A méltatás így folytatódik: „Bennünket gyógyszerészeket nemcsak azért tölt el végtelen büszkeséggel dr. Atzél Elemér szépen ívelő karrierje, mert sorainkból indult ki, hanem azért, mert ő fényes közéleti pozíciója dacára ma sem szűnt meg gyógyszerésznek vallani magát, és mint a közhatalom egyik részese, fontos állásában becsületesen igyekszik a köz érdekének megvédése mellett a gyógyszerészet igaz ügyét is szolgálni.” A méltató szavak azt az 1882-ben Kemenesmagasiban született férfiút illették, akinek tudományos karrierjét Németh Tibor helytörténeti kutatásaiból ismerjük.

Csecsinovits György nemesmagasi szatócs fia gyógyszerész-gyakornokként kezdett dolgozni. Nevét 1914-ben belügyminiszteri engedéllyel változtatta Atzél-ra. 1911-ben megszerzett gyógyszerész oklevele mellé 1917-ben orvosi, 1921-ben jogi, 1931-ben tisztiorvosi, majd 1934-ben ügyvédi diplomát is szerzett. Sokoldalú tudását elismerve 1926-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen az Egészségügyi Közigazgatás tanszék magántanári, az Orvosi Karon pedig rendes tanári kinevezést kapott, írja a lap.

A teljes írás és további podcastek a VAOL-on