A dokumentum adatai szerint Magyarországon az egy főre jutó egészségügyi költés alig éri el az uniós átlag felét, miközben a betegek közvetlen anyagi hozzájárulása, az úgynevezett „zsebből fizetett” kiadások aránya eléri a 23 százalékot. Ez a teher különösen a gyógyszerellátás területén szembetűnő, hiszen a hazai családok egészségügyi kiadásainak háromnegyedét a gyógyszertári számlák teszik ki, ami európai összehasonlításban is kiemelkedően magas arány. A gyógyszerészi gondozás jelentőségét tovább növeli a társadalom rohamos öregedése és a multimorbiditás terjedése, hiszen a 65 év feletti magyar lakosság fele egyszerre több krónikus betegséggel küzd, ami komplex terápiás rezsimeket és folyamatos gyógyszeres kezelést igényel.

A gyógyszertári gyakorlatban ez a tendencia a betegek fokozott árérzékenységében és a támogatási rendszer korlátaiban realizálódik. Egy átlagos krónikus beteg havi kiadásai – figyelembe véve a vérnyomáscsökkentőket, gyulladáscsökkentőket, gyomorvédőket és a prevenciós célú készítményeket – még optimista becslések mellett is elviszik a havi jövedelem jelentős részét. A patikákban jelentkező igény a helyettesítő készítmények iránt vagy a kevésbé támogatott öngyógyszerező szerek magas ára gyakran kényszeríti választás elé a betegeket, ami rontja a terápiás adherenciát. Az OECD elemzése egyértelművé teszi, hogy a gyógyszerészeknek a jövőben még kritikusabb szerepük lesz a költséghatékony terápia menedzselésében, mivel a tartós betegségek kezelése Magyarországon jelenleg komoly anyagi válságba sodorhatja a háztartásokat, különösen a nyugdíjas korosztály körében, írja a Hóvége.