanakkor arra jöttünk rá, hogy amíg szolgáltatók vagyunk, mindig egy olyan vödörben maradunk, amiből nagyon nehéz kimászni. Mindig úgy fognak tekinteni ránk, hogy adtunk egy értékes szolgáltatást, és kapunk cserébe egy kis készpénzt. Ez nekünk is jó volt arra, hogy a csapatot elkezdjük felépíteni. Amikor utoljára beszéltünk, még 18-an voltunk, most 50-en. Így viszont sosem fognak minket beengedni a belső körökbe, ahol az igazán fontos döntéseket hozzák meg egy gyógyszer jövőjéről.
Mi ezt az egész technológiát azért kezdtük kifejleszteni, hogy hatásosabb gyógyszereket hozzunk létre a betegeknek, amelyek tényleg működnek, és ehhez ott kell lennünk a belső döntéshozói körökben. A kezdetekben azt gondoltuk, hogy majd organikus fejlődéssel jutunk el oda, először csak egy-két problémát oldunk meg, utána már mindenen együtt fogunk dolgozni, de azt láttuk, hogy van egy üvegplafon, amin nem lehet átmászni. Arra jutottunk, hogy csak akkor tudunk áttörni, ha mi magunk is biotechnológiai céggé válunk, és arra használjuk fel a technológiánkat, hogy az ötleteinkből saját gyógyszereket építsünk.
Szalay Kristóf: Egy pici gyógyszercég leszünk, ami nem azt jelenti, hogy mi fogjuk megcsinálni a gyógyszereket, onnantól kezdve, hogy kitaláljuk a molekulát, egészen odáig, hogy már a piacon van, és esetleg emberek millióinak adjuk oda; de a folyamatba nem a végén csatlakozunk be, hanem az elején. Nagyon más az alkupozíció, ha a nevünk rajta van a szabadalmon, amiből az egész fejlesztés kiindult.
Veres Dániel: Gyakorlatilag a racionális gyógyszertervezést szeretnénk megvalósítani. A nagy gyógyszeripari cégek nem egészen így működnek. Van egy nagyon széles kör, mondjuk 100 gyógyszerjelölt molekula, és abból jó esetben 3-4 eljut odáig, hogy elfogadják. Az lenne a feladatunk, hogy a mesterséges intelligencián alapuló platformunkkal 60-ból meg tudjuk csinálni azt a 3-4-et, azaz jóval magasabb legyen a sikerráta. Az utóbbi fél év eredménye, hogy létrejött egy saját gyógyszerfejlesztési vonal a cégben, és emellett még megvannak a gyógyszeripari együttműködések, mint eddig, de ezek ma már inkább partneri kapcsolatok, nem projekt alapúak.
