Nyomelemekről járvány idején
Napjaink kétségkívül legnagyobb közegészségügyi problémája a Covid-járvány. Kutatók sokasága foglalkozik azzal, mely tényezők segíthetnek a fertőzés elkerülésében, illetve a kezelés eredményességének javításában. A figyelem egyre inkább életünk apró „segítői”, a vitaminok és a nyomelemek felé fordul.
Szakértők azt prognosztizálják, hogy bár a védőoltás alapjaiban változtatja meg a vírushoz való viszonyunkat, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a világjárvány okozója még hosszú ideig velünk marad, ezért bizonyos értelemben meg kell tanulnunk együtt élni vele. És a legalább többé-kevésbé „békés” együttélés kulcsa, hogy megtaláljuk-e azokat az apró tényezőket, fogásokat, melyekkel a mindennapok szintjén is sokat tehetünk a megfertőződés elkerülésére, illetve segíthetjük a kilábalásban azokat, akiket már megtámadott a vírus.
A világjárvány kitörése után nem kellett sokat várnunk azokra a vizsgálatokra, melyek különböző életmódbeli faktorok szerepét firtatták a fertőzés prevenciójában és terápiájában. Mindössze néhány hónap leforgása alatt ugyanis több közlemény került napvilágra például arról, hogy a megfelelő D-vitamin-ellátottság kulcsfontosságú lehet a kedvező kimenetel elérésében.
Az utóbbi időben más vitaminok és nyomelemek is a kutatók látókörébe kerültek – és eddig úgy tűnik, hogy fáradozásaik nem hiábavalóak. Voltaképpen logikus elképzelésnek tűnik a nyomelemek szerepének tisztázása, hiszen számos nyomelem – például a magnézium, a cink, a szelén vagy a réz – fontos feladatot tölt be az immunfunkciók szabályozásában, az immunrendszer normális működésének biztosításában, illetve antioxidáns hatásuknál fogva az oxidatív stresszel szembeni védelemben.
A cinkről már eddig is ismert volt, hogy tartósan fennálló hiánya esetén gyakrabban fordulnak elő gyulladásos betegségek, és megemelkedik a gyulladásos markerek szintje. A cinkellátottság szerepét más fertőzéses kórállapotok – például hasmenés, akut légúti infekciók – vonatkozásában is leírták már. Egy vizsgálatban azt találták, hogy rutin cinkpótlással csökkenthető az akut alsó légúti fertőzések előfordulása a gyengén vagy közepesen fejlett országok gyermekkorú lakossága körében. (1) Egyes kutatások felvetették, hogy a cink a vírus replikációs ciklusába avatkozva fejtheti ki védőhatását: rinovírusok és a poliovírus 3CLpro esetében azt figyelték meg, hogy a cink hatással van a vírus fertőzőképességében jelentős szerepet játszó proteázaktivitásra. (2)
A szelén ugyancsak fontos nyomelem a normális immunműködéshez. Ezen túlmenően arra is fény derült, hogy a szelén nemcsak közvetlenül hat az immunrendszerre, hanem a fokozott oxidatív stresszel párosuló étrendi szelénhiány oly módon képes megváltoztatni a vírus genomját, hogy annak patogenitása a vírusnak a gazdaszervezetbe való bejutását követően fokozódik, így a normális körülmények között gyenge patogén sajátosságokkal rendelkező vírus erősen virulenssé válik. Erre vonatkozó adatokat a Coxsackie 3B vírussal kapcsolatban hoztak nyilvánosságra kínai kutatók, akik arról számoltak be, hogy szelénhiányos betegeknél súlyosabb formában jelentkezik a vírus által okozott Keshan-betegség. (3)
Pandémia esetén sem mindegy a mennyiség
Ahogyan a járvány halad előre, és sajnálatos módon emelkedik az áldozatok száma, örvendetes módon úgy szaporodnak azok a beavatkozások, melyek hatásosnak tűnnek a veszteségek mérséklésére.
Egy koreai vizsgálatban például 50, Covid-19-fertőzés miatt kórházi kezelésre szoruló beteg esetében határozták meg a folát, szelén és cink szintjét.(4) A D-vitamin-hiány gyakori előfordulása mellett az elégtelen szelénellátottságot találták gyakorinak, ráadásul a gépi lélegeztetésre szoruló betegek között jóval nagyobb arányban, mint tüdőgyulladással nem kísért enyhe Covid-19-fertőzésben (100 százalék, illetve 44,4 százalék). Adataik alapján a szerzők arra következtetnek, hogy a szelénhiány feltehetőleg az immunvédekezés gyengítése révén vezet oda, hogy a fertőzés nagyobb eséllyel progrediál súlyos formába.
Németországi szerzők a nyomelemekkel való ellátottság prognosztikai értékét vizsgálták Covid-19-fertőzés eseteiben.(5) Kombinált cink- és szelénhiányt a túlélő fertőzöttek 19,7 százalékánál, a betegségben elhunytak 50 százalékánál észleltek. Ezeket az arányszámokat az EPIC (European Prospective Investigation into Cancer and Nutrition) vizsgálatban észlelt értékkel (0,15 százalék) összevetve megállapítják, hogy a cink- és szelénszint meghatározása értékes információval szolgál a Covid-19-fertőzés prognózisának előzetes felmérésében, hiszen a referenciatartományon belül eső értékek jó túlélési esélyeket vetítenek előre, míg a jelentős nyomelemhiány aggodalomra ad okot és sürgős cink- és szelénpótlást tesz szükségessé.
Ami a nyomelemek pótlásának a Covid-19-fertőzés prevenciójában játszott lehetséges szerepét illeti, több vizsgálat is felvetette, hogy fertőzöttek környezetében élő kontaktszemélyek potenciális expozíciója esetében a nyomelempótlás is a komplex megelőzés egyik komponense lehet. (6)
Pótoljuk, de hogyan?
A nyomelemek pótlásának kézenfekvő módja az adott vegyületet nagy mennyiségben tartalmazó élelmiszerek fogyasztása. A cink esetében ilyen többek között a tojássárgája, a lencse, az olajos magvak, a marhahús, a borjúmáj vagy a kagyló, a szelén esetében pedig egyebek mellett a tenger gyümölcsei, az állati belsőségek, a baromfihús, az avokádó, a hagyma, a paradicsom, brokkoli vagy a sörélesztő. Jól látható, hogy a cink- és szelénforrások között vannak állati és növényi eredetűek egyaránt, ám pusztán étrendi forrásból még azok esetében sem mindig könnyű a megfelelő ellátottságot biztosítani, akik nem követnek vegán diétát. Étrendünk tehát jó eséllyel nem fedezi napi nyomelemszükségletünket, sőt – mivel a talaj számos földrajzi régióban ugyancsak szelénhiányos – az egyes ételek szeléntartalma is elmaradhat a várakozásoktól.
Ilyenkor érdemes a táplálékkiegészítőkhöz nyúlni, melyek a napi szükségletnek megfelelő mennyiségben tartalmazzák a nyomelemeket.
Mert a nyomelemekre bár kis mennyiségben van szükségünk, de nem élhetünk nélkülük. Most, járvány idején különösen nem.
IRODALOM
1. Alexander J, et al. Early nutritional interventions with zinc, selenium and vitamin D for raising anti-viral resistance against progressive Covid-19. Nutrients. 2020;12:2358–2369.
2. Keflie TS, et al. Micronutrients and bioactive substances: Their potential roles in combating Covid-19. Nutrition. 2020;84:111103.
3. Guillin OM, et al. Selenium, selenoproteins and viral infection. Nutrients. 2019;11:2101.
4. Im JH et al. Nutritional status of patients with Covid-19. Internat J Infect Dis. 2020;100:390–393.
5. Heller RA. Prediction of survival odds in Covid-19 by zinc, age and selenoprotein P as composite biomarker. Redox Biol. 2021;38:101764.
6. Alkhatib A. Antiviral functional foods and exercise lifestyle prevention of coronavirus. Nutrients. 2020;12:2633.
