A puffadás nem ritka panasz

A felnőttek 30%-ánál előfordul a puffadás. Úgy tűnik, hogy vannak nembeli különbségek: a nőknél gyakoribb lehet a puffadás, mint a férfiaknál; ráadásul a nőknél súlyosabb formákat is ölthetnek a panaszok. Egyes esetekben a panaszok hasi fájdalommal vagy kisebb bélmozgásbeli zavarokkal (pl. székrekedés) társulnak. Mindez normálisnak tekinthető, és a puffadást (funkcionális hasi puffadás és feszülés, functional abdominal bloating and distension; FABD) definiáló Róma IV diagnosztikai kritériumok alapján „engedélyezett” is az enyhe hasi fájdalom és/vagy kisebb bélmozgásbeli problémák megléte (1).

A puffadás hátterében számos ok állhat

Miért is alakul ki a puffadás? Az állapot egyrészt különféle enzimhiányokkal (lásd pl. laktózintolerancia) magyarázható, másrészt a megváltozott bélflórával is kapcsolatba hozható, amely miatt a fermentációs folyamatok nem a normális mederben zajlanak, és fölöslegben keletkezik gáz, amely puffadást okoz. A bélflórabeli eltérések nem lokalizálódnak szükségszerűen a vastagbélre; a vékonybélben tapasztalható bakteriális túlszaporodás (SIBO) is oka lehet a puffadásnak. Természetesen számít az is, hogy milyen táplálékot vesz magához az adott egyén, hiszen a rosszul emészthető/emésztett szénhidrátokban dús diéta egyenes utat jelent a fokozott gázképződés felé.

Lehetséges az is, hogy a bél túlérzékenysége (viszcerális hiperszenzitivitás) okozza a béltartalommal szembeni fokozott érzékenységet és a teltségérzetet, puffadást.

Vannak elméletek, amelyek a táplálkozást követő abnormális izomaktivitással (anterior hasfali relaxáció és rekeszizom-összehúzódás szemben a fizológiás anterior hasfali kontrakcióval és rekeszizom relaxációval) magyarázzák a puffadást. Mások a bélcsatorna funkcionális elzáródásával és következményes székrekedéssel hozzák összefüggésbe a „gázos” panaszokat. Ez utóbbi mellett szól az a tapasztalat is, hogy a puffadás és a székrekedés sok esetben együtt jelentkeznek.

Vizsgálatok mutatnak rá arra, hogy a hirtelen bekövetkező hízás is panaszt okozhat, és akár az érintettek 25%-ánál puffadást idézhet elő (1).

Van néhány figyelmeztető jel, amelyekkel tisztában kell lenni az expediáló szakembernek, hiszen ezek észlelése esetén sürgősen orvosi ellátásra szorul a puffadásra (is) panaszkodó beteg. A „red flag”ek a következők:

-          rövid időn belüli, jelentősebb mértékű súlyvesztés,

-          bélvérzés,

-          anémia.

Álljon bármilyen ok a puffadás hátterében, a panasz tényleges megoldását a kiváltó ok (pl. ételintolerancia, irritábilis bél szindróma (IBS), cöliákia, krónikus székrekedés) felismerése és annak megszüntetése/kezelése jelentheti (1).

A puffadás diétás kezelése

A „gázos” panaszok kezelésében elsőként étrendi beavatkozásokat javasolnak a szakemberek. A megvonásos diéták elsősorban akkor járnak sikerrel, ha sikerül azonosítani azokat az élelmiszer-összetevőket (pl. tejcukor), amik a puffadásért felelnek.

A puffadás az esetek döntő hányadában IBS-sel társul. Több vizsgálat alapján IBS esetén kedvező hatású lehet az alacsony FODMAP-diéta, azaz a fermentálható oligoszacharidok, diszacharidok és monoszacharidok fogyasztásának a visszaszorítása.

Hangsúlyozandó azonban, hogy az indokolatlanul túlzásba vitt diéta hatásai egyértelműen károsak lehetnek, és a bélflórában előidézett károsodások révén a puffadásos panaszok jövőbeni romlását okozhatják (1).

A puffadás gyógyszeres kezelése

1. Szimetikon és kombinációs készítményei

A szimetikon a puffadás kezelésében széles körben alkalmazott hatóanyag. A hatóanyag farmakológiailag inert, azaz a bélcsatornából nem szívódik fel. A szimetikon a hatását a béllumenben fejti ki olyan módon, hogy csökkenti a béltartalomban lévő, illetve az emésztőtraktus termelte nyálkába ágyazott gázbuborékok felületi feszültségét, így azok szétpattannak. A szimetikon különböző gyógyszerformákban (pl. belsőleges emulziós cseppek, lágy kapszula) törzskönyvezett gyógyszerei csecsemőkortól kezdve alkalmazhatók, és a csecsemők fokozott gázképződés és levegőnyelés okozta hascsikarásának, bélgörcsének (csecsemőkori kólika) megszüntetésére is használhatók. A szimetikon biztonságosságát mutatja, hogy a készítményei hosszú távon is adagolhatók, illetve terhes nőknek és szoptató anyáknak is adhatók (2).

A szimetikont gyakran kombinációban alkalmazzák egyéb szerekkel (pl. aktív szénnel, antacidokkal vagy simaizom-görcsoldókkal); hazánkban is vannak forgalomban szimetikonos kombinációs készítmények (2, 3).

1. Laxatívumok

Amennyiben a betegek puffadása székrekedéssel társul, a polietilénglikol (makrogol) alapú laxatívumok alkalmazása vezethet eredményre.

Megjegyzendő, hogy a székrekedés és a vele társult hasi puffadás/feszülés kezelésére nem ajánlott a rostok és egyes ozmotikus laxatívumok (pl. laktulóz) alkalmazása; ezekből ugyanis fermentációs utakon gáz képződhet, amely a beteg állapotát ronthatja (3, 4).

1. Spazmolitikumok

A simaizmok görcseit oldó gyógyszereket elsősorban Európában alkalmazzák a hasi görcsök kezelésére – érdekes módon a tengerentúlon jóval kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre velük kapcsolatban. Puffadás esetén a hatásuk nem minden esetben kielégítő; a bélfal simaizomzatának a relaxálása ugyanis – nem kívánt módon – fokozott gázfelhalmozódást idézhet elő (3, 4).

1. Probiotikumok

A puffadás hátterében gyakran a bélflóra egyensúlyának megbillenése áll. Ebben az esetben a probiotikumok adása eredményre vezető lehet. A vonatkozó klinikai vizsgálatok közül több is a probiotikumok kedvező hatásáról számol be. A 8 héten keresztül adagolt Lactobacillus acidophilus és Bifidobacterium lactis Bi–07 törzsek enyhíthetik a puffadásos panaszokat; míg egy másik vizsgálat a Bifidobacterium infantis 35624 hasi fájdalomra és gázok okozta feszülés-érzésre kifejtett pozitív hatását írja le (1, 3, 4).

1. Antibiotikumok

Az antibiotikumok puffadás, hasi feszülés esetén mutatott hatásosságát elsősorban puffadásos panaszokkal is rendelkező IBS-betegeknél vizsgálták. Ezen a téren a leginkább vizsgált antibiotikum a rifaximin, ami a bélből nem szívódik fel, így szisztémás (mellék)hatással nem rendelkezik. A rifaximin a vizsgálatok alapján az IBS-es tünetek, köztük a puffadás javulásához vezethet (3, 4).

1. Antidepresszánsok

A funkcionális hasi fájdalom kezelésében szerepet kaphatnak az antidepresszánsok is, amik ugyan javítják a betegek életminőségét, noha a puffadásra kifejtett hatásuk nem egyértelmű. A triciklikus antidepresszánsokkal szemben preferált lehet a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) vegyületek alkalmazása a kedvezőbb mellékhatásprofil miatt (3, 4). Az antidepresszánsok puffadás esetén mutatott hatása a bél–agy tengelyen keresztül valósulhat meg. A bél és az agy közötti bilaterális kapcsolatnak a puffadás esetén kiemelt jelentősége van, hiszen egyrészt a puffadás számos esetben pszichés betegségekkel társul, másrészt a hasi feszülésérzettel járó panaszok észlelésében és feldolgozásában fokozott szerepet játszanak a pszichés tényezők, az ún. tudatos észlelés (1).

1. Motilitásfokozók

Az 5-HT₄-receptor-agonista prukaloprid a gasztrointesztinális motilitás és az intesztinális szekréció fokozása révén hathat kedvezően – elsősorban obstipációval együtt járó puffadás esetén (3).

8.   Egyéb ismert/népszerű patikaszerek

A laikusok sok esetben tudományos evidenciával nem bíró szereket alkalmaznak a puffadásuk kezelésére. A tévhitek eloszlatása kapcsán megjegyzendő, hogy míg a borsmentaolaj igazoltan kedvező lehet a puffadás kezelésében (elsősorban IBS esetén), addig az aktív szén és a magnéziumsók puffadás esetén mutatott előnyös hatása nem alátámasztott (1).

Irodalomjegyzék

(1) Mari A, Abu Backer F, Mahamid M, Amara H, Carter D, Boltin D et al. Bloating and Abdominal Distension: Clinical Approach and Management. Adv Ther. 2019;36(5):1075-1084.

(2) www.ogyei.gov.hu gyógyszerinformációk

(3) Foley A, Burgell R, Barrett JS, Gibson PR. Management Strategies for Abdominal Bloating and Distension. Gastroenterol Hepatol. 2014;10(9):561-71.

(4) Lacy BE, Gabbard SL, Crowell MD. Pathophysiology, evaluation, and treatment of bloating: hope, hype, or hot air? Gastroenterol Hepatol. 2011;7(11):729-39.