(...) A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnökeként mivel foglalkozik?

Az ottani feladatom nagyon sokrétű, az egyik legfontosabb a különböző szakmai szervezetekkel való kapcsolattartás, annak meghatározása, hogy mire érdemes fókuszálnunk. A járvány idején például webináriumsorozatot indítottunk, az elsőt akkor tartottuk, amikor a vakcinákat engedélyezni kezdték. Azt szerettük volna, hogy a gyógyszerészeknek legyen információjuk ezekről, tudjanak róluk tájékoztatást adni a hozzájuk betérőknek. A járvány előrehaladásával egyre több tudás gyűlt össze a vírusról és a gyógyszerekről, ezért ezt a sorozatot sokáig folytattuk. Fontos a közös fellépések elősegítése és a javaslatok megtétele is, legyen szó akár a gyógyszerészképzés curriculumainak fejlesztéséről, akár a szakképzés alakításáról. De más versenyeket is szervezünk, ilyen például a gyógyszerkutatás, -fejlesztés, -gyártás, -engedélyezés területén dolgozók Clauder Ottó Emlékversenye. Társaságunk jövőre lesz százéves, ez alkalomból szervezünk egy centenáriumi kongresszust is, amely nemzetközi lesz, közösen rendezzük az Európai Gyógyszerésztudományi Társaságok Szövetségének éves kongresszusával. Ez a szervezet 1990-ben alakult a mi közreműködésünkkel. A centenárium jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, hogyan változott a társaság és általában a gyógyszerészet, merre tartunk, és mi a feladatunk. Érkezett például egy új generáció, amelyet teljesen másképp kell elérnünk az információkkal. Az online kapcsolattartás előtérbe került, sokkal inkább használnunk kell a közösségi kommunikáció eszközeit. Mert persze fontos a személyes találkozás, de több információval kellene bombáznunk a fiatalokat.

Miért van az, hogy manapság gyógyszerészből is hiány van? Keveset képeznek, vagy sok a pályaelhagyó?

A gyógyszerészek sok területen el tudnak helyezkedni, de nem azért vannak kevesen, mert sokan elvándorolnának. Inkább amiatt, mert sok változás történt a gyógyszeriparban, sok új munkakör jelent meg. Előtérbe került a gyógyszerek biztonságossága, fontossá vált a farmakovigilancia, amelyről korábban nem is hallottunk. Ez egy olyan közegészségügyi tevékenység, amelynek feladata a gyógyszeralkalmazás előnyeinek és kockázatainak folyamatos követése és értékelése. Szigorodnak a gyógyszerminőségi követelmények, egyre több gyógyszerész dolgozik minőségbiztosítási területen is. A gyógyszertárakban szintén szükség lenne több gyógyszerészre, de azt, hogy mennyien választják ezt a lehetőséget, a patikák jövedelmezősége is befolyásolja. Ott a gyógyszerészek több feladatot is el tudnának látni a biztonságos gyógyszerhasználat és a sikeres terápia támogatásában. Sokan mennek kórházi-klinikai területre is, az ilyen lehetőségek is szélesebbek mostanában. Külföldön ennek már nagyobb hagyománya van, ott régóta vannak olyan gyógyszerészek, akik a terápiáról konzultálnak az ellátó orvosokkal. Kórházi gyógyszerészek persze nálunk is voltak, de az ő feladatuk más. A klinikai gyógyszerészek már teamben dolgoznak az orvosokkal, és ha például többféle gyógyszer jön szóba, akkor ők mondanak véleményt azok alkalmazásáról. Segíthetnek az adagolás beállításában is, és ellenőrzik, hogy lehetséges-e olyan kölcsönhatás az egyidejűleg szedett gyógyszerek között, amely megváltoztatja a hatásukat, esetleg káros következményeket eredményezve. Vannak olyan gyógyszerészek is, akik a gyógyszer-engedélyezéshez kapcsolódó értékeléssel és dokumentációval foglalkoznak, egészségügyi technológiai értékelést végeznek, vagy éppen a terápiák hatékonyságát hasonítják össze. (…)

A teljes beszélgetést ITT olvashatja